Az ünnepi közgyűlés nyitányaként a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen színművészeinek előadásában láthattuk az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére készített, Mécsesszemű remény című ünnepi műsort. 

Az előadásban közreműködtek: Varga Klári Jászai Mari-díjas művésznő, Dargó Gergely, Kiss Gergely Máté, Szabó Krisztián és Papp István. Az archív felvételekből szerkeszett kisfilmet Jóvér Csaba, a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen vizuális tervezője készítette.

Ezt követően a Debreceni Egyetem rektora, prof. dr. Szilvássy Zoltán köszöntője hangzott el. Mint elmondta, a nemzet egységének itt a régióban egy nagyon sajátos eleme a város és az egyetem kapcsolata. Az egyetem nagyon sokat köszönhet a városnak: többek között a létét, s azt, hogy virágzott a továbbiakban. Intézmények általában úgy szoktak egymásra találni, hogy a vezetőik összebarátkoznak, s ezután intézményesül ez a bizalom. A város és oktatási intézményrendszere esetében 500 éves ez a bizalom melynek nyomán csak a nagyon szorosan együttműködés a tennivaló. Az egyetem és a város vezetőinek díszruháin a jelképes arany sújtások azt mutatják, hogy az egyetemnek és a városnak ugyanazok az értékei, ugyanazokért az értékekért dolgoznak. A rektor arról is megemlékezett, hogy hajdan, mikor a városba érkezett, egyetlen rokona volt Debrecenben: Görömbei András professzor, akiről a Kölcsey Központnak azt a termét nevezték el, ahol a mostani ünnepi közgyűlés is zajlik. Szilvássy Zoltán kiemelte: a Debreceni Egyetem tiszta szívvel ajánlja fel „életét és vérét” hazájáért és városáért, s megköszönte a város polgármesterének azt az együttműködést és barátságot, amely különleges perspektívát ad a város legnagyobb oktatási intézményének.      

Papp László polgármester megköszönte a Debreceni Egyetem rektorának azt, hogy szót ejtett a város és az egyetem nagyszerű kapcsolatáról, s azt, hogy a város és az egyetem így most együtt ünnepelhet – különös tekintettel arra, hogy 1956. október 23-án az egyetemi diákság nagy szerepet játszott abban, hogy Debrecen méltó legyen az 1848-’49-es hagyományaihoz, ahhoz a szabadságeszméhez, amely 1849-ben is vezértelte a várost, s befogadta Magyarország kormányát. 1956-ban pedig az országban elsőként indította útjára a küzdelmet a magyar szabadság kivívásáért.

Papp László ünnepi beszédében úgy fogalmazott: „Debrecen több tekintetben is különleges szerepet tölt be nemzetünk történelmében, hiszen nagy forradalmaink szorosan összefonódnak városunk polgárainak szabadságszeretetével. Amikor megemlékezünk a 67 évvel ezelőtti ősz történéseiről, akkor debreceniként legyünk büszkék arra, hogy a debreceni diákok tüntetése és felvonulása volt 1956. október 23-án a forradalmi események nyitánya. Az akkori debreceni egyetemisták voltak az elsők az országban, akik október 23-án reggel tüntetésre gyülekeztek az egyetem központi épülete előtti téren, miután elkészítették 20 pontból álló politikai követeléseiket. Ők voltak az elsők az országban, akik délelőtt rendezett sorokban vonultak a belvárosba, ahol a következő órákban egyesültek a középiskolások, munkások, hivatalnokok és más szellemi tevékenységet végző tüntetők tömegével. Ezt követően a diákok küldöttsége megkísérelt tárgyalni a helyi kommunista pártvezetéssel, majd Görbe János, a Csokonai Színház művésze a Perényi utcai pártszékház erkélyéről, az ott tüntető több ezer ember előtt elszavalta Petőfi Sándor A nép nevében című versét. A kortársak leírhatatlan hatásról számoltak be: a néhány évvel korábban bemutatott, Föltámadott a tenger című film Petőfit játszó színésze a tüntetők élére állva szavalta, követelte a kommunista pártvezetés oroszlánbarlangjában, hogy „Még kér a nép, most adjatok neki!”. 

