• enyhe eső1℃ Debrecen
  • Vanda
  • Benzin:  377Ft
  • Dízel:  396Ft
Kapocs a print és a digitális világ között - Interjú György Gézával az Alföldi Nyomda vezérigazgatójával

Az FM90 Campus Rádión nemrégiben indult új műsora, a Példaképek Csarnoka, gazdasági portré magazin kapcsán beszélgetünk, az Alföldi Nyomdáról, György Géza, vezérigazgatóval a nyomda jelenéről, az elmúlt évtizedekről, az idei év kihívásairól és a jövő terveiről.

Mozgalmas az egész éve a nyomdának, de augusztusban több feladat van. A tavalyi évben 12 millió tankönyvből 7 milliót Debrecenben nyomtattak ki. Hogyan sikerült teljesíteni az idén ezt a feladatot?

Valóban ez az egyik legfontosabb feladatunk az év során. De azért én egy lépéssel visszább mennék. Ez a 2020-as év is úgy indult, hogy egy mindenféle szempontból sikeres év lesz és a január-február, az gyakorlatilag hozta is azokat a várakozásokat, amelyeket mi megfogalmaztunk magunkkal szemben. Majd valamikor február végén egyre erősödtek ugye azok a hírek, amelyek a COVID-járványnak a negatív hatásait is hozták magukkal, és ez bizony Magyarországon is márciusban előállt. Emiatt a belföldi partnereink nagy része nagyon minimálisra szűkítette a működését, és az exportpartnereink jó része ugyancsak visszafogottan kezdett el működni. Szerencsére a nyomdában megbetegedés nem volt, a dolgozóink teljes létszámmal tudtak ezen feladat végrehajtása felé fordulni. Az idén magyar oktatásban mintegy 13 millió könyvet használnak, amiből 12 millió készül állami megrendelésre. Ebből a 12 millióból 8 millió példány készült itt Debrecenben az Alföldi Nyomdában. Mi szerveztük azt a konzorciumot és vezetjük, amelyik évek óta részt vesz a tankönyvprogramban, ezt egy közbeszerzési eljárás keretében végezzük, és miután mi vagyunk nemcsak a legrégebbi, hanem a legnagyobb magyar könyvnyomda is, ezért úgy gondolom, hogy természetes, hogy a feladatok nagy része is itt csapódik le nálunk. A tankönyvgyártást mi július végére be kell, hogy fejezzük, tehát elindítottuk valamikor március végén, április elején és július végére az összes általunk elvállalt tankönyvet leszállítottuk, nemcsak mi, hanem természetesen a konzorcium egyéb nyomdái is.

A nyomda árbevételének is körülbelül harminc százalékát adják a tankönyvgyártásból származó bevételek. 

Igen, ez évente szokott azért változni, attól függ, hogy mennyi az állami tankönyv megrendelése. Volt olyan év, például 2018-ban, amikor csak kilencmillió darab kellett, aztán 2019-ben már több kellett. 2020-ban ismételten több kellett. Tehát évről évre azért változik az állam által megrendelt könyvek példányszáma. Ez összességében egy olyan 25-30% közötti nettó árbevételt jelent számunkra és a normál piacon kell, hogyha szabad így fogalmaznom, megszerezni az árbevételünknek a 70-75%-át, amelynek a döntő többsége belföldi piacról jön, kisebb értékben, de így is több mint évi egymilliárd forintos összegben pedig az exportpiacokon realizálódik.

Exportpiac tekintetében mik a célországok? Mennyire érezték azt meg a leállások miatt, hogy visszaesett ez a részfeladat?

Hát azt kell, hogy mondjam, sajnos azt érzékeljük és érezzük, hogy a koronavírus-járvány nemcsak Magyarországon, hanem fontosabb exportpiacainkon is rombolt, és ennek megfelelően a könyvpiac visszább húzódott. A mi fő exportpartnereink Németországban, illetve Romániában vannak. Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy nem az erdélyi magyarságra gondolunk, hisz ők alapvetően azt olvassák, amit a magyar olvasó is. A legnagyobb partnerünk egy Németországban működő kiadó, ahova közel hárommillió euró értékben viszünk könyveket.

