Ki a kis blues-t nem becsüli, az a nagy filmet nem érdemli
A Blues Brothers számunkra egy film, de valójában Dan Aykroyd szívének egy darabja. Rajta kívül soha senki nem hitt benne. Kezdve azzal, hogy nem akartak vele zenélni, főleg nem blues-t. A Saturday Night Live sem kívánta a műsorára tűzni, csak amolyan adás előtti bemelegítésnek. Majd amikor befutott, nem szándékoztak belőle albumot kiadni. Majd miután annak is sikere lett, nem óhajtottak filmet belőle. Végül a film elkészültekor sem jósoltak nagy jövőt, mivel jóformán semmi nem stimmelt körülötte. Még a forgatókönyv is ingatag lábakon állt. Ennek ellenére siker lett.

Mi is a Blues Brothers titka valójában?
A válasz egyszerű, ha láttad a filmet, mégis nehéz elmagyarázni. Saját stílusa, világa van. A poénjai, az egész hangulat csak a saját univerzumában értelmezhető. Ez az univerzum pedig pont olyan, mint a miénk, csak nagyobb szív és lélek van benne. Minden egyéb blues.

Az eredeti másolat Blues Brothers
A Blues Brothers legalább annyira, soul, bluegrass, korai R’n’B és rock and roll, mint amennyire blues. Azonban egy dolog nem vehető el tőlük, hogy nincs saját számuk. Tulajdonképpen azt a régi fehér középosztálybeli hagyományt folytatták, miszerint a feketék stílusát, számait lemásolva nagyobb pénzt kerestek feldolgozásokkal, koppintásokkal, mint az eredeti előadók. A jómódban felnövő Aykroydnak és Belushinak ez csak egy zenei játék volt. Ez nem gonoszkodás, ez tény.
Az árvaházból származó két Blues testvér története egy kedves mesének tűnik, azonban a blues-előadók 75%-ának ez a keserű valóság, amit megénekeltek.
Innentől kezdve viszont már selyempárnába csomagolt mézescsuporból veszem ki az összes szót, ami Dan Aykroyd ötleteit és Belushi zsenijét dicséri. Ugyanis ez a két forma megmutatta Amerikának mik is az igazi értékei. Most nem a rendőrautók összetörésére gondolok, bár az sem elhanyagolható momentum.

A történet kulcsa a hitelesség. A Blues Brothers konkrétan azért jött létre, mert Aykroyd egy igazi megátalkodott blues-rajongó már gimis kora óta. Nem csupán városi anekdota, tényleg megtörtént, hogy egyetemista korában Muddy Waters Ottavában lépett fel, ám a dobosa kidőlt. Megkérdezte, hogy van-e dobos a közönségben. Volt. Úgy hívták Dan Aykroyd, aki végig is nyomta az öreggel a műsort. A Blues Brothers tehát Dan álma volt. Azonban nagyban kellett hozzá John Belushi szupersztár státusza. Aykroyd csak a nyolcvanas években futott be. Erre később visszatérünk.

Egy másik szintén nem elhanyagolható tényező, hogy a hetvenes évek második felére a blues iránti érdeklődés jócskán megcsappant. A filmben szereplő legendák azért is voltak ilyen számban elérhetők, mert akkoriban – fura ezt leírni, de higgyétek el nekem, mert utána kutattam – sem Aretha Franklin, sem James Brown után nem különösebben érdeklődött a fősodor. Kezdtek eltűnni a palettáról. Végül ez a film volt az, ami visszahozta kicsit a kiöregedő legendákat, és magát a blues-t, funkot is, mint stílust. Danny Aykroyd humoristaként és filmszínészként futott be, de zenészként is komolyan vehető. Sőt, a gyerekeinek is átadta ezt, a lánya (Vera Sola=Danielle Aykroyd) multifunkcionális zenész, aki a saját albumain minden egyes hangszert maga játszik fel.

A nehéz kezdetek
A Blues testvériségét Dan Aykroyd és John Belushi komikusok alapították 1978-ban a Saturday Night Live zenei vázlatának részeként. Elvileg most 45 évesek, de mint sok más egyéb a Blues Brothers esetében, ez is zavaros.

