Mert "jutott eszembe számtalan szebbnél-szebb gondolat". Csakhogy azt nem tűri a billentyűzet. Mikor a derbi után "egész úton hazafelé azon gondolkodám", hogy az egész találkozó alatt "állni látszék" a csapat. Pedig a héten mindenki fogadkozott. Egyébként van olyan, hogy nem megy. Ez jött most be. De azért srácok! Egy kicsit lehetett volna pörgősebbé tenni a figurát. Mert ez a szabolcsi egylet - valljuk meg - tényleg nem egy nagy szám.  Úgy tűnt, jó az iksz mind a két félnek. Pedig nem! A Debrecen felléphetett volna a dobogóra ha nyer, sőt esetleges 26 pontjával kicsit, de egészen kicsit lerázta volna üldözőit. A TAO tízmilliárdokkal teletűzdelt Puskást, és a feltámadt Fehérvárt.

Azt mondta kapitányunk a múlt heti, idegenbeli sikert követően, hogy most már a bónuszért is küzdenek. Nem derült ki, mi is ez.  Feltehetően pénzbeli ráadás. 

A Várda visszafogottan kezdett. Ehhez alkalmazkodtak - tegyük hozzá zseniálisan - Bárányék. Csak annyit adtak ki magukból, hogy abból nehogy baj legyen. Meg szerencséjük is volt a hajdúságiaknak. Főleg akkor, amikor Megyeri kint állt a kapujától messze, Ötvös pedig ívelt. Nagy mázli, hogy a felső lécre. Előtte  néhány perccel Dreskovics csúszott be az utolsó pillanatban, megmentve hálóját a góltól. Több nem is volt az első negyvenöt percben.

A másodikban sem. Mentek a legények, sőt "bár a szekér szaladt", de eredménye nem lett. Illetve egy pontosztozkodás. Azt mondta centerünk a végén, hogy a hazaiak szűken védekeztek, és ezt nem tudták feltörni. 

Számoljunk: két idegenbeli mérkőzésen szerzett a csapat négy pontot. Ez jó. Van még ugyanennyi lehetőség saját pályán kívül. Ha szintén négy egység kerül a tabellára utánuk, "mit mondok majd először is kedvest, szépet neki?"  Hát azt, hogy rendben fiúk, csak így tovább, mert az a jó, ha a "szekér szaladt"!

 

OTP Bank Liga 15. forduló:

Kisvárda Master Good - DVSC 0-0 (0-0)

 

Weisz György