- Jól tudom, hogy te építész vagy?

- Igen! Három építész diplomám van egész pontosan, egy főiskolai, egy mesteriskolai, ami talán a legfontosabb diplomám, illetve egy egyetemi diplomám, amit Pécsett szereztem.

- És hogy kerültél a szórakoztatóiparba?

- A 2009-es Lehman Brothers csőd idején, amikor az építőipar Magyarországon is megállt és bedőlt az egész világgazdaság, akkor pont jókor voltam jó helyen. Egy tizenöt fős építész irodám volt és a gazdasági válság miatt csökkenteni kellett a létszámot, alkalmazkodni kellett a rossz gazdasági környezethez. Akkoriban az építész projektjeink között volt sok olyan, hogy vendéglátóhelyeket kellett terveznünk. Ezek kisebb méretű beruházások voltak, mint a lakóépület vagy a gyárépület építés, mert az ilyen nagyobb munkák egyből megálltak és maradtak a vendéglátóhelyek. Gyakorlatilag kinőtt egy új lábunk, és elkezdtünk éttermeket meg vendéglátóhelyeket tervezni, ami egészen addig nem volt jellemző. Olyanokat terveztünk, mint például a Holdudvar, amikor kiköltözött a Margit-szigetre a Trefort-kertből, vagy a Mignon, a Liszt Ferenc téren a Bohémia, a Helló Bébi, Rakpart, utána jött még a Morrison's Liget, illetve a Morrison's 2-nek is voltak fejlesztései, és aztán jött a Budapest Park.

- Az, hogy konténerekből épüljön fel, koncepció volt?

- Inkább koncepció lett belőle. 2011. decemberében kért fel Pálffy Andris, hogy lenne egy ilyen projekt és akkor jött a konténer ötlet először, hiszen 2012. áprilisában már nyitni kellett. Tizenkétezer négyzetméterre kellett kitalálni valamit, ami pár hónap alatt kész lesz. Azon kellett gondolkodni, hogy milyen olyan nagy elemet lehet találni, ami gyorsan építhető, és jól előre gyártható, mert fél évünk van felépíteni egy akkora helyet, amekkora még sose volt Magyarországon. Akkor még nem volt tudatos, de azóta is ebben gondolkodunk és azóta is konténerekből áll össze a Budapest Park. Jól fejleszthető és Legóként rakosgatható.

- Hány konténerből áll a Park?

- Összesen 343 konténerből, és több mint 100 padlóelemből, tehát most már olyan 450 elemből áll össze a Park.

- Az építész lábadat már nem is használod? Kitölti a mindennapjaid a Park?

- Vannak néha saját építész projektjeim, pár éve csináltam a Lupán egy rendezvény épületet és egy szaniter blokkot. Két évvel ezelőtt pedig majdnem Budapest Nívódíjas lett egy patika épület, ami kint van az Üllői út 757. szám alatt, ami egy olyan épület lett, mintha Svájcban lenne, kis ékszerdoboz. Ott voltunk a húsz pályamű között, akiből aztán kiválasztották a nyertest. Végül nem a patika nyerte, de így is menőség volt a kollégáimmal izgulni érte. A Park mellett csak hobbiként akarok építészként dolgozni, és az nagyon jó, hogy letudom válogatni, hogy melyiket szeretném megcsinálni és kiélhetem a tettvágyamat, ha már nagyon szétfeszít.

- Az első szezon végül nem hozta a várt eredményt, nem volt benned, hogy feladod?  Ilyenkor az ember arra gondol, hogy mit csinál rosszul. Miként vészeltétek át a kezdeti nehézségeket?