1956 októberében diákok és művészek, munkások és értelmiségiek együttes erővel, de békés úton, fegyverek nélkül igyekeztek változást elérni a diktatúrával szemben, a szovjet hadsereg fenyegető árnyékában. Emlékezzünk arra, hogy ez a valódi közösséggé kovácsolódott debreceni tömeg volt az, amely olyan félelmet keltett az akkori kommunista hatalomban, hogy törvényes eszközökkel a hatalom már nem volt képes feloszlatni a demonstrációt. Mint ahogy az első tüntetés is itt zajlott az országban, úgy mindenkor megrendülten gondolunk arra, hogy az országban először itt, Debrecenben adta ki a tűzparancsot az Államvédelmi Hatóság a fegyvertelen tömegre, és október 23-án, délután 4 óra tájban eldördült az ország első sortüze a Kossuth utcán. Két halálos áldozata és mintegy harminc sebesültje volt az ÁVH aljas és brutális fellépésének. A debreceni ’56-os események áldozatai előtt tisztelgünk azzal az emlékművel, amelyet a forradalom 60. évfordulóján a Kossuth utcán, a Csokonai Színház épülete mellett helyeztünk el.

1956. október 23. a hazaszeretet, a szabadságvágy és a jövőbe vetett hit győzelme volt Debrecenben is, ahol először emelték magasba az utcára vonuló emberek a szabadság nemzeti színű zászlaját. De ennek a győzelemnek áldozatai voltak. Voltak akik „csak” szabadságukkal fizettek az igaz ügy melletti kiállásukért, voltak akik életükkel vagy egészségükkel. De az áldozat nem volt hiábavaló! Ugyan több mint 3 évtizeddel később, de a diktatúra véget ért és 1990 szabad parlamenti választása elhozta a demokráciát, amiért ’56 hősei is küzdöttek. 

Ahogyan 1956-ban, a forradalom napjaiban Magyarországra figyelt a világ, sőt, a szabadságharc leverésének napjaiban, valamint az azt követő hónapok, évek terrorja idején is megrendülve és tisztelettel gondoltak a magyarokra a világ demokratikus részeiben, úgy ezekben a mostani hetekben szintén nagyobb figyelem irányult ránk. Hiszen amikor nem is egy, hanem két magyar Nobel-díjast ünnepelhettünk, amikor a magyar tehetséget, a magyar tudást jutalmazza a nemzetközi tudományos élet, akkor – merjük kimondani – még jobb érzés magyarnak lenni, mint máskor! 

A mai napon pedig – ezt szintén merjük büszkén vállalni – még jobb érzés debreceninek lenni! Ugyanis olyan debreceniek többek között irodalomtudós és muzeológus, pedagógus és szociális szakember, orvos és egészségügyi dolgozó, művész és sportoló szakmai tevékenységét és emberi teljesítményét ismerjük el, akik vezetőkként vagy munkatársakként nemcsak szakmájuknak, nemcsak maguknak és közvetlen környezetüknek, hanem városunknak is hatalmas szolgálatot tesznek, olyan szolgálatot, amely kivívta Debrecen polgárainak elismerését. Amikor ma, a nemzeti ünnepünkön nagyszerű debreceniek teljesítményét ismerjük el Csokonai-, Hatvani-, Hajós Alfréd-, Boncz László- és Dóczy Gedeon-díjakkal, amikor ma az ő tevékenységük van a figyelmünk fókuszában, akkor gondoljunk csak arra, hogy hány héten, hónapon vagy éven keresztül dolgoznak az itt ülők kitartóan, de a város közösségének figyelme nélkül. Gondoljunk arra, hogy a mai elismerésük mögött mennyi felkészülés, mennyi következetes munka, hány átvirrasztott éjszaka, vagy mennyi áldozat és lemondás áll. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy megbecsüljük a tudást, a kitartást, a közösségért tevékenykedő életutakat. 

Tisztelt Díjazottak! Hálás vagyok munkájukért, és szívből gratulálok Önöknek! A város és a közgyűlés nevében azt kívánom, hogy továbbra is az eddigiekhez hasonló tudással és elköteleződéssel tevékenykedjenek a saját területükön, hiszen az értékalapú, kiemelkedően magas minőségű szakmai feladatvállalásuk szolgálja a  városunkat és ezáltal hazánkat is. Szívből gratulálok Önöknek! Az 1956-os forradalom és szabadságharc alkalmából mindannyiunknak méltó ünneplést kívánok! – zárta ünnepi beszédét Papp László. 

