Nem sietek sehova, ez számomra már jutalomjáték, kétségbeesett, máskor termékenynek látszó, a hasznos cselekvés illúzióját keltő kapaszkodás a felszín peremébe, hogy ne süllyedjek el. – Kérdéseinkre a hét írója, Keresztury Tibor válaszol. Ha szeretnéd olvasni a regényrészletét, lépj be a Litera Klubba, és támogass!

1. Mit olvashatunk tőled a klubban?

A szövegrészlet az első, kezdetleges kísérlet arra, hogy a Hűlt helyem sikerén felbuzdulva beleálljak egy új regénybe. Jelenleg a lehetséges utak, irányok feltérképezése zajlik: csak annyi biztos, hogy egyelőre semmi sem biztos: szövegváltozatok, prózai futamok keletkeznek és semmisülnek meg, és közben jó esetben eltelik a nap. Nem sietek sehova, ez számomra már jutalomjáték, kétségbeesett, máskor termékenynek látszó, a hasznos cselekvés illúzióját keltő kapaszkodás a felszín peremébe, hogy ne süllyedjek el. Leginkább az inspirál, hogy ne öljön meg – bölcs, öreg barátom szép szavával – az emberiség legnagyobb átka, a mérhetetlen unalom. És mivel legfőképpen magamat unom, ebben az új regényben megpróbálok drasztikusan elszakadni attól a személytől, aki az eddigiek központi alakja volt.

2. Min dolgozol épp?

A fentebbiekből következően becses személyem felszámolásán dolgozom ebben a készülő, Mint az állat munkacímű könyvben. Kirúgom az ént, és megpróbálok tiszta lappal egy utolsó kört nyitni, hogy jelenlétemnek némi értelme legyen.

3. Mit olvasol mástól?

Tömény értekező prózai szövegek nyári olvasása több évtizedes tapasztalataim szerint káros az egészségre, engedelmeddel mégis tennék egy hangsúlyos kivételt. Most fejeztem be Deczki Saci teljes joggal hangos, méltó visszhangot kapott Tar Sándor-monográfiáját. A könyvet magam is a műfaj csúcsteljesítményének látom – nem mintha erős lenne a mezőny, de ez semmit nem von le a könyv értékéből. Problémaérzékeny, remekül felépített és megírt munka, kimerítő alapossággal, letisztult tudományos apparátussal, mégis fogyasztható stílben. Olyan szellemi izgalommal olvastam, mint egy gördülékeny regényt, vártam, mi lesz az álláspontja a felmerülő kérdésekkel kapcsolatban stb. Nyilván nincs az irodalomtörténetben véglegesen lezárva semmi, a könyvet befejezvén most mégis azt éreztem, hogy hiánytalan monográfia született, melyhez érdemben nemigen lehet hozzátenni semmit.