- Sok mindent máshogy csináltunk, de nem biztos, hogy rosszul csináltuk. A napokban került a kezünkbe egy régi papír, ami az első marketinganyagunk volt. Ugyanazt mondtuk akkor is, mint most, csak ugye nem volt kinek. Az első szezon után nagyon nehéz helyzet volt, nagyon sok kitartás kellett hozzá, de mi hittünk benne, és csak idő kellett neki. Az első két év szenvedés volt. Pénzügyileg a beruházás súlya majdnem összenyomott minket. Úgy gondolom így utólag, hogy egy picit talán túl nagyot léptünk előre, és lehet, hogy ma már nem lépnék ekkorát. Bár ma már teljesen más tudásom van ebben a tekintetben is, mint akkor volt. A túl nagy léptéknek két végkifejlete van. Vagy összeomlik az egész, mert túl nagyot álmodtál, de az embereket nem érdekli, és agyonnyom a teher, vagy pont ez csinál egy olyan potenciált, amihez fel kell nőni. A mi esetünkben ez lett, hogy egyszerűen képesek voltunk felnőni ahhoz a szinthez, amit létrehoztunk. De iszonyatosan kellett hinni benne, nem is értem, hogy hitték el nekünk ilyen harmincéves csirkefejű hülye gyerekeknek, hogy ehhez mi értünk. De nagyon végig gondoltunk mindent, és arra jutottunk, hogy ez működni fog. Pálffy Andris a teljes vagyonát kockáztatta, de mi is az utolsó pénzünket hoztuk be néha nyitásra, 1000 forintok voltak a zsebünkben, és tényleg még a munkásokat is úgy fizettük, hogy összedobtuk, nagyon necces volt az eleje.

- Együtt fejlődik a csapat a hellyel?

- Igen! Nagyon sokat fejlődtünk magunkhoz képest is, mert amik a kezdetekkor még csak ilyen kísérletek voltak, azok mostanra nagyon kipróbált rendszerek lettek. Az évek alatt olyan tudásra tettünk szert, amit nem lehet máshol megtanulni. Az ilyen unikális tudású emberekből nem sok van Magyarországon, de akár Európában is szerintem nyugodtan állíthatjuk, hogy nem nagyon vannak ilyen speciális tudású koncertipari emberek. És a Park ebben nagyon erős, hogy van egy jól működő csapat az egész mögött. Ez a legfontosabb, a CSAPAT! A Park az egy brutálisan rétegzett dolog, és ez szerintem a siker titka is egyben, hogy minden egyes évben próbáljuk újra meg újra kielemezni a működést. Minden osztály elmondja, hogy mi volt a célja, mit sikerült, mit nem sikerült megvalósítania. Ilyenkor külső szemmel is ránézünk egymás dolgaira, ami néha kontárkodásnak tűnik, de pont a friss szem kell, mert sokszor az van, hogy annyira nyakig benne vagy a saját gondolataid útvesztőjében, hogy már pont ezért nem látod a megoldást.

- Projektvakság alakul ki?

-  Projektvakság igen, azt hiszem imposztor szindrómának hívják, hogy egyszerűen nem látod a helyes megoldást, és lehet, hogy ha egy friss szem ránéz kívülről, és azt mondja, figyelj, te hülye vagy, miért nem így csinálod. Ilyenkor a fejedre csapsz, hogy tényleg, ez milyen jó ötlet. Szervezetileg mi elindultunk egy ilyen lapos szervezet irányába, nincsenek hierarchiák, és a legtöbb meeting olyan, hogy bárki bejöhet rá. Nyilván vannak a téma miatt kijelölt vagy felkért emberek, akiknek fontos, hogy ott legyenek a munkacsoportokban, de alapvetően nyitott könyv a csapat számára minden. Pont azért, hogy mindenkinek a saját szemlélete benne legyen a végeredményben.

- Hányan dolgoznak most állandóan nálatok?

