Egy kiállítás kép(telenség)ei

Barta az 1973 januárjában, a Képzelt riport… próbáján készült zenekari fotóból idevágva.  Előtte Novai Gábor egy 1976-os Generál koncertképből kiapplikálva,  utólag Photoshoppal rajzolt bal karral.  Balra Vincze Viki, kora hetvenesévekbeli virágének korszakában, másfél évtizeddel későbbi glam-rock zenekara tagjaként feltűntetve. Dés László és Szakcsi Lakatos Béla közé rakva. 
A “Nekünk írták a dalt” című kiállitáson vagyunk.

“Tematikus tér”

A történelmietlen, kontextusokat és időrendet semmibevevő tabló a magysr popzene hőskorát és korabeli “társadalmi hatásait” bemutatni kívánó kiállitás első úgynevezett “tematikus terében” – magyarul elkerített teremrészben – tárul a látogató szeme elé.

Van itt más is. Az “Underground” címke alatti kupac,  ahol elkeverik a Syriust a CPG-vel. A “Beatkorszak” rész ahova belerakják a késő hetvenesévekbeli space-rock Omegáját, és ahol  a Metroból eltűntetik a két legkiválóbb zenészt, Latzin Norbertet és Bokány Ferencet. Amit nem ezen blog feladata elemezni.

Azonban csupán Bartára vonatkozóan: hogy lehet az, hogy ha valaki vagy valakik akiktől elvárható lenne, hogy történeti hűséggel készült produktumot állítanak össze, ilyet elkövetnek, illetve jóváhagynak? Pláne egy olyan zenekari műhelymunkát megmutató felvétel esetében mint ez a Képzelt riport előkészítését ábrázoló kép. (Amely  egyébként évek óta közkézen forog, de érdekes módon, akárcsak a jelen esetben, senkinek nem látszik eddig feltűnni, mi az a különleges mozzanat, ami történik rajta. De erről majd máshol, később. )

Az ember szomorúan elgondolkodik: egy minőségi igényekkel rendelekező popkultúrában meg lehetne-e csinálni ilyet. Hogy például kivágják a Rolling Stones egyik korai fotójából Brian Jones-t, a képét odahányják egy Wings tagokat Paul McCartney nélkül mutató fotórészlet mellé, és Vele szemben egy kupacba odateszik a Stones Mick Taylor periódusából származó csoportképét. Valamint habnak a tortán Ronnie Wood-ot, egy még későbbi Stones totálfotóból eléjük vágva. Ahogy itt Soltit a Laux-James formáció elé ragasztották.

Mibe tellett volna, ha már egy egész “tematikus tér” állt az összeállítók rendelkezésére, ezt arra használni, hogy fejlődésében, családfáiban és összefüggéseiben mutatják be  a zenekarokat és előadókat? Csak Barta és az LGT kupacának szereplőire vonatkoztatva: időrendben az LGT felállásait, annak rokon szálait a Skorpióval ahonnan Frenreiszt itt a trió formációból látjuk. (Papp Gyulát pedig a Mini idejéből,  Szűcs Antal Gábort, pedig Hungaria tag korából.) Mennyire érzékletes tartalmi rálátást nyújtó vizuális kompoziót lehetett volna alkotni, magyarázószövegekkel, hogy mi volt a különbség  – zene szempontjából – az 1973-as LGT között, ami a Képzelt riport…-ot csinálta, és az egyik meghatározó tag, adott esetben Barta távozását közvetlenül követő periodus között, amelyből a tablón látható, 1975  nyarán készült LGT fotón származik.

Neadjisten valóban informatív hangi illusztrációként az itt az LGT fotója előtt meghallgatható Ringasd el magad! különféle verzióit, a Frenreisz korszaktól Soltiéig. Ez tényleg mondana valamit egy olyan tényezőről, ami korántsem a legfontosabb szerepet kapta ebben a 900 nm-es kavalkádban: a zenéről.

Aminek a fenti montázs példája, az egész kiállitást jellemzi.

Részletesen és tételesen, dokumentumokkal cáfolni és kiegészíteni mindazt, amit a látogató ezen a kiállításon találhat, mint fentebb áll, nem ezen blog feladata.

Azonban annak láttán ahogy Barta zenekarainak örökségét és emlékét itt – a szó szerint és szélesebb értelmében is felhasználják, mégiscsak kikivánkozik a korszakot megélt látogatóból néhàny gondolat..

