Napjainkra általánosan elfogadottá vált, hogy az általunk ismert univerzum 13,8 milliárd éve egy olyan szingularitásból keletkezett, amelyben – emberi ésszel felfoghatatlan módon - a teljes világegyetem anyaga volt összesűrűsödve. Okkal adódó kérdés, hogy ha az univerzum léte időben véges, akkor mi lehetett a Big Bang, vagyis az ősrobbanás előtt, amikor még sem a tér, sem pedig az idő nem létezhetett? E roppant nehéz kérdés túlmutat a gyakorlati tudomány határain, tudományfilozófia magasságokba emelve a lehetséges válaszokat.

A határtalan, de véges univerzum, amely előtt nem létezett sem a tér, sem pedig az idő

Azt, hogy az univerzum a maga fizikai valóságában nem végtelen, a tudománytörténet egyik legnagyobb elméleti fizikusa, Albert Einstein fogalmazta meg először az általa lefektetett általános relativitáselméletben. Einstein az 1916-ban publikált dolgozatában a relativitást az idő, a tér és az energia elméleteként írta le. Az általános relativitáselmélet kidolgozásának alapját az egy évtizeddel korábban, 1905-ben lefektetett speciális relativitáselmélete alkotta. 

Ez utóbbi egyik legfontosabb axiómája, hogy a fény bármilyen inerciarendszerben és minden irányban ugyanazzal a sebességgel terjed, függetlenül az észlelő és a fényforrás sebességétől. (A klasszikus newtoni modell sebesség-összeadódásában ez nem lenne lehetséges.) 

Vagyis, az einsteini elméletben nincs semmilyen nyugvó vonatkoztatási rendszer, ezért abszolút tér sincsen, a kölcsönhatásoknak pedig létezik egy abszolút terjedési sebessége, 

ami a fény vákuumbeli sebességével egyenlő, azaz egyetlen kölcsönhatás sem terjedhet gyorsabban az univerzumban a fényné. Az ebből továbbfejlesztett általános relativitáselmélet a gravitáció geometriai elmélete, illetve a gravitáció mint kölcsönhatás modern szemléletű leírása. Az einsteini elmélet, amely továbbfejlesztette Newton gravitációs elméletét, a gravitációt mint a tér és az idő geometriáját írja le. Einsteinnek a teret és az időt egyesítő matematikai modelljében a téridő egy olyan négydimenziós koordináta-rendszer, amely három tér és egy idő koordinátával rendelkezik, a rendszer egy-egy pontja pedig egy-egy eseménynek felel meg.