- Kb. négyen kezdtük 2012-ben és most már 40 fő feletti stáb dolgozik itt, akik külön osztályokon vannak, kereskedelem, sales, program, vendéglátás, pénzügy, üzemeltetés, marketing és plusz a szezonális személyzet. Egy teltházas koncerten akár 500 fős személyzet is lehet, 100 biztonsági őr, 250 pultos, poharasok, mentősök és szervezői oldalról egy csomó ember.  Az alap működésből adódó rendezvényekre szétosztott működési költség most már körülbelül 20 millió forint rendezvényenként, tehát ennyi pénz a kaput kinyitni, és szép feladat innen visszajönni pluszba, ami azért néha nagyon nehéz, de erre van a profi csapatunk, meg nyilván az is segít, hogy egy olyan különleges helyszínt hoztunk létre, amit most már ismernek és szeretnek az emberek.

- A zenészek is szeretik?

- Igen. A Parknak az az ereje, hogy országos szinten a szórakozóhelyek palettáján egyedüliként ad fesztiváloskörnyezetet, úgy, hogy közben valójában egy klubkoncert zajlik.  Minden zenekar tulajdonképpen itt tudja lemérni azt, hogy mennyire erős a rajongótábora, mennyit tud valójában közönségszámban, ezért a magyar zenészeknek nagyon fontos lett a Parkos koncert, és meg is tesznek mindent azért, hogy ez legyen A KONCERT az évben, és a lehető legkülönlegesebb produkciót nyomják itt. Merthogy nem mindegy, hogy hányan jönnek el ide, ki hányszor tudja megcsinálni a Budapest Parkot egymás után. Ezek fontos számok a szervezőknek meg a zenekaroknak is. Majkáék már háromszor is volt, hogy megcsinálták a teltházat. A Park lett a budapesti nagykoncert, és nem kell elutazni egy fesztiválra ahhoz, hogy megkapd a fesztiválos élményt is hozzá. Nagykoncert után és előtt is vannak programok. Van egy vendégzenekar, van egy fő fellépő, vannak esetenként művészeti programok előtte, hogyha olyan programnap van, és a koncertek után pedig négy tánctéren elindul négyfajta zenei stílus, ahol mindenki megtalálja a zenéjét és lehet egyikből a másikba átjárkálni.

- Sok zenekar mondja, hogy az országban itt található a legnagyobb és legjobb backstage.

- Igen, és most még jobb lett, mert háromszintes lett az egész, ahol lehet bulizni, illetve lehet egy kicsit szakmázni is. Most már elkezdett zenészklubként is működni, mert a koncert után itt házibulit tartó zenészekhez csatlakoznak a turnéról éppen megjövő más produkciók zenészei is, sokszor itt rakja ki őket a turnébusz a backstage-ben.  Ennek mi nagyon örülünk, na és persze jók a bulik is!

- Milyen nagyobb fejlesztés volt még idén?

- Hangrendszert és ezzel együtt hang védő falakat is fejlesztünk. Ugyan, bő tíz évvel ezelőtt, amikor elindultunk, akkor még nem volt itt körülöttünk lakóövezet, hanem ez egy rozsdaterülete volt a városnak, Ezért is választottuk ezt a területet. Közlekedésileg nagyon jó terület, de most utolértek már minket is a városi fejlesztések, a város már átalakult körülöttünk és nyilván ezzel együtt kell léteznünk, tehát egyre több ilyen fajta fejlesztést igényel ez tőlünk. Azt, hogy hangtechnikailag úgy legyünk egyre finomabbak, precízebbek, egyre jobb teljesítményű vagy teljesítmény arányú rendszereket használjunk, hogy közben kifelé, a legkevesebb terhelést okozzuk a környezetünknek. Ezért a lakóházak irányába plusz egy sor konténermagasítás épült amikre hangelnyelő anyag került. Ettől azt várjuk, belül jobb lesz a hangzás, illetve, hogy kifelé jelentősen alacsonyabb lesz terhelés a környezetünkben élők számára és ne ez jelentsen magasabb szintet, mint a közlekedési alapzaja a városnak. Ezek több százmillió forintos fejlesztések, és ez ezért van, hogy itt békében tudjunk hosszú távon egymás mellett élni.

- Emlékszel az első teltházas koncertre?