Például a következó megjelenítéssel,  állításokkal és megfogalmazásokkal kapcsolatban:

• a megfogalmazás, hogy az LGT “megtorpant” Amerikában. (Vajon ismerik a “megtorpanni” szó valódi jelentését?)
• a hadova, hogy a magyar zenészek, többek között az LGT tagjai számára az egyik legjelentősebb rendszeres bevételi forrást jelentő szocialista országbeli turnék, az akkori politikai vezetés kevesellte, és azon ennek köszönhetően váltak a rendszeressé.
• egy Rajnák László személyének egy lapon való említése – hangzatos klisék keretében – a kétségtelenül ellentmondásos, de nemzetközileg elismert szakember Bors Jenőével. Mely utóbbi mégiscsak vállalta annak idején a kocķázatot, ës kiadta a magas eladási példányszámokkal nem kecsegtető első LGT albumot. És nem kis szerepe volt abban, hogy az 1974-es Kovács Kati – LGT album létrejött. Rajta a Várlak és a Szólj ràm, ha hangosan énekelek gitárszólóival.

“Szinte minden”

Van itt minden aminek semmi köze a zenéhez: lakótelepi házat ábrázoló fal, variabútorokat tartalmazó lakásbelső.

Egy újabb teremrészben, ahol hangszereket állítottak ki, olyasmire lelni, amiért érdemes volt ide eljönni: Presser Hohner clavinetjére, amit az 1974-es amerikai turnén vásárolt, és amin többek között az All Aboard albumon játszik.

A clavinet néhány más ikonikus hangszert leszámítva szegényes harmadrangú Hard-Rock Cafe szintjét sem megütő kollekció darabjaként került ide.

A kiírás szerint amit a Hohner mellé kisérőszövegként összehoztak, Presser “szinte minden koncertjén’ ezen a hangszeren játszott. Csak némi utánajárásba került volna megtudni hogy a clavinet mindössze a hetvenes közepétől annak végéig volt használatban az LGT fellépésein.

Üzenet

A korabeli tényeket dokumentáló források, amiket itt nem tartottak fontosnak bemutatni, szerencsére azután is fennmaradnak és kutathatóak lesznek, hogy ez a volumenét tekintve jelentős, de tartalmilag szegényes kiállítás bezár.

Köztük a  hetvenesévekbeli Rádióujság, amiben olvasható hogy az akkori Petõfi adó Komjáthy György műsorában ugyanazon a napon játssza le teljes terjedelmében a röviddel korábban Amerikában az LGT-vel egy programban fellépő Grand Funk aktuális albumát, mint vegyes műsorában az Ő még csak most 14-et.  Az újabb nemzedékeknek az eredeti források ismeretében talán majd nem kell olyan itt is szereplő állításokat olvasniuk, hogy csak a nyolcvanas években kerültek progresszív szemléletű szerkesztők a Magyar Rádióba. Merthogy,  további adalékként: egy évvel korábban Komjáthy ugyancsak teljes terjedelmében forgatja le David Bowie két albumát is, abban a műsorában amiben a Bummm!-ot is, azok számára akiknek nem volt pénzük lemezen megvenni. (Majd,  hogy a progresszív ízlésről beszéljünk, szépen rájön hogy ide nem Bowie kell, miután az olvasói levelekből kiderül, hogy a fiatal magyarok inkább Uriah Heep-re meg Deep Purple-re rázzák az utcát.)

Nem beszélve az ugyancsak olyan, naprakész zenéket népszerűsítő hetvenesévekbeli fiatal szerkesztőkről,  mint Csiba Lajos vagy Salánki Hédi, akik hogy-hogynem éppen azok voltak akik Barta disszidálása után simán továbbra is szerkesztették a számait.

Fennmaradnak hiteles forrásként azok a lemezek is, amelyek emberibben és hitelesebben dokumentálják a tárgyalt kort, mint az utólagos megmondóemberek prekoncepcókhoz igazított megfogalmazásai.

Például a Hungaria elejétől vëgéig sziporkázóan szellemes Aréna  című 1982-es conceptalbuma. Ami páratlan szférateremtéssel és humorral ábrázolja az ötvenes és a hatvanas évek fordulójátnak közegét. Azt az időszakot, amikor Fenyőék Bartával, a “nagyot változott” Szent István Parkban, ahol mint éneklik, “gitár pengett, a környék zengett, és minden nap történt valami nem mindennapi”, a rock and roll-t felfedezték.

A felszínes megközelítés további példája a terem, amelynek egyik falán különféle korabeli magnetofonokat szereltek fel, középen egy adóantennát, a másik oldalon pedig a rendszerváltásig kiadott magyar albumok borítóit ragasztottak fel. Ömlesztve, bármilyen tematikai vagy időrendi elrendezés  nélkül. A falon az említett Hungaria albumot e sorok írója hiába kereste.

Akárcsak Zorán 1978-as második szólólemezét, amelyet Presserék egy korábban még Bartával közösen készített filmzene újrafogalmazott változatával indítanak. A dal címe Üzenet, és ez tényleg a maiaknak íródott.

Annak, aki első kézből származó, a befogadó intelligenciájára appelláló gondolatokat akar megismerni a magyar popzene hőskoráról és társadalmi kōzegéről, olyanoktól akik máig ķépesek voltak megőrizni művészi szuverenitásukat, érdemes ezzel kezdenie.