Nagyjából egy hónappal ezelőtt volt a születésnapod, ami egészen közel van a karácsonyhoz. Hogyan zajlik nálatok az ünnep, egyben tartjátok vagy szétbontjátok a születésnapot és a karácsonyt?  

A december nálunk egy extra nagy ünnep. Nem csak az én születésnapomat ünnepeljük a hónap elején, hiszen mi egy napon születtünk a húgommal 10 év különbséggel, és ha ez még nem lenne elég akkor az édesapám húga is ezen a napon született, tehát már december 2-án három tortával kezdjük meg az ünnepi időszakot, természetesen hatalmas családi összejövetel mellett. Aztán ott a Mikulás, és mióta Noé megszületett azért ez egy igazán kiemelkedő nap, hiszen a Mikulást mindenki várja. Bár mindegy volt, hogy hány évesek vagyunk, anyukámék mindig jöttek és megleptek minket, sőt a mai napig kirakjuk a csizmát az ablakba a húgommal. Ezután ott a szenteste és a karácsonyozás, január elején pedig a névnapom. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy december eleje és január eleje között letudok mindent, aztán egész évben nem kapok semmit, nincs ajándék. Egyszer volt ugyan egy próbálkozásom, mert augusztusban is van egy Ramóna nap, és próbáltam átíratni arra a nevem napját, de a családom azt mondta, hogy felejtsem el, ők január 7-én fognak ajándékozni. De viccet félretéve a december nálunk így zajlik évről évre.

Egyébként mennyire vagy ajándékozó és nagy karácsonyra készülő típus?

Én nagyon szeretem a karácsonyt és mindig nagyon jóleső érzés visszaemlékezni a gyerekkori karácsonyokra, és talán az egyik legszebb emlékem azt leszámítva, hogy amikor a húgom megszületett Ő volt a karácsonyi ajándék. Szülinapom után pár héttel ott volt Debike a fa alatt, és az volt az első olyan pillanat amikor a keresetemből tudtam ajándékot venni. Bár mai napig úgy érzem, hogy szeretek kapni, és igazából ez kicsit elcsépelten hangzik, mégis inkább adni szeretek és álmokat megvalósítani. Azt gondolom, hogy ha soha többet nem kaphatnék ajándékot, de a családomban megvalósíthatnám az álmokat, akkor én már most aláírnám ezt a papírt.  

Teljesen olyan vagy a kisfiaddal, minta a nővére lennél. Megváltoztatott az, hogy ilyen fiatalon anyuka lettél? Akár a karácsony vonatkozásában is.

Igen, ahogy megszületik a gyermeked, újra éled benned az is, hogy te mennyire vártad gyermekkorodban, mennyire örültél az ajándékoknak és várjuk azt a pillanatot, amikor Noé reggel lejön és azt mondja, hogy itt volt a Jézuska. Én eddig is szerettem a karácsonyi ünnepet, de teljesen más értelmet kapott mióta Noé köztünk van.

Ez azt jelenti, hogy már novemberben elindulnak az ajándékvásárlások? Könnyű veled visszaélni, hogy elhintenek egy morzsát és már szaladsz megvenni őket?

Rám ez nem volt jellemző, mert mindig annyit dolgoztam, főleg a karácsonyi hajtásban, hogy sokszor december 23-ára maradt a vásárlás. Viszont amióta megszületett Noé, nagyon sokat változtam és már novemberben elkezdem, ha nem október végén beszeretni az ajándékokat. Természetesen, ha valamilyen nem irreális dologról van szó, és tudom, hogy vágyik rá egy családtagom akkor azt elraktározom az agyamban, és szerintem ez sokkal jobb, mintha megkérdezem tőle konkrétan, hogy mit szeretne kapni. Mondhatni főként a húgom használ ki olyan téren, hogy tudják úgyis azt kapják amit kérnek, és ő szépen elejt információkat, és ha azt érzi, hogy én más irányba haladok akkor felhív és képes azt mondani, hogy ezt és ezt szeretné. 

Az évtizedek óta tartó óriási hajtásban szoktál pihenni egy kicsit azért az év vége felé?

Természetesen a karácsony az szent és sérthetetlen. Volt azért olyan év amikor más-és harmadnap színházban volt előadásom, de mióta Noé megszületett azóta ez megváltozott, mert nem akarom azt magyarázni a kisfiamnak, hogy anya siet haza. De nem csak az év végét tekintve teszem szabaddá magam az ünnepnapokon, hanem az év bármelyik szakaszában. Nagyon szeretek dolgozni és imádom a munkámat, de a fiam születése után azért drasztikus változásokat hoztam be az életembe, és arányosítottam azt, hogy a család a legfontosabb és Noé semmiben ne szenvedjen hiányt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szakmámból kifolyólag tudom úgy irányítani az életemet, hogy tömbösítve dolgozzak, így nem az történik, hogy hétfőtől szombatig dolgozok, hanem nagyjából két és fél nap alatt el tudom végezni az egy heti munkámat és a többi napomon szabad vagyok.

Zsinórban 16 évet szerepeltél egy televíziós sorozatban, gyakorlatilag erre elment az egész tinikorod. Hogyan élted azt meg, hogy míg más korodbeli bandázott, bulizott te szövegeket tanultál? Nem bántott, hogy nem tudsz elszakadni a tanulástól?

A bánat szót semmiképp nem használnám rá, mert nagyon boldog vagyok, hogy ez megtörtént velem ott és akkor 17 évesen. Ha visszagondolok azért fura volt, hogy az elején nem értettem mit jelent az, hogy aláírtam a gyártási igazgatónál a szerződést és elkezdek forgatni. Emlékszem augusztus volt és azt mondta amikor rám nézett, hogy élvezzem ki az utolsó nyaramat, mert tudvalevő volt, hogy aki a Barátok Köztbe bekerül az nagy ismeretségre tesz szert. Akkor ott felálltam és abszolút nem fogtam fel, sőt azt mondtam, hogy ez mekkora hülyeség már, de jövő nyáron már megértettem. 17 éves koromtól gyakorlatilag októbertől minden nap minden pillanatában betaláltak az emberek és megismertek engem, most pedig már a családomat is, amit néha picit tehernek éreztem, de aztán megszoktam és rájöttem, hogy nyilván ez a velejárója, és pozitív velejárója, ma pedig már egyszerűen imádom és ez az életem, amit nem cserélnék el. De azt gondolom, hogy nem maradt ki olyan amit bánnék, hiszen bolondballagtam a többiekkel, a saját osztályommal érettségiztem, bár magántanuló voltam aztán egy félév maradt ki és keresztfélévben bekerültem az egyetemre. Igazából minden megtörtént, csak kicsit egyedül csináltam végig ezeket, de a Barátok Közt csapatából Kinizsi Ottó, Bruckmann Balázs és Szabó Erika ez a négyesfogatunk, akikkel mi ott és akkor elindultunk, megalakultunk és megvolt a züllés, hiszen megcsináltunk mindent amit huszonévesen lehetett. A XIII. kerületben laktam a Hegedűs Gyula utcában egy kis albérletben, és mindig nálam voltak, gyakorlatilag buliból mentünk forgatásra. Ezt természetesen nem lehet évekig csinálni, de nyilván voltak jó pillanatai, és ezért úgy érzem, hogy nem maradtam ki semmiből, de nyilván nem tudhatom, hogy hogyan alakult volna az életem, ha nincs a Barátok Közt, de hála Isten lett.

16 év Zsófizás után még mindig Zsófi vagy, vagy most már te vagy a Ninja Warrior és a Dancing With The Star műsorvezetője?

Ez igazából mindig változott az életemben, ahogy haladtunk előre. Nagyon sokáig tízből tíz ember Zsófizott, aztán 22 évesen már 10 emberből 8 mondta azt, hogy Zsófi, és mára azt kell, hogy mondjam, hogy 100 emberből 1 ha Zsófinak hív, már a legtöbb Raminak, vagy Ramónának szólít. De igazából nem zavarna egyáltalán, hiszen abban nőttem fel, és sosem derogált, hogy mások Zsófiként tekintenek rám, és nagyon büszke vagyok arra a szerepre, hiszen sokat tanultam ott és sokat köszönhetek ennek a sorozatnak.

Megérkeztél a TV2-höz, ahol már egyszerre vagy sorozatszereplő és műsorvezető is. Ezek tulajdonképpen azért más-más feladatkörök, de mindegyik a képernyőt igényli. Hogyan szelektálod ezt az elképesztő energiát, amit ezekbe belefektetsz?

Ahogy már említettem, az én szakmámban az a szerencsés helyzet, hogy lehet tömbösítve dolgozni, és ezt a néző természetesen nem látja. Nem tudja, hogy például a Ninja Warriort már májusban leforgattuk, a Mintaapákat júniusban, a Dancing With The Stars pedig ugye minden héten szombaton. Ezek el voltak osztva és mellettük bőven töltöttem időt otthon, úgyhogy nem szakadtam meg a munkában, csak mivel ezek egyszerre futottak a képernyőn ezért tűnhetett úgy. De ezeket én abszolút nem bánom, mert én a családomért, a kisfiamért és magamért dolgozom, és nagyon büszke vagyok arra, hogy van munkám és össze tudom ezt egyeztetni az anyasággal. És hát ki tudja mit hoz még a jövő, az is lehet, hogy új feladatok közé vetem majd magam.

^{fotó:facebook.com/kissramonaofficial}

Az nem volt opció számodra, hogy Veszprémből Budapestre költözz?

17 éves koromtól kezdve Budapesten éltem, aztán a szülőszobából gyakorlatilag Veszprémbe költöztem hiszen 2019. január 20-án, amikor megszületett Noé, rá három napra a veszprémi otthonunkban voltunk. Egyértelmű volt, hogy ahol van Máté az én férjem, aki a Veszprém kézilabdacsapatának az irányítója, nekünk ott a helyünk. Máténak a munkabeosztása sokkal kötöttebb, mint az enyém, így nem tudom azt megcsinálni, hogy ott legyünk. Noé születése után körülbelül fél évvel kezdtem el újra dolgozni, a Veszprém-Budapest távolság pedig egy óra, tehát kivitelezhető, hogy eljussak főleg úgy, hogy két és fél napot egybe le tudok dolgozni, szóval ez számomra nem okoz gondot. Aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, és végül hol lesz a végső állomásunk, de ezt jelenleg még mi sem tudjuk.

Még azt árulod el, hogy amikor sorozatsztár voltál, akkor már vágytál arra, hogy nagy showműsorokat vezess, tudtad magadban, hogy ebben is jó vagy, esetleg jó leszel?

Most már inkább azt tudom mondani, hogy akik szeretnek velem együtt dolgozni, a programigazgatók, producerek, ők számomra a visszajelzés, hiszen szakmailag ők tudnak irányítani és újabb feladatokat, lehetőségeket adni. Az elején nem tudtam, csak egy dolgot, hogy amikor elbúcsúztam a szappanoperás Zsófi életemtől akkor másra vágytam. Ott 2016-ban valami történt bennem, felnőttem és mertem lépni egy nagyot, egy olyat, amiről nem tudtam, hogy hová vezet. A színház egy bástya volt az életemben, és azt éreztem, hogy mást kell csinálnom. Nem azért mert nem akarom, vagy rossz lett volna. Ha Ausztriában egy síparadicsomban szalvétát kellett volna hajtogatnom, akkor szalvétát hajtogatok, csak hadd menjek, mert ki kell próbálnom mást, és akkor éreztem, hogy erre volt lehetőségem. Az már a sors keze, hogy három nap múlva egy műsorvezetői meghallgatáson találtam magam, és meg is kaptam végül. Ennek most a koronája nyilván a Dancing With The Star és a Ninja Warrior is.