1969. július 20-a örökre beírta magát az emberiség történelmébe, mert ezen a napon lépett az első ember, Neil Armstrong, az Apollo-11 parancsnoka a Hold felszínére. A holdra szállás óriási tudományos-technikai bravúrnak számított, ami új fejezetet nyitott az asztronautika történetében. Az Apolló-program  mindeddig ez egyetlen olyan küldetés, melynek során emberek jutottak el egy idegen égitestre, de akadnak, akik mindezt kétségbe vonják.

Még ma is akadnak szép számmal, akik szerint a holdra szállás az évszázad átverése volt

Az 1960-as évek elejére kibontakozó űrverseny első szakaszát a Szovjetunió nyerte meg. A Szputnyik-1 – az első mesterséges hold -, 1957. október 4-én történ orbitális pályára állításával, majd Jurij Gagarin 1961. április 12-i első űrrepülésével úgy tűnt, hogy a Szovjetunió behozhatatlan előnyre tett szert a legfőbb riválisával, az Egyesült Államokkal szemben. Az 1950-es évek végén kibontakozó és a Hold eléréséért folytatott versenyfutásban is a szovjetek aratták le az első babérokat.

A Luna-2 volt az első ember alkotta eszköz, amely 1959. szeptember 13-án elérte a Holdat. Nem egészen egy hónappal később, 1959. október elején a Luna-3 szovjet űrszonda sikeresen Hold körüli pályára állt,

ÉS AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN ELŐSZÖR KÜLDÖTT FELVÉTELEKET A HOLD TÚLSÓ OLDALÁRÓL.

Az űrversenyben elért szovjet sikerekre adandó válaszként John F. Kennedy elnök a Kongresszus előtt 1961. május 25-én elmondott és  egyenesben közvetített beszédében ország-világ előtt bejelentette, hogy még az évtized vége előtt Amerika embert küld a Holdra, ahonnan „biztonságban vissza is hozza".

Kennedy beszédét tekintik az Apolló-program nyitányának. A Hold-program megvalósítására minden korábbinál hatalmasabb összeget, mai árfolyamon számítva mintegy 200 milliárd dollárt fordítottak. Az elnök ígérete 1969. július 20-án teljesedett be, amikor az emberiség történetében elsőként Neil Armstrong, majd őt követve Edwin (Buzz) Aldrin a Sas holdkomp fedélzetéről a Hold felszínére lépett. Ez a páratlan technikai bravúr, ami új fejezetet nyitott az űrkutatás történetében, azonban nem mindenkit győzött meg arról, hogy a holdra szállás valóban megtörtént.

Már közvetlenül az Apolló-11 küldetésének teljesítése után megjelentek azok az első összeesküvés-elméletek, amelynek hirdetői szerint a holdra szállás nem volt egyéb, mint „az évszázad legnagyobb átverése". De mire is alapozzák e vélekedésüket azok, akik sziklaszilárdan hisznek a Hold-konteóban?

Lobogó zászló, nem párhuzamos árnyékok és csillagtalan holdi ég, valamint egy titkos nevadai filmstúdió

A „hamis" holdra szállással kapcsolatos összeesküvés-elméletek hívőinek az a (téves) kiindulópontja, hogy az 1960-as évek technológiai színvonal egész egyszerűen nem tette lehetővé azt, hogy három embert egy furgon méretű eszközbe zsúfolva közel 400 ezer kilométeres távolságra repítsenek el, letegyék őket a Holdra, majd vissza is hozzák őket onnan. E konteó híveit sem az Apollo-11 1969. július 16-i sok ezer néző előtt történt nyilvános startja, sem pedig Armstrong és Aldrin holdra szállásának egyenes televíziós közvetítése nem győzte meg.

Állításuk szerint a technológiai problémák már az 1960-as évek derekára világossá tették, hogy nem lesz beteljesíthető Kennedy ígérete, viszont a politikai döntéshozók bármi áron igazolni akarták a világ közvéleménye előtt, hogy Amerika a szovjeteket megelőzve leszáll a Holdra. A Hold-konteósok szerint az egyik nevadai titkos katonai bázison – talán a híres-hírhedt „Area 51" -en -, költségeket nem kímélve felépítettek azt a tévéstúdiót - tökéletes holdi díszletekkel –, ahonnan az előre megrendezett leszállási manővert közvetítették.

Arra, hogy a holdra szállás nem, illetve csak a szupertitkos stúdióban történt meg, a konteósok jellemzően a következő „bizonyítékokat" szokták felhozni:

A Hold felszínén készített felvételeken nem látszanak a csillagok, noha a Holdnak nincsen atmoszférája, ezért pedig nappal is sokkal fényesebben ragyognak a világűr koromfekete kárpitján annál, mint ahogyan a Földön a legtökéletesebb környezetben, a fényszennyezéstől mentes vidékeken látszanak éjszaka.

A Hold felszínére lépett első asztronauták a holdkomp mellett leszúrták az amerikai zászlót, amiről fényképfelvételeket is készítettek. A konteósok szerint a képeken jól látható, hogy olyan, mintha a zászló lobogna, pedig az atmoszféra hiánya miatt a Holdon nincsen semmilyen légmozgás.

Leszálláskor a holdkomp hajtóművének fúvókáiból kiáramló gázoknak mélyedést kellett volna kialakítaniuk a laza holdi talajban, ennek azonban nyoma sincsen a felvételeken.

Annak ellenére, hogy a Holdon a Nap az egyetlen fényforrás, a felszínen olyan árnyékok is láthatók, amelyek nem párhuzamosak. Ráadásul a képek nagyon szépen megkomponáltak, ami több mint furcsa, hiszen a kamerák az űrhajós-szkafanderek és sisakok elejére voltak rögzítve, magyarán az asztronauták kereső nélkül nem láthatták pontosan, hogy exponáláskor mit, illetve milyen szögben rögzítenek. A konteósok szerint mindez arra utal, hogy a szép fotók valójában műtermi felvételek.

Ezzel összefüggésben még arra is szoktak hivatkozni, hogy egyes képeken az objektív apró célkeresztjei közül több a fényképezett tárgy mögött látszik,

ÉS HA EZEK VALÓDI FOTÓK, AKKOR ERRE NINCSEN ELFOGADHATÓ MAGYARÁZAT.

A mozgóképekkel kapcsolatban pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy ha ezeket két és félszeresére felgyorsítják, pont olyan mozgási képet kapnak mint amit a földi gravitáció viszonyai között rögzítenek.

Becsempészték az asztronautákat a profi módon összeégetett és előre preparált kabinba

Az összeesküvés-hívőknek természetesen a Földre visszahozott holdkőzetek eredetére is van magyarázatuk. Ezeket - szerintük – még az Apolló-küldetés előtt egy titokban tartott expedíció során

AZ ANTARKTISZON GYŰJTÖTTÉK, AHOL MÁR KORÁBBAN IS AZONOSÍTOTTAK HOLDI EREDETŰ METEORITOKAT.