Beszéde után a polgármester elismeréseket adott át. A hagyományok szerint a város október 23-án azon polgárait köszönti, akik kimagasló értékeket hoztak létre a tudomány, a művészet, a környezetvédelem és idegenforgalom, az egészségügy, a szociális tevékenység, a sport vagy az építészet, valamint a gyermekvédelem, gyermekjólét, családsegítés, idősgondozás és a fogyatékos személyek ellátása, az egészségügyi alap- és szakellátás, az egészségmegőrzés, valamint a köznevelés területén.

Debrecen Város Boncz László-díját a közgyűlés a gyermekvédelem, gyermekjólét, a szociális alapszolgáltatások és a személyes gondoskodás keretébe tartozó szakosított ellátások, továbbá az egészségügyi alap- és szakellátás, az egészségfejlesztés területén a lakosság érdekében kimagasló szakmai tevékenység, valamint életmű elismeréseként adományozhat. A díjat ebben az esztendőben a szociális alapellátásban végzett kiemelkedő szakmai tevékenysége, áldozatos munkája elismeréseként Figeczki Tamás, az Ökumenikus Segélyszervezet Szociális és Fejlesztő Központ debreceni központvezetője, valamint Rózsahegyiné Juhász Éva, Debrecen Megyei Jogú Város Család- és Gyermekjóléti Központja civil szervezetekkel foglalkozó koordinátora, a Hajdúdorogi Főegyházmegye cigánypasztorációs referense kapta.

Figeczki Tamás 1983-ban tanítóként szerezte meg első diplomáját,1993 szociálpedagógus lett, s azonnal a szociális területen helyezkedett el. A drogfüggő fiatalok számára szervezett alternatív csoportfoglalkozásokat, egyéni tanácsadásokat. Három évig intézményvezetőként olyan család- és gyermekjóléti szolgálatnál dolgozott, ahol hátrányos helyzetű családokat segítve kereste a komplex, hatékony megoldásokat a gyerekek veszélyeztetésének megelőzésére és megszüntetésére. 2000-ben az ELTE-n szociálpolitikus végzettséget szerzett. 2001-től a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Debreceni Szociális és Fejlesztő Központjának vezetője, ahol hajléktalanok, valamint szenvedélybetegek ellátását koordinálja. Az egyik legjelentősebb, általa kialakított, országosan is elterjedt program a Játék határokkal elnevezésű kezdeményezés, melynek keretében egyrészt fiatalok ismerkedhetnek meg a játékszenvedély veszélyeivel, másrészt a játékszenvedéllyel küzdők és családtagjaik kaphatnak hatékony segítséget. Figeczki Tamás a Debreceni Karitatív Testület egyik alapító tagja, aktívan vesz részt a testület szakmai programjának alakításában. 2020-ban Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el munkásságát, 2021-ben pedig Szociális Munkáért elismerésben részesült.

Rózsahegyiné Juhász Éva 1999-ben végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetem etnográfus-néprajz szakos tanár szakán, majd 2015-ben Budapesten a Szent Gergely Népfőiskolán romapedagógiai mentorpedagógus szakirányú továbbképzésen vett részt. 2010-től a Hajdúdorogi Egyházmegye, majd a főegyházmegye cigány pasztorációs referenseként a roma lakosság felzárkóztatását célzó tevékenységek koordinálásában, szervezésében vesz részt. Tagja több olyan belügyminisztériumi bizottságnak, amely a hátrányos helyzetű gyerekek sorsával foglalkozik. 2015-től 2022-ig a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium vezetője, 2019-től a tizenegy szakkollégiumot összefogó Roma Szakkollégiumok Egyesületének titkára, 2019 és 2023 között a Debreceni Karitatív Testület elnöke volt. Elnöksége alatt a testület a koronavírus-járvány időszakában is folyamatosan támogatta adományokkal, felajánlásokkal a nehéz élethelyzetbe került debrecenieket. 2020-ban szerepet vállalt a Debrecen Város Segélyalap létrehozásában. Részt vett az orosz-ukrán háború miatt Debrecenbe érkező menekült családok ellátásának megszervezésében. Jelenleg a város Család- és Gyermekjóléti Központjában dolgozva segíti a hátrányos helyzetű családokat. 2015-ben Pro Caritate, 2018-ban Raul Wallenberg-díjban részesült.

