Amerikában minden évben van egy áprilisi nap, amikor a lemezboltok előtt sorok kígyóznak, az elvetemült gyűjtők pedig már előző este lesátraznak, hogy bebiztosítsák maguknak a külön az erre a napra készülő lemezkülönlegességeket. 2008-ban tartották meg először a lemezboltok napját – akkor még a bajban lévő üzletek megmentésére. Mostanra azonban már nincsenek bajban a lemezboltok, több mint tíz éve tart a bakelitek reneszánsza, a lemezekre való kereslet pedig továbbra is kitartóan növekszik. A Wave lemezbolt tulajdonosával, Pápai Sándorral beszélgettünk az ünnepnap apropóján arról, hogy nézett ki nálunk a vinyl forradalma, kik vásárolnak manapság bakelitet, és hogyan született újjá a magyarországi lemezgyártás.

„Ez az egész Record Store Day úgy indult, hogy volt néhány srác Amerikában, akik ide-oda utazgattak, és imádtak kis lemezboltokban turkálni” – meséli Pápai Sándor, aki a Wave lemezbolt tulajdonosaként itthon az elsők között csatlakozott a kezdeményezéshez. „Akkoriban azt vették észre, hogy mindenhol sorra szűnnek meg a kisebb-nagyobb lemezboltok, úgyhogy 2007-ben kitalálták: legyen ezeknek egy nemzetközi ünnepnapja. Ez lett a Record Store Day. Nekem Balázs Bence mondta akkortájt, hogy jó lenne itthon is reagálni erre valamit. Ő még valamiféle magyar verzióban gondolkodott, próbálkoztak is vele, de hát ez mégiscsak egy nemzetközi dolog. Végül 2010-ben hivatalosan csatlakoztunk, írtam nekik egy emailt, ők meg nagyon lelkesen fogadtak: mi voltunk az elsők Kelet-Európából.”

A hivatalos Record Store Day kezdeményezés kiköt bizonyos feltételeket, amiknek meg kell felelni a csatlakozáshoz; például csak független, fizikai üzlettel rendelkező lemezboltok vehetnek részt rajta. Mára világszerte közel 1400 független lemezbolt várja általában április harmadik szombatján különleges kiadványokkal és eseményekkel az érdeklődőket. Itthon eddig nyolc budapesti, egy dunaújvárosi és egy szegedi bolt csatlakozott a kezdeményezéshez.

Kiadványból eleinte nem volt sok, itthon pedig ezek közül is nagyon keveset tudtak csak megszerezni a boltok. Mostanra viszont akad bőven, mióta újra divatos a vinyl, követni is nehéz, mennyit jelentetnek meg világszerte kifejezetten a lemezboltok napjára. Jó pár éve már magyar különkiadások is akadnak, idén ilyen például az Ivan and the Parazol egy különleges lemeze. Hogy aztán miből mennyi fogy, az itthon teljesen kiszámíthatatlan (nálunk azért még nem sátraznak az elvetemült rajongók a boltok előtt), de Pápai Sándor szerint már csak azért is érdemes bátran berendelni ezekből az ünnepi kiadványokból, mert náluk a Wave-ben szinte minden napra jut egy betévedő külföldi, aki lelkendezve bukkan rá egy olyan lemezre, ami Angliában vagy Amerikában anno sec perc alatt elfogyott, itthon viszont épp nem kellett senkinek.

Rütyi Hangváriumától a kihalás széléig

A bakelitlemezek – ez egyébként téves megnevezés, tudjuk meg Pápaitól, ezek a lemezek ugyanis sohasem készültek bakelitből, csak a magyarban ragadt rájuk ez a név, mert a kemény, fekete lemezek hasonlítanak a bakelit nevű szintetikus műanyagra – a harmincas években jelentek meg, a második világháború után pedig, mikor a nagyobb formátumú, 45 perces lemezek is elterjedtek, felpörgött a gyártásuk. A hetvenes évek vége felé jött el a csúcspont, ekkor az Egyesült Államokban évente több mint 300 millió darabot adtak el. Aztán megjelent előbb a kazetta, majd a 80-as években a CD, és a bakelit szépen lassan hanyatlásnak indult.

