Albert Camus 1913. november 7-én született Mondoviban, Algériában, francia földműves apától és spanyol anyától. Egyéves volt, amikor apja elesett a marne-i csatában, ezután anyja takarításból tartotta el Algírban az öttagú családot. 1923-ban az algíri líceum ösztöndíjasa lett, szellemi eszmélését a sport iránti lelkesedése is színezte. „Csakhogy boldognak lenni időbe kerül. Sok időbe. A boldogság nem más, mint hosszú türelem.” (Albert Camus: Boldog halál) 1930-ban betegsége miatt mind a sportot, mind a tanulást félbe kellett szakítania. Később az algíri egyetemre iratkozott be, és alkalmi munkákból élt. 1936-ban írott szakdolgozatában a görög és keresztény gondolkodás kapcsolatait vizsgálta Plótinosz és Szt. Ágoston írásai alapján.

Ezután tüdőbaja kezelése céljából a Francia Alpokba utazott – ekkor járt először Európában. Camus a klasszikusok mellett számos kortárs írót olvasott, Gide, Montherlant és Malraux műveit. 1934-35-ben tagja volt az Algériai Kommunista Pártnak, s munkás-színházat szervezett. Ezután az Alger Républicain-nél újságíróskodott, ahol minden műfajba belekóstolt. Cikkei számos olyan konfliktusra hívták fel a figyelmet, amelyek 15 évvel később az algériai polgárháború kirobbanásához vezettek – bár kritikája inkább humanitárius, mint ideológiai eredetű volt.