- Egy Punnany Massif koncert volt, ha jól emlékszem.  Ott álltunk, és először láttuk azt, hogy amiben hittünk az valóban működik, és hogy jól gondoltuk, hogy megérte kitartani. A Punnany együtt fejlődött a Parkkal, talán ezért is vagyunk velük személyesen is nagyon jó barátok.

- A Park életében mi az a momentum vagy koncert, amire azt mondod, hogy na, ez az, ezért érdemes csinálni ezt az egészet.

- Az Iggy Pop volt a legbrutálisabb, szerintem. Az Iggy Pop koncert előtti nap volt egy másik buli, a Jared Letoék jöttek azt hiszem, és mindent kértek a backstage-be,  hűtőfürdőt maguknak, mert a dobos majd amikor lejön, akkor beleugrik, meg legyen zászló, meg fel kellett menni meet & greetes vendégeknek  a színpadra is, szóval iszonyatosan nehéz napunk volt, tényleg szét zrikáltak minket mindenféle extra kéréssel. Mindent sikerült végül teljesíteni, mert hát nekünk ez a dolgunk, és tök boldogok voltak ők is meg mi is. Elmentek.

Másnap ugyanilyen fejjel gondolkodtunk, hogy akkor még keményebb lesz, mert jön Iggy Pop. Megjött egy ilyen tök szimpi, öregebb fazonokból alló crew, akik elkezdtek bepakolni, és az előző napra gondolva kérdeztük tőlük, hogy van esetleg még valami speciális igényük? A ridert ugyan elküldték előre, de nem nagyon kértek benne semmi különlegeset, ezért megkérdeztük a helyszínen is, van-e speciális vagy extra igény, tudunk-e szolgálni még valamivel.

Nem értették, hogy milyen speciális igény? Nekünk itt van fucking Iggy Pop, aki felmegy a színpadra, és kész. És tényleg ez volt. Nem kellett semmi, Iggy a fantasztikus karizmájával maga volt a rock and roll, nem kellett hozzá semmi flikk-flakk.  Megérkezett a hetvenes öreg bácsi, kiszedték a buszból, szinte alig bírt járni, és az alatt a húsz lépés alatt, amíg felment a színpadra azt láttam, hogy lépésenként tíz évet fiatalodik. Elkezdett felegyenesedni, mint az evolúciós ábra, és amikor beugrott a színpadra eltűnt az a bácsi, aki tíz méterrel ezelőtt még egy roskadó öregember volt. Iggy Pop lett újra, a rocklegenda, aki berepült a színpadra, és egy olyan koncertet nyomott le, olyan karizmája volt, hogy ott álltunk leesett állal… Ott álltunk és nem hittük el, amit látunk, és csak annyit tudtunk mondani, hogy jóságos Isten ez az ember maga a rock and roll, minden porcikája át van itatva vele.

- Te miként látod a hazai zeneipart? A Park elég széles spektrumon mozog zeneileg. Megfér a retro, pop, hip-hop és a rock and roll is nálatok. Van, hogy egy időben a 4 táncparketten is különböző zenei irányzatok mennek. 

- Magyarország sajnos nem a legnyitottabb ország ilyen szempontból. Angliában vagy Németországban az emberek sokkal nyitottabbak és kíváncsiak arra a zenére is, amit nem hallgatnak, nem ismernek. Magyarországon sokkal kevésbé van ez így, és mi ugye a retro hazája, meg az operett országa vagyunk.

A fiataloknál látok egy új irányt, ők már figyelnek egymás zenéjére és képesek meghallgatni egymás zenéit. De a fiatal zenekaroknál is látok egy új irányt, mert ha egy sikeres lesz, nem tartja meg magának a színpadot és nem egyedül megy fel, hanem megosztja ezt a lehetőséget a többiekkel, és kb. 30 kis haverját elhívja, és együtt featelgetnek, és ebből lesz egy még jobb produkció. Például a Beton Hofiéknál egy lelátó lett építve a színpadra, és bográcsban főztek paprikás krumplit koncert közben a színpadon, iszonyatosan jó volt a produkció és a paprikás krumpli is egyébként!