Debrecen Város Csokonai-díja elismerést Debrecen Megyei Jogú Város képviselő testülete a kulturális élet területén, különösen a közgyűjtemény, a közművelődés, a művészetek, a társadalomtudományok terén maradandó értéket teremtő, kiemelkedő tevékenység, valamint életmű elismeréseként adományoz. A közgyűlés döntése alapján ebben évben a jazz zene területén végzett maradandó értéket teremtő kiemelkedő tevékenysége elismeréseként a Debrecen Big Band, valamint a muzeológia területén végzett maradandó értéket teremtő, kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Fodor Éva Irén, a Déri Múzeum főmuzeológusa részesül Csokonai-díjban.

A Debrecen Big Band tagjai közel 20 éve művelik a jazz nagyzenekari, big band formációját. Céljukként tűzték ki a big band zene minél szélesebb körben való megismertetését a fiataloktól az idősebb korosztályokig, s ezt fiatal zenészek folyamatos bevonásával teszik. Számos hazai és külföldi fesztiválon vettek részt. Többek közt franciaországi, törökországi, olaszországi, spanyolországi, csehországi, ukrajnai és romániai meghívásoknak tett eleget az együttes. Több showműsort adtak belföldön és külföldön egyaránt, táncosokkal színesítve műsorukat. Részt vettek Magyarország jelentős jazzfesztiváljain. Ezek közül is kiemelkedik a Budapesti Big Band Fesztivál és Találkozó, a Bánki Louis Armstrong Jazz Fesztivál, a Hajdúszoboszlói Dixieland Fesztivál és hazai pályán a Debreceni Bor- és Jazznapok, a virágkarnevál és a Campus Fesztivál. Koncertjeiken felléptek a magyar jazz zene prominens egyéniségei. Vendégművészeik voltak többek között Szulák Andrea, Micheller Myrtill, Szolnoki Péter, Zsemlye Veronika, Pákai Petra, Hajdu Klára, Gájer Bálint, Majsai Gábor, Horváth Charlie, Vastag Csaba, Vastag Tamás. A zenekar repertoárja átöleli a big band zene széles skáláját, a swingen, a boogie-n, a popzenei feldolgozásokon át a latin ritmusokig. Céljuk, hogy közönségüknek minél nagyobb örömet szerezzenek határainkon belül és kívül egyaránt.

Az elismerést a Debrecen Big Band képviseletében Daróczi László zenekarvezető és Hüse Gergő alapító tag, szaxofonos vette át.

Fodor Éva Irén az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet szakán végzett. Eddigi munkássága a Déri Múzeum képzőművészeti gyűjteményi anyagához, annak feldolgozásához és nyilvánosságra hozásához kapcsolódik. Kezdetben számos kortárs kiállítást rendezett, később új szakterületet keresett. Fő kutatási területe a múzeum építéstörténete, Medgyessy Ferenc életműve, valamint Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának története és értelmezései. Ő volt az egyik kurátora a múzeum nagysikerű fényjátékának. A Munkácsy-évforduló kapcsán különleges kiállítást állított össze a művész alkotói módszeréről. 2014-ben új koncepció szerint, korunk látogatói igényeihez igazítva készített állandó kiállítást Medgyessy Ferencről. 2022-ben egy pályázat keretében megújította a múzeum művészeti galériáját, amelynek során láthatóvá tette a gyűjtemény klasszikus modernséghez kapcsolódó festőit, hozzájárulva a múzeum gyűjteményi sokszínűségének megmutatásához. Egyik kurátora volt a most látható Erdély képzőművészete a két világháború között című kiállításnak. Jelenleg egy Munkácsy-kiadvány megjelentetésén dolgozik.

