Az MTK volt csereszabatos

 Egy olyan vendég együttes vizitált a Nagyerdei Stadionban, melynek elsődleges célja a menekülés a kieséstől. A kék-fehérek nem brillíroznak az utóbbi hetekben, így teljesen érthető, hogy nem a támadó futballra fektették a hangsúlyt a Loki ellen.

 

Igaz az első néhány percben még többet birtokolták a labdát, de észbe kaptak Dzsudzsákék, és ha nem is látványos focit produkáltak, de mindenképpen fölényt harcoltak ki. Mind a  labda birtoklásában, mind a kapuit eltaláló lövésekben jelentős fölényben voltak a hazaiak. Mindezek ellenére a tavaly még Debrecenben védő, most pesti srácként beöltöző Hegyinek nem kellett bravúrt bravúrra halmoznia.

 

Langyos első félidő után magasabb fokozatra kapcsoltak a hajdúságiak. Szebbnél szebb támadásokat vezettek, néha cifrázták is a dolgot. Akár több góllal is vezethettek volna, de az MTK védői hárították a veszélyt. Beriashvili most is próbált keménykedni, ütött, vágott, rugdosódott a grúz, de szerencsére nem okozott olyan sérülést, mint legutóbb, amikor Báránynak miatta kellett több hetet kihagynia. Emlékezhetett erre Dodó is, mert az 59. percben büntetett. Szűcs labdáját, az említett georgiai szorításában sarokkal lőtte a hálóba. Hét perccel később a szakállas védő a gólvonalról mentett

 

Bárány elől, de aztán nem sokkal később már tehetetlen volt. Gordic verte át, mint hajdanán a beépített ügynök a tbiliszi KGB-t, Bárányhoz játszott, aki a bal alsóba lőtte a másodikat.

Mindenki azt gondolta, ezzel el is dőlt. Szemre tetszetősen fociztak a debreceniek, de sajnos nem így vélekedtek a fővárosiak. Két csere - Németh Hunor, és Kerezsi - egy perc alatt egalizáltak az elalvó Lang és Batik kíséretében. Bosszantó hibák akkor, amikor semmi nem indokolta a kihagyást. Poraiból támadt fel az MTK,  Erdélyi kétszer is óriásit védett. A 94. percben még kimaradt egy hatalmas ziccer Hegyi kapujánál, majd harsant a hármas sípszó.

 

Az utolsó három fordulóban hét pontot veszített a DVSC. Van ilyen, de ha a bronzra hajtanak, elég volt a veszteségekből. A riválisok ugyanis tapadnak, mint gumipók a hengerezett konyha falára.

 

 

W. Gy.