És ugyanezt látom az összes többi fiatalnál, hogy kíváncsiak egymás zenéjére, nem ciki, hogyha mást hallgatsz, nem ciki, hogyha más vagy. Fiatalkoromban minket mindig két táborra osztottak volt a Metálos, meg a Módos, akik előszeretettel utálták egymást. A hazai politika a mai napig erre épít, hogy osszuk ketté az embereket, külön táborokra, és akkor azok majd harcolnak egymással.

Szerencsére a mai fiatal nemzedéknél nincsen ilyen, és nem is kell, hogy ilyen táborokba tartozzon az ember. Mert mindenki más és én sem vagyok, te sem vagy összemérhető senkivel, te is mást tudsz, én is mást tudok, és ketten együtt meg biztos, hogy többet tudunk, mint külön.  És valószínűleg ettől a szemlélettől lesz egy jobb világ majd egyszer, amikor már nem kezdik el egymást csesztetni azért, mert te más vagy. Pont az az érték, hogyha valaki más, mást tud, más nézőpontja van, más szemszöge, máshogy lát dolgokat, és akkor én meg tudok kérdezni tőle, hogy te, hogy látod, ettől leszek én is több, rá tud világítani olyan dolgokra, amit én nem látok, nem veszek észre. Nem kell, hogy utáljalak azért, mert mást gondolsz, egyébként mindenben ez a jó gondolkodás szerintem, én ezt látom a mai fiatalokon és a mai zenészekben, hogy figyelnek és elfogadnak. Ez számomra megnyugtató és előremutató egy sokkal jobb világ felé, mint amiben most élünk.

- Jól érzem, hogy a helyeden vagy? Szereted az életed.

- Én nagyon szeretem ezt csinálni, tényleg rettenetesen, soha életben nem gondoltam volna kicsi koromban, hogy én ilyen „koncertipari csináló” és backstage ember leszek. Szeretem ezt csinálni, de ugyanakkor ez nem csak egy jó buli, hanem kurva nagy felelősség is egyben. Nagyon oda kell figyelni, nem és tényleg nem szabad hibázni, mert tömegekkel dolgozunk, ezért minden döntést több körben és nagyon jól át kell gondolni, profinak kell lenni. Mostanra már van egy óriási rutinunk, és pokolian szeretjük ezt csinálni. Aki ide belép a Parkba dolgozni, annak tudnia kell, hogy ez nem egy nyolctól négyig tartó munkaviszony, hanem ez az életed lesz, az életed része, és hétvégén is csinálni fogod, éjszaka is csinálni fogod, és napközben is ezen gondolkozol. Pálffy Andrist harminc éve követik a kollégái, sokan a Zöld Pardon óta, kimondani is rossz, hogy ilyen öregek vagyunk, de ez ezért van, mert ő egy baromi humánus csávó, aki nagyon okos és jól gondolkodik. Jól ki tudja találni, hogy melyik ember hova fejleszthető tovább, és miként kell őt pedzegetni ahhoz, hogy kijöjjön belőle a rejtett tudás és teljesítmény. Senkinek nem kell állandóan száz százalékon teljesíteni, lehet mindenkinek rossz napja, majd a többiek aznap kipótolják a te hiányaidat. Csak egy a lényeg, ne legyél rossz arc! Tudj bocsánatot kérni, hogyha megbántottál valakit, vagy kérjél segítséget, ha nem tudsz valamit, vagy ha bajban vagy. Igazából ilyeneken múlik a normális világ is.

És az nagyon fontos még, hogy élvezd, amit csinálsz, mert végül is erről szól az életünk. Én több időt töltök itt, mint otthon. Szerencsémre a csajom is itt dolgozik, úgyhogy haza se kell menni azért, hogy találkozzunk. Így van ez nálunk.