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése a köznevelés területén végzett kimagasló, elhivatott oktatói, pedagógiai, nevelői, vezetői munka, vagy az ahhoz kapcsolódó, azt segítő, kiemelkedő tevékenység, valamint életmű elismeréseként adományozhat Dóczy Gedeon-díjat, melyet idén az egyházi nevelés és oktatás területén végzett elhivatott munkája és értékeket teremtő életműve elismeréseként Géczy Mária Erzsébet, a Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium iskolanővére, illetve a szakképzés érdekében végzett kimagasló vezetői munka és értékeket teremtő oktatói, nevelői tevékenysége elismeréseként Nagyné Oláh Katalin, a Debreceni Szakképzési Centrum Beregszászi Pál Technikuma és Kollégiuma igazgatója, tanára vehette át. 

Géczy Mária Erzsébet a Boldogasszony Iskolanővérek Rendjének 1977-től örökfogadalmas tagja. Középiskolai tanulmányait a debreceni Svetits Intézetben végezte. Magyar-latin szakos középiskolai tanári és hitoktatói végzettségének megszerzése után 1970-től alma materében kezdte meg pedagógusi szolgálatát. A latin nyelv színvonalas oktatása mellett szívügyének tekintette, hogy a római katolikus egyház liturgikus zenei kincsét és a kodályi hagyományokat megismertesse és megszerettesse tanítványaival. A Svetits Intézet karnagyaként mind hazai, mind nagy sikerű külföldi fellépések alkalmával tett tanúságot diákjaival együtt a debreceni római katolikus közösség élő hitéről. 1992-ben kapott megbízást az intézet vezetésére. Irányításával indult el a Svetits óvoda, valamint az általános iskola működése. 2007-től – néhány évnyi budapesti szolgálat után – már nyugdíjasként vesz részt a fiatalok nevelésében, a csökkentlátók otthonában élő idősek pasztorációjában, egykori diákjainak, kollégáinak lelki támogatásában. Örömmel vállal kántori feladatokat, készséggel bocsátja rendelkezésre latin nyelvtanári és fordítói tudását minden segítségkérőnek.

Nagyné Oláh Katalin 40 éve gyakorló pedagógus, 23 éve vezeti a Debreceni Szakképzési Centrum Beregszászi Pál Technikumát és Kollégiumát. Alapképzettsége szerint magyar nyelv és irodalom-történelem szakos középiskolai tanár, mesterpedagógus. 2002-ben közoktatási vezető pedagógus szakvizsgát tett, 2018-ban pedig köznevelési mestervezető szakképzettséget szerzett. A városban napjainkban zajló fellendülés, a gazdasági változások olyan elvárásokat támasztanak a szakképzési rendszerrel szemben, melyeknek csak olyan szemlélettel lehet megfelelni, mellyel a vezető felismeri a lehetőségeket a változások közepette, és ezt a maga és diákjai, ezáltal a város gazdasági fejlődése szolgálatába képes állítani. Nagyné Oláh Katalin ilyen vezetője a technikumnak. Tevékenységét határozottság, munkabírás, szakmai tudás, kiváló kommunikáció, innováció, nyitottság, őszinteség, konfliktuskezelési képesség jellemzi. Fejlődésre, megújulásra képes, menedzser típusú igazgató. Folyamatosan fejlesztette szakmai és vezetői tudását annak érdekében, hogy minél jobban megfeleljen a kihívásokkal teli szakképzési, gazdasági elvárásoknak. A Debreceni Szakképzési Centrum 2022-ben A debreceni szakképzésért díjat adományozta neki a szakképzés elkötelezett és szolgálatkész képviseletéért, példamutató szakmai, pedagógiai és vezetői kompetenciái elismeréseként.

A Debrecen Város Hajós Alfréd-díja elismerés kimagasló sportteljesítmény, kiemelkedő testnevelő tanári, sportvezetői, edzői, a versenysportban, a szabadidősportban, az utánpótlás-nevelésben, a testnevelés vagy a diáksport terén végzett magas színvonalú munka, maradandó értékeket teremtő tevékenység, életmű elismeréseként adományozható. 