Magyarországon persze nem egészen így nézett ki ez az időrend, mi Amerikához képest jó pár év lemaradásban voltunk. „Ha jól tudom, nálunk a 80-as évek elején nyílt meg az első rendes lemezbolt, Győrben a Rütyi Hangváriuma” – meséli Pápai Sándor. „Előtte könyvesboltokban meg műszaki boltokban lehetett bakelitet vásárolni, például a Keravillban.” A CD-k is nagy késéssel érkeztek csak meg: mikor Pápaiék ‘89-ben megnyitották a boltot, az 50–60 darabos CD-gyűjteményük igazi különlegességnek számított. A 90-es években aztán még nagyon pörgött a vinyl, de egyre inkább terjedt a CD is – na meg a legolcsóbb opció, a kazettamásolás.

Amikor aztán bejött az internet és a zeneletöltés, nagyon úgy tűnt, hogy a bakelitnek végleg leáldozott. A mélypont a 2000-es években jött el, 2006-ban már kevesebb mint egymillió bakelitet adtak el az USA-ban. A Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége (Mahasz) évente publikált eladási adatai szerint nálunk (legalábbis az új kiadások terén) 2004-ben volt a mélypont, abban az évben alig több mint ötszáz vinylt adtak el. Világszerte sok lemezgyár teljesen leállt ekkorra, vagy minimális számban gyártott csak lemezeket. A megmaradó bakelitpiacot leginkább a gyűjtők tartották fent, akik továbbra is  vásárolták a korábbi kiadásokat. „Az az időszak halál volt, a legtöbb rendes bolt bezárt. Nekem meg mindig mondták, hogy »tarts ki, Sanyikám, tarts ki«. De hát egy éhezőnek hiába mondod, hogy tartson ki, ha nem adsz neki egy falatot se, nem fog kitartani.” A Wave ugyan simán túlélte volna ezt az időszakot is, de igen szűkösen, és csak akkor, ha Pápai egymaga viszi a boltot. Ő inkább elvállalt egy másik munkát, az ATV adáslebonyolítója lett, és megtartotta a kollégáját a lemezboltban. Külön-külön mindkét munkából meg tudott volna élni, így viszont havi háromszáz órát dolgozva egyensúlyozott a két munkahely között.

A lázadó fiatalok és a bakelit második aranykora

A vinyl a 2010-es évek elején támadt fel hamvaiból, bár, hogy pontosan mi okozta a majd’ százéves technológia másodvirágzását, arról csak találgatások vannak. Az adatok viszont magukért beszélnek: 2022-ben az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (Recording Industry Association of America, RIAA) szerint 1987 óta először előzte meg a lemezeladás a CD-két, több mint 40 millió bakelitet adtak el. 2023-ban pedig már 43 milliónál is több lemez talált gazdára. Itthon azért még a CD vezet, de a Mahasz adatai szerint a tragikus 2004-es évet követően az új vinyl-kiadványok eladási számai is növekedni kezdtek. 2012-ben még kevesebb mint tízezer lemezt adtak el, és majdnem kétmillió CD-t, a következő években azonban a két érték fokozatosan közeledni kezdett egymáshoz: 2016-ra már hetvenezer lemez fogyott, a CD-eladás pedig egymillióra csökkent, az utóbbi években pedig már több mint kétszázezer bakelitet vásárolnak évente, míg CD-ből 2023-ban már kevesebb mint négyszázezer talált gazdára.A bakelitek esetében ráadásul nagyon fontos a second-hand piac is, a régebbi kiadványok forgalma, ami ezekben a számokban nem jelenik meg, de szintén felpörgőben van. Manapság már ritkán kerülnek az örökségekből előkerülő lemezek a szemetesbe, a boltok gyakran vásárolnak fel ilyen gyűjteményeket, ahogy a különböző bolhapiacok is remek lelőhelynek számítanak használt lemezek terén.

Hogy miért lett újra ekkora divat a bakelit, arról a szakmán belül is csak tippek vannak. Pápai Sándor szerint talán kicsit a Record Store Day is közrejátszhatott ebben, legalábbis ennek beindulása egybeesik a 2010-es évek nagy vinyl-hullámával. Ilyenkor itthon is nagy a felhajtás: már az ünnepnapot megelőző héten is sokan térnek be az üzletekbe, magán a lemezboltok napján pedig hatalmas az érdeklődés, rengeteg lemez fogy.

Hogy ki veszi mostanság ezt a rengeteg bakelitet? „Fiatalok, idősek, mindenki” – mondja Pápai. Vannak visszajáró vendégek, de olyan gimnazisták is betévednek, akiknek amúgy nincs is lemezjátszójuk. Rengetegen kérdezik, hol lehet venni.