A mai a digitális világban, hogyan lehet megőrizni a könyv a jelentőségét, hogyan tudják megvalósítani az úttörő technikai megoldásokat 2020-ban is?

Én úgy gondolom, hogy a debreceni nyomda majd, amelyik 1949-ben fölvette az Alföldi Nyomda nevet, mindig egy innovatív és a könyvgyártásban nemcsak, hogy meghatározó, hanem minden újdonságot talán először bevezető nyomda volt. A mai digitális világban nekünk is természetesen oda kell figyelni a megváltozott szokásokra, az új felnövekvő generációknak, az okostelefon és az egyéb kütyük, tabletek, számítógépek használatára. Ezért mi most azt is mondhatnám, hogy bizonyos szempontból egyedüliként a magyar könyvnyomdák között egy olyan Augmented Reality néven ismert megoldást fejlesztettünk ki, amely a printet és a digitális világot megpróbálja összekapcsolni. Ez alatt azt értem, hogy az a könyvkiadó, aki nálunk nyomtat könyvet és több információt, tartalmat kíván az olvasójának nyomtatni, akkor erre az Augmented Realityre kifejlesztett librAR néven működő alkalmazással olyan plusz tartalom jeleníthető meg, ami a könyvben nem, vagy csak nagyon többletmunkával lenne elérhető. Példának okáért, ha valaki egy videót, egy zenét, szöveget, 3D-s animációt, vagy valamit akar a könyv egy-egy részéhez tenni, azt simán meg tudja tenni, hisz ott van egy apró jel, a librAR-unknak a jele, ráteszi az okostelefonját, miután persze letöltötte ezt az alkalmazást, a keresőmotor másodpercek alatt letölti a felhőből a keresett digitális anyagot és ott meg lehet hallgatni egy szöveget, egy zenét, meg lehet nézni egy videót, vagy valami ehhez hasonlót. Ezt egyébként mi az oktatásba, a közoktatásra gondoltunk, hogy ott kellene talán elterjeszteni. Ezzel együtt onnan is van érdeklődés, de a Debreceni Orvostudományi Egyetem volt, amelyik meglátta ebben a fejlesztésben a nagy lehetőséget, és már két orvostudományi egyetemi tankönyv készült és reméljük, hogy hamarosan jönnek a következők. Annál is inkább, mert ezt az alkalmazást továbbfejlesztettük és már nemcsak magyar nyelven hallgatható meg a feltett digitális tartalom, hanem angolul, németül is.

Technológiában, gépekben hogyan lehet követni a mai elvárásokat?

A magyar nyomdaiparnak volt egy, úgy is lehet mondani, szerencséje, az pedig nem más, minthogy a szocialista évtizedekben igazából az NDK kivételével egyetlen szocialista országban sem alakult ki nyomdagép-gyártás. Tehát a magyar nyomdaipar is mindig alapvetően az akkori értelemben vett nyugat-német, vagy olasz és egyéb gépparkon alapul. Így a nyomdaipari technológiai lemaradása, az nem volt túlzottan nagy, hisz a gépeket máshonnan nem lehet megvásárolni. És természetesen itt minden évben jelentős összeget kell költeni beruházásra, mert aki nagyon lemarad a fejlesztésekkel, az egy idő után nem tud olyan hatékonyan dolgozni, hogy a piacon meg tudjon maradni.

Mindezt egyébként az Alföldi Nyomda úgy csinálja, hogy a környezettudatosság elkötelezett híve. Például évek óta vásárolnak zöld energiát a termelés biztosításához.