Ebben az évben az atlétika és a labdarúgás területén végzett kiemelkedő testnevelő tanári, edzői, sportvezetői munkássága elismeréseként Csapó Lajos volt válogatott atléta, utánpótlásedző; a kardvívósportért végzett kiemelkedő edzői, sportvezetői munkássága elismeréseként Dávid László, a DEAC vívószakosztályának vezetőedzője, illetve a labdarúgás területén végzett kiemelkedő sportvezetői munkássága, edzői életműve elismeréseként Makrai Balázs testnevelő tanár, edző részesült Hajós Alfréd-díjban.

Csapó Lajos a DASE Diáksport Egyesületben sajátította el a gátfutás alapjait, majd a Debreceni Sportiskolába igazolt. 17 évesen lett ifi válogatott, 80 méteres és 300 méteres gátfutásban országos bajnokságot nyert. 1989-ben kezdődött pedagógusi és edzői pályafutása az Angyalföld téri általános iskolában. 1990-től az Olasz Focisuli berkeiben óriási ambícióval, bizonyítási vággyal vágott bele a fiatalok képzésébe. Két korosztállyal országos diákolimpiai döntőben vett részt, győzelmet és 6. helyezést értek el. Sok tehetséges gyereket fedezett fel, akik a DVSC csapatát erősítették (Kulcsár Tamás, Jeremiás Gergő, a Ludánszki-testvérek, Rezes László, Varga József, Tisza Tibor, Bódi Ádám, Ferenczi János). Közben a Pécsi Tudományegyetemen testnevelő tanári szakot végzett és UEFA B-licences labdarúgó edzői oklevelet is szerzett. 2006-tól a tanít a Debreceni Szakképzési Centrum Bethlen Gábor Közgazdasági Technikum és Kollégiumban, a DSI vezetésének felkérésére pedig hat évig atlétaedző volt. 2012-től iskolájában elindította a leány labdarúgást, ami rendkívül sikeresnek bizonyult. Tizenegyedik éve a Magyar Labdarúgó Szövetség Grassroots programjának vármegyei koordinátora.

Dávid László egyetemi évei alatt kezdett edzősködni, s a 2000-es évek elejétől dolgozik a debreceni kardvívósportért. A rendszerváltás után a cívisvárosi kardvívás a megszűnés határára került, ám a DEAC vívóműhelye Dávid László munkájának eredményeként az ország egyik legsikeresebb vívószakosztályává vált egy fővároscentrikus sportágban. Ő volt a 2017-ben megalakult Interfencing DSC egyik alapítója. Jelenleg a DEAC vívószakosztályának vezetője és edzője. Legeredményesebb tanítványával, Battai Sugár Katinkával 9 éves kora óta dolgozik együtt. Dávid László tanítványa továbbá a junior korosztály hazai ranglistájának élmezőnyébe tartozó Bányay Marcell és K. Szabó Mátyás is. A kadétok között ugyancsak az ő szakmai irányításával készül a sokra hivatott Kónya Csenge, valamint Wladimir Véda többszörös magyar bajnok utánpótlás versenyző is. Évtizedes munkájával számos tehetséget nevelt a debreceni vívásnak, köztük felnőtt olimpikont és világbajnok versenyzőt debreceni színekben, valamint utánpótlás világklasszisokat, a jövő reménységeit. 2021 óta az ő szakmai irányításával készül a háromszoros paralimpiai ezüstérmes Osváth Richárd is.

Makray Balázs labdarúgó, korábbi ifjúsági B és olimpiai válogatott kerettag. 1973 óta tevékeny résztvevője a debreceni sportéletnek. 1973 és 1974 között az akkor NBI B-s DVSC labdarúgója, majd 1977-ig vezetőedzője volt. Edzősködése alatt majdnem sikerült az első évben feljutni az NBI-be. Ezt követően a DVSC Módszertani Osztályán dolgozva több szakosztály koordinálásában is részt vett. Az 1980-as évek elején az elsőosztályú DMVSC pályaedzője lett. Ezt követően külföldön edzősködött. Hazatérése után a Debreceni Kinizsi, a DUSE, a DEAC és más megyei csapatok edzője volt. A DSI labdarúgóedzőjeként és a józsai Gönczi Pál Általános Iskolában utánpótlásedzőként tevékenykedett, ahol többek között Varga József későbbi válogatott labdarúgónak is megadta a kezdő szakmai segítséget. 2001-ben a Magyar Kupa-győztes DVSC szakmai stábjának volt tagja. Dolgozott a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés Sportigazgatóságán, valamint a Debreceni Egyetem Testnevelés Tanszékén is. Számos egyetemi bajnokságban vezette győzelemre az egyetem csapatait különböző sportágakban. A Testnevelési Főiskola tanári szakán végzett. Az itt szerzett tudást később az edzőképzésben tudta hasznosítani. A Hajdú-Bihar, a Szabolcs-Szatmár-Bereg és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei középfokú labdarúgóedzői tanfolyamokat vezette.

A Debrecen Város Hatvani-díja elismerést a közgyűlés a város fejlesztése érdekében a természettudományok, az egészségügy, a szociális tevékenység, az urbanisztika, a városfejlesztés területén maradandó, a jövőt megalapozó, értéket teremtő kiemelkedő munka, tudományos tevékenység, valamint életmű elismeréseként adományozza. Idén a közgyűlés döntése alapján az orvostudomány területén végzett kiemelkedő tevékenysége, a jövőt megalapozó, maradandó értéket teremtő tudományos munkája elismeréseként Prof. Dr. Csanádi Zoltán, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikájának klinikaigazgatója és prof. dr. Illés Árpád, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára részesült Hatvani-díjban.

Prof. Dr. Csanádi Zoltán egyetemi tanár, intézetvezető, klinikaigazgató, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, belgyógyász, kardiológus szakorvos. 1992-’95 között Kanadában dolgozott, ahol a szívritmuszavarok kezelésének új, katéteres és beültethető eszközös technikáit sajátította el. Hazatérését követően ezeket a módszereket sikerült Magyarországon meghonosítania. Az elmúlt 20 évben a Debreceni Egyetem Kardiológiai Klinikáján létrehozta az Aritmológiai Centrumot, amit az Európai Szívritmus Társaság hivatalos oktatóközpontként akkreditált. 2017-től a Kardiológiai Klinika igazgatója. 2002-ben PhD fokozatot szerzett, 2011-ben habilitált, 2016-ban kapta meg az MTA Doktora címet. 2019-’22 között a Magyar Kardiológusok Társasága elnöke volt, megkülönböztetett tagja az Európai Kardiológus Társaságnak és az Amerikai Kardiológus Kollégiumnak. Munkáját az Emberi Erőforrások minisztere 2021-ben az egészségügyben adható legrangosabb szakmai kitüntetéssel, a Semmelweis-díjjal ismerte el. Ugyanebben az évben Hajdú-Bihar Megyei Príma Díjjal tüntették ki. 2023-ban megkapta a Magyar Kardiológusok Társasága legmagasabb elismerését, a Társaság Aranyérmét.

Prof. Dr. Illés Árpád 1983-ban summa cum laude diplomázott általános orvosként a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Ezt követően belgyógyászatból, kardiológiából, hematológiából, valamint klinikai immunológia és allergológiából szerzett szakvizsgát. A PhD tudományos fokozatot klinikai orvostudományi területen 1999-ben szerezte meg, 2005-ben habilitált, míg az MTA doktora címet 2012-ben nyerte el. Az egyetem elvégzése után a Debreceni Orvostudományi Egyetem III. számú Belgyógyászati Klinikáján kezdte meg tevékenységét. 1988-tól egyetemi tanársegéd, 1995-től egyetemi adjunktus, majd 2003 júliusától egyetemi docens kinevezést kapott. 2003-tól immunhematológiai részlegvezető egyetemi docens. 2008-tól általános igazgatóhelyettesi feladat ellátására kapott megbízást a Belgyógyászati Intézetben. 2012-től a Belgyógyászati Klinika B Épületének vezetője és a Belgyógyászati Intézet Hematológiai Tanszékének vezetője. Évtizedek óta kiemelkedő, aktív oktatói tevékenységet végez magyar és angol nyelven egyaránt, az egyetemi oktatási szintek valamennyi formájára kiterjedően. Hazai és külföldi szaklapokban 656 publikációja jelent meg. Számos könyvfejezetet írt, illetve folyóiratok szerkesztésében is részt vállal. Kiterjedt együttműködési kapcsolatokkal, gyógyító, oktatói, és kutatói tapasztalatokkal rendelkezik.