1973-ban Aykroydnak volt egy 505 Club nevű speakeasy bárja Torontóban, ahol egy este Belushi is feltűnt, tehetségeket keresve egy új műsorhoz, de végül az Aykroyd bárjában játszott blues-zene ejtette rebul, melynek azonnal rajongóvá vált. „Egy pillantást vetettünk egymásra.” – mondta Aykroyd a Vanity Fairnek. „Szerelem volt első látásra.” A két komikus és zenerajongó duó 1975-ben csatlakozott az SNL-hez. A The Blues Brothers, mint műsor ötletét Lorne Michaels-nek dobták fel. Tekintettel arra, hogy nem voltak túlságosan viccesek, Michaels csak a felvételek alatt engedte meg nekik, hogy bemelegítsék az élő közönséget. De nem adták fel, így végül 1976 januárjában megkapták az első élő show-helyszínt, méheknek öltözve. A Blues Brothers létrejötte egy 1976. január 17-i Saturday Night Live-vázlat volt, melyben a „Howard Shore and his All-Bee Band” a Slim Harpo „I’m a King Bee” című dalát játsszák. Belushi énekel, miközben Aykroyd szájharmonikán játszik, a „The Killer Bees” szkeccshez viselt méhjelmezbe öltözve. A zakós stílus később jött. Erről a korszakról nehéz jó minőségű felvételt találni, de azért ki lehet fogni.

A hivatalos zenekar két évvel később, 1978-ban alakult. A banda ekkor adta ki debütáló albumát, a Briefcase Full of Blues feldolgozásalbumot, és a San Francisco-i Winterland Arenában a Grateful Dead előtt nyitott.

Ekkor már fekete öltönyben, hozzáillő trilby kalappal és napszemüveggel. Az album teljesen váratlanul nagy sikert aratott. Első helyezésig mászott fel a Billboard 200-on, majd dupla platinalemez lett. Az albumborító belső szövegei, jegyzetei adták a későbbi film alapját is. Jake és Elwood kitalált történetét részletezik. Miszerint a két jómadár egy római katolikus árvaházban nőtt fel az illinois-i Rock Islandben, és egy Curtis nevű portástól tanulták a bluest. Vérszerződést kötöttek, a testvériségüket úgy pecsételték meg, hogy középső ujjukat elvágták egy húrral, amely állítólag Elmore James gitárjából származott.

A The Blues Brothers című hollywoodi vígjáték hozta el nekik a világsikert. Ki tudja hova fejlődhetett volna a sztori, ha Belushi nem csinálja ki magát. 1982. március 5-én Belushi meghalt Hollywoodban heroin- és kokaintúladagolásban. A Blues Brothers továbbra is fellépett vendégénekesekkel és más bandatagokkal, de az már nem volt ugyanaz. Az 1998-as a Blues Brothers 2000 című filmet már nem is Aykroyd, hanem a stúdió akarta. Arról több szó ne is essék, vesszen inkább a feledés jótékony homályába!

Blues Brothers, ahogy te ismered – a film
Dan Aykroyd minden kétséget kizáróan a nyolcvanas évek egyik legnagyobb vígjátéksztárja, de ez nem volt mindig így. John Belushi rúgta be neki a kaput. Belushi stand-upos humoristaként már a hetvenes években is ismert volt. Az 1978-as év azonban hármas szerencsecsillagként mosolygott rövid életére. Sikerült neki az a hármas bravúr, hogy az év egyik legnagyobb bevételt hozó filmjének (Animal House), valamint az egyik legjobban kedvelt televíziós sorozatának (SNL) a sztárja lett, és ekkor jött ki a meglepetésre nagyot durranó Blues Bro-album. Amikor Aykroyd és Belushi úgy döntött, hogy készítenek egy Blues Brothers-filmet, rendes licitharc alakult ki, hogy ki fogja legyártani. Az Universal Studios végül bevállalta.

A projektnek nem volt sem költségvetése, sem forgatókönyve. Az Universal úgy gondolta, hogy a filmet 12 millió dollárból el lehet készíteni. A filmesek 20 millió dollárt akartak. A film végső költségvetése 27,5 millió dollár lett (ez 2023-ben kábé 98 millió dollárnak felel meg). Ez ma is komoly összeg egy olyan filmre, amit két olyan ember rak össze, aki életében nem rendezett és nem írt forgatókönyvet. John Landis is kezdő volt akkor még. A film egy igazi őrület lett, Aykroyd szerint, ha nem segítenek benne oly sokan, akkor biztos nem készül el.