Így van, tehát egyrészt önmagunk is úgy gondoljuk, hogy valamit tenni kell a bolygó védelmére, magánemberként otthon is, ha tud, akkor szereltessen föl napelemet, egy csomó dolgot minden ember meg tud csinálni, amivel egy picit zöldebbé tudja önmagát, családját, a gondolkodását tenni. Másrészt, mint cég, azért adott környezetben működünk, példának okáért a legnagyobb német partnerünk igazából nem is vásárolna tőlünk, hogyha mi nem tennénk olyan lépéseket a környezetvédelem ügyében, amelyeket meg kell tenni. Akár a különböző tanúsítások megszerzésével, akár pedig a felhasznált energia egy részének a zöld energiából való nyerésével kapcsolatban.

2019-es évben az év zöld nyomdája címet is elnyerték.

Alapvetően ezeknek volt köszönhető, hogy talán az országban a nyomdaiparban először vásároltunk zöld energiát. Beléptünk egy olyan rendszerbe, amelyik a könyvgyártás során keletkező szén-dioxid-kibocsátással összefüggésben egy bizonyos összeget befizet egy alapba, amiből majd ha világszerte jelentős össze összegyűlik, valahol Afrikában fognak egy ilyen nagy napelem üzemet létrehozni.

Ön évtizedek óta tulajdonosként, elnök-vezérigazgatóként dolgozott minden nap ezért a nyomdáért. Milyen kihívásokkal kellett szembenézni az idők során?

Több, mint 28 éve vagyok az Alföldi Nyomda élén, én a Biogal Gyógyszergyárban voltam azt megelőzően. És amikor 1990-es évek legelején az Alföldi Nyomda nehéz pénzügyi helyzetbe került, hogy nagyon diplomatikusan fogalmazzak, de mondhatnám azt, hogy egy pénzügyi csődhelyzetben volt, akkor kerültem a nyomda élére, és hát akkor az első feladatom az volt, hogyha lehet, akkor próbáljuk a csődeljárástól, vagy a felszámolási eljárástól megmenteni a nyomdát. Ez sikerült, és rögtön utána az akkor még működő, létező ÁPV Rt.-től kaptuk a feladatot, hogy a nyomdát át kell alakítani részvénytársasággá, majd miután ezen is túl lettünk, akkor jött a privatizáció, amelynek a második körében, 1997-ben akkor még működő Fűzfői Papír Rt. és a vezetőiből álló konzorcium vásárolta meg az Alföldi Nyomda részvényeinek a döntő többségét. Csak hát ez is egy ilyen másfél éves hosszú folyamat volt, amikor a privatizáció folyamat elindult, akkor ugye a Fűzfői Papír Rt. még egy erős cég volt, mire véget ért, már mi lettünk pénzügyileg az erősebbek és ez vetett föl némi ellentmondást, amelyet úgy oldottunk föl, hogy az Alföldi Nyomda menedzsmentje megvásárolta a Fűzfői Papír konzorciumtól a nyomda részvényeinek a többségét, és 1998 januárjától ez a nyomda alapvetően a menedzsment és a dolgozók tulajdonában volt. Magunkénak is éreztük, ennek megfelelően mindent megtettünk a sikeres működéséért, és hát a nyereséget, amelyek az elmúlt évtizedek során keletkeztek, amelynek döntő többsége most itt gépekben vagy épületekben testesül meg. Nagyon kis részét vettük ki, hogyha úgy tetszik, osztalékként, mint ahogy egyébként nagyon sok más helyen ezt meg szokták tenni, hogy a teljes nyereséget elviszik. Nem ezt csináltuk. Fejlődtünk, fejlesztettünk és ezért tudtuk megtartani a magyar könyvpiacon ezt a nagyságrendű pozíciót, amelyet elért az Alföldi Nyomda az elmúlt évtizedekben, hogy a keletkezett jövedelem jó részét, azt beruházásra költöttük. Ezen túlmenően ugye, hogy mi ilyen nagyok lehessünk az is kell, hogy legyen szakképzés, nyomdász szakképzés Debrecenben, amelynek mi vagyunk a legfontosabb szakmai műhelye, a Könnyűipari Szakközépiskolában folyik az elméleti oktatás. Jellemzően pedig nálunk a gyakorlati oktatás. Hát én elmondhatom, hogy a legmodernebb berendezések mellett rendkívül fontos egy jól képzett szakembergárda megléte, annak a munkavégzése, és lojalitása a céghez, mert voltak itt azért nehéz időszakok, amikor a dolgozóknak is meg kellett érteni és azért a döntő többségük megértette, hogy a nyomda biztos továbblépése, tovább élése a cél, akkor le kell mondani esetleg irreálisnak tűnő követelésekről. Ilyen volt 2008-as pénzügyi válság után, amikor egyik évről a másik évre elvesztettük a nettó árbevételünk harminc százalékát. Akkor bizony néhány évig nemhogy a tulajdonosok nem osztanak osztalékot, a vezetők nem kaptak prémiumot, hanem bérfejlesztés sem nagyon volt az Alföldi Nyomdában, de a döntő többség megértette, és hát együtt jutottunk el az azt követő években nagyon szép gazdasági évekhez.

