Bárhova nézünk a modern világunkban, összetettséget, érzékeny egyensúlyokat, mély kölcsönhatásokat fogunk látni, legyen szó technológiáról, közteherviselésről, élelemtermelésről, gyógyászatról, kutatásról, oktatásról, városszervezésről. Ezeket a tevékenységeket szabályozzuk törvényekkel, harmonizáljuk szabványokkal, támogatjuk vagy adókkal sújtjuk.

Ha a természeti környezetünket tekintjük, még sokkal komplexebb ökoszisztémákat és rendszereket találunk, amelyeket nemhogy szabályozni, megérteni sem könnyű. Ehhez képest az egyikben végzett tevékenységünkkel, miközben maximalizálni próbáljuk a profitunkat, a bevételünket, a növekedésünket, a hatékonyságunkat, aktívan beavatkozunk a másikba, ezzel párhuzamosan próbáljuk minimalizálni a környezetünktől való függőségünket.

Amikor nem elég a nyers erő

A technológiánk hatékony, a fejlődése szédületes, a felhalmozott tudásunk mérhetetlen. Mindezek ellenére mennyi esélyünk van a komplex környezeti problémáink megoldására, ha a gondjaink gyökereit, az összefüggéseket és kölcsönhatásokat nem látjuk? Milyen hatást tudunk elérni, ha csak egy szűk területre vagy alrendszerre fókuszálunk, ha környezeti, fenntarthatósági kérdésekre technológiai alapú választ keresünk? A hatásunk a természeti környezetünkre globális, nincs már az emberi tevékenység által nem érintett talpalatnyi terület sem a Földön, mégis lokális megoldásokban gondolkodunk csak. Mennyire látjuk és súlyozzuk a problémáinkat korrektül, az általuk jelentett kockázat, kár és a várható bekövetkezés ideje szerint?

Jóval többről van szó, mint a klímaváltozás hatásainak technológiai vagy financiális alapú enyhítéséről, más környezeti eredetű veszély mégis csak elvétve szerepel a közbeszédben. Pedig más is jelent fenyegetést a modern vagy jóléti társadalmainkra, a problémáink is számosabbak és az összefüggések is mélyebbek annál, hogy pénzügyi ösztönzőkkel, egyéni módon vagy pár új fejlesztéssel megbirkózzunk velük. Erőteljes kölcsönhatásban vagyunk a természeti környezetünkkel, aktívan alakítjuk a társadalmainkat, ehhez illeszkedő, megfelelő és kellően összetett választ szükséges találnunk a magunk által okozott gondokra. Nagyon fontos megérteni, hogy nincs pótkörnyezetünk, amelyet elővehetünk, ha ezt már nagyon tönkretettük, miközben a természeti környezetünktől való függésünk hatalmas. Magunkat védjük, ha figyelembe vesszük a környezetünk szempontjait, ha nem változtatjuk meg gyorsabban a környezetünket, mint ahhoz az élővilág vagy mi magunk alkalmazkodni tudnánk.

Túl erősek vagyunk, de ez sem véd meg minket

Globális növekedésünk, fejlődésünk egyik hajtóereje a természet erőinek való kiszolgáltatottságunk csökkentése, és ebben látványos sikereket értünk el. Ugyanakkor a tervezetlen, a környezetünkre nem figyelő fejlődésnek az árát mindannyian megfizetjük, a környezetünk máshogyan lett fenyegető. Fogynak a biztonságos területek, egyre több helyen kell új, ismeretlen és korábban elképzelhetetlen viszonyokhoz alkalmazkodnunk, máshogy kerültünk kiszolgáltatott helyzetbe, mint ahogy az ipari forradalom előtt voltunk. Ahogy haladtunk előre az egyik technológiáról a másikra, némi késleltetéssel, de ugyanúgy cseréltük le egyfajta kiszolgáltatottságunkat egy másfajtára.

A természeti környezetünk méretéből eredő tehetetlensége biztosított számunkra egy kegyelmi időszakot, de ezt leginkább a profit növelésére használtuk fel. Eközben a globális gazdaságunk nem fékez, a kibocsátásunk, a fogyasztásunk, a környezethasználatunk exponenciálisan nő, és egyedül a karbon kibocsátásunk csökkentésén tanakodunk változó vagy tettetett lelkesedéssel. Mindenki a saját szűk szakterületével foglalkozik, ennél is jobban korlátozza a felelősségét. Nem látjuk a teljes képet.

A technológiánk plusz a természet ereje

A kedvezőtlen irányba tartó folyamatainkat fokozzuk az erőteljes, sőt túlzottan hatékony technológiánkkal, aminek a káros hatásai is ezzel párhuzamosan túl erősek. Általánosabban nézve is sok gondot okoz, hogy az erős technológiánknak és a természet hatékony folyamatainak a hatásai összeadódnak, ráadásul ezt jellemzően nem vesszük figyelembe, ezzel veszélyes kombinációk sorát teremtjük meg. A természeti erőforrások túlzott igénybe vételével és a biodiverzitás csökkentésével úgy pusztítjuk a környezetünket, hogy közben lassítjuk vagy ellehetetlenítjük a természetes helyreállítási folyamatokat. Ez is része a globális gazdaságunk fenntarthatatlanságának, aminek az árát ugyanúgy elosztva, közösen fizetjük meg. Ugyan eddig ez kevésbé tűnt fel, de egyre érezhetőbben kezd tarthatatlanná válni a helyzet.

Kezdjük el látni a teljes képet!

A fenti kérdésekkel foglalkozik, ezekre kínál megoldást az első könyvem, amely augusztus 18-án jelenik meg Londonban, az Austin Macauley kiadónál, angolul, nyomtatott és e-könyv formátumban, itthon a bookline.hu oldalon vásárolható meg.

Elfogult véleményem szerint a könyv rövidsége, szándékoltan egyszerű nyelvezete mellett is eredeti és sok szempontból egyedülálló. Tudomásom szerint ez az egyetlen olyan munka, amely komplexen leírja és megmagyarázza a modernkori problémáink eredetét, az emberi és természeti folyamatok együttes hatását, valamint azt is, hogy a nehézségeink miért alakultak ki elkerülhetetlenül, ezzel együtt a könyv érdemi, átfogó és megvalósítható megoldási javaslatcsomagot ad. Egyúttal leírja, hogy a nehézségeinkre miért nincs frappáns vagy egyszerű megoldás, beleértve a technológiai megoldásokat.

A könyv értékét emeli, hogy négy régi rejtélyre ad választ:

• mit jelent és miért olyan fontos a boldogság,
• miért olyan elterjedt és független mindentől a családon belüli bántalmazás,
• velünk ellentétben miért halt ki a többi emberi faj, illetve
• egyedül vagyunk a világegyetemben?

A könyv bemutatja az eredetét a nők alárendelt helyzetének, amelyet elszenvedtek és elszenvednek szinte minden fajta kapcsolatban, szerepben és majdnem minden társadalmi szinten. Ebben több ok is közrejátszik, és máig tartó hatásuk van. Szintén bemutatásra kerül, hogy a szerepük alapján, függetlenül a tehetségüktől, szándékuktól vagy elhivatottságuktól, a politikusok a megoldás vagy a probléma részei.

Van még szó a könyvben arról, milyen módon halhatunk ki vagy mi fogja okozni a pusztulásunkat, illetve mit lenne célszerű tennünk, ha már nyilvánvaló és elkerülhetetlen a bukásunk. Persze a könyv egyik hangsúlyos mondanivalója, hogy mit tegyünk a kihalásunk elkerülésére, és ne elégedjünk meg azzal, hogy megértjük, miért halunk ki.

Az emberré válásunk, az emberi természetünk kialakulása hosszú és ellentmondásokkal teli folyamat volt, amely ráadásul nem záródott le. Ez a fejlődés a megjelenésünkkor a túlélést jelentette, de félbemaradt volta miatt a kihalásunk újra kézzelfogható közelségbe került. Az elakadt fejlődést kiegészít néhány régebbről hozott és célját vesztett maradvány, amelyek nélkül nem lennénk itt, ugyanakkor ezek a maradványok hátrányosan befolyásolják az életünket, a gondolkodásunkat vagy viselