Bizonyára mindenki környezetében akadnak olyan „irigylésre méltó” párok, akik állandóan együtt vannak. Süt róluk az egymás iránti ragaszkodás, soha nem veszekednek, sokszor még a Facebook-profil és az email fiók is közös. Ők azok, akik még a tejfakasztó fiús bulira is ketten mennek, hiszen nincs ÉN és TE, csakis a MI létezik. Markáns tévhit, hogy egy kapcsolat akkor idilli, ha így, személyes határok nélkül, totális összeolvadásban működik. Az ilyen kapcsolatban ugyanis az autonómiával együtt a közös szexuális élet is megszűnik.

Emlékszem egy esetre, amikor egy nő e-mail címéről, de férfi aláírással kaptam időpontkérő levelet. Az egyeztetés során hol a nő, hol a férfi írt. A személyes találkozás során aztán beigazolódott a gyanúm: az összeolvadt pár tagjai egymást folyamatosan érintve ültek velem szemben. A kérdésekre többes számban válaszoltak, függetlenül attól, hogy kitől kérdeztem.

„Azt gondoljuk, hogy… úgy érezzük, hogy… szeretjük egymást.” Láthatóan minden igyekeztük arra összpontosult, hogy közös válaszokat adjanak.

Tipikus példái voltak az elmosódott határokkal rendelkező, szimbiózisban élő pároknak, akik ragaszkodtak a közelség adta biztonsághoz és tökéletesnek érezték a párkapcsolatukat, „csak” éppen a szex nem működött.