Kamarai tagként az utánpótlás oktatásában való részvétel mennyire jelentős? Mit jelent önöknek a kamarai tagság?

A kamarai tagság annyit jelent, hogy mi részt kívánunk venni a gazdaság bizonyos viszonyainak a befolyásolásában, a gazdasági kamarán keresztül. Mi, mint Alföldi Nyomda, vagy akár egy bármelyik cég egyedül, egy bizonyos jogszabály megváltozását, vagy valami más elérését nehezebben tudja a magyar államigazgatásban elérni, mintha van valamilyen szakmai egyesület, vagy éppen kamara, amelyik össze tudja gyűjteni ezeket az információkat, ezeket a törekvéseket, és akkor semlegesebb szereplőként tud fellépni egy ügy megvalósítása, vagy valamilyen más ügynek, mondjuk a megszüntetése érdekében. Tehát én úgy gondolom, hogy a kamarára és még más ilyen szakmai szervezetekre is egyszerűen azért van szükség, hogy bizonyos gazdasági erő legyen a kezdeményezés mögött, és a másik oldalon úgy tudják, hogy ez egy közösségnek, vagy több vállalat közösségének, hogyha úgy tetszik, az érdeke egy-egy szabálynak a megváltoztatása. Én úgy gondolom, hogy szükség van a kamarára, a szakmai egyesületekre, amelyek a problémát összegyűjtik, összeszedik és az illetékes állami fórumok elé teszik, hogy valamilyen megoldást erre közösen keresni kell, és a kamara ebben egy jó partner. A szakképzés is egy ilyen terület egyébként, ahol a kamarának is van szerepe és nekünk is van szerepünk.

Említette, hogy az egyik legnagyobb értéke a cégnek az a jól képzett dolgozó. A létszámot, a nemrégiben lezajlott tulajdonosváltás érintette?

A tulajdonosváltásról annyit, sokan fölhívtak az elmúlt időszakban, mindenkinek azt mondtam, hogy a hír igaz, az Alföldi Nyomda részvényeinek a döntő többségét az egyik legnagyobb partnerünk, a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. vásárolta meg, aki a tankönyvek gyártatását végezteti. Nem einstandolták a céget, nem elvették. Magyarországon most ez egy eléggé fontos téma és probléma, hogy a több évtizeddel ezelőtt tulajdonosi helyzetbe került emberek elérik lassan, de biztosan a nyugdíjkorhatárt. Aki szerencsésebb és át tudja családon belül örökíteni ezt a dolgot, akkor ott az családi vállalkozásként működhet tovább. Ahol ez nem megoldható különböző okoknál fogva, akkor egyik opcióként az merül föl, hogy megpróbálják eladni. Mi nyitottak voltunk mindenféle kérdésre, végül is ezt az utat választottuk. Volt több érdeklődő az Alföldi Nyomda részvényeinek a megvásárlása kapcsán. Végül is a KELLO-val állapodtunk meg, és most már elmondhatjuk, vagy tény, a szerződés alá van írva, hogy a KELLO lett, tehát a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. az Alföldi Nyomda részvényei döntő többségének a tulajdonosa. Ezt azért hangsúlyozom, mert amikor mi '98-ban a fűzfőiektől visszavásároltuk a részvényt, vagy megvásároltuk a részvényt, egy-egy darab tízezer forintos névértékű részvényt a Debrecen városának, illetve a Tiszántúli Református Egyházkerületnek adományoztunk. Ezzel is tisztelegve az elmúlt évszázadoknak a tulajdonosi viszonyai, és egyáltalán a Debrecenben elfoglalt szerepünk előtt.

Jelent-e bármilyen változást a mindennapokra nézve egyébként a tulajdonosváltás?

Én úgy gondolom, a tulajdonosképviselő ügyvezető igazgatóval is abban maradtunk, hogy ez az átlag dolgozót reményeink szerint semmilyen szinten nem fogja érinteni. Ez nyomda volt, nyomda most is, és nyomda marad, ezért vették meg egyébként, hogy még biztosabb legyen Magyarország tankönyvekkel való ellátása. Tehát nem fog, vagy legalábbis a terveink szerint nincs semmiféle olyan változás, ami a közel négyszáz fős dolgozói kollektívát hátrányosan érinthetné.

Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést?

Jó néhány évvel ezelőtt már voltak pénzügyi befektetők, vagy más típusú befektető jelentkezők, akik szívesen megvásárolták volna az Alföldi Nyomda részvényeinek a többségét. Tehát lett egyféle rutinunk, ha úgy tetszik, az ilyen típusú tárgyalásokban. Lassan, de biztosan szokni kellett azt a gondolatot, hogy hát valamikor, ha ez nem tud családi vállalkozásként működni, márpedig nem, mert a gyermekeink egyike sem, tehát a tulajdonostársaim gyerekeinek, sem az én két lányom közül senki nem mutatott nagyon nagy érdeklődést ezen pálya iránt. Tehát, ha kizárjuk a családi vállalkozássá való válást, akkor tudomásul kellett venni, hogy ez az egyik lehetséges opció, hogy eladjuk. Én úgy gondolom, hogy az én mindennapjaimat eddig is a nyomda töltötte ki, és még hároméves munkaszerződésem van, tehát még három évig nagy valószínűséggel ez fogja kitölteni. Nem mondom, hogy fáj a szívem, mert ugyanazt csinálom, mint ezelőtt két hónappal, amikor még ugye nem volt eladva. És még valószínűleg három évig ugyanezt fogom csinálni.

Hogy merre tovább, hogy milyen döntéseket hoznak, azt hogyan fogják ezentúl egyébként eldönteni?

Ez a döntés a KELLO részéről, azért született meg, mert még nagyobb biztonságban kívánja az állami tankönyvek gyártását tudni. Tehát biztos, hogy az Alföldi Nyomdának az az egyik főszerepe, hogy könyveket, jellemzően tankönyveket gyártson, tehát ebből a szempontból semmiféle más változás nem lesz. Ebből a nyomdából nem tudnak csomagolóanyag nyomdát csinálni, bárki bármit akar, mert nem olyan a technológiánk, nem arra van kiképezve a mi dolgozói kollektívánk sem. Tehát itt nekünk a könyvpiacon kell megtalálni a jövőt, a közeljövőt, meg a távolabbi jövőt is, hisz ehhez értünk. Ebből éltünk az elmúlt 459 évben és reményeim szerint még jó pár évtizedig a könyvből, vagy könyvtermékekből fog élni a nyomda.

 

 

 

 

Díjat kapott Debrecen

Így lehet tökéletesen penészmentesíteni a falakat és élettereinket

Gábor-Vígh Vanda

Szerző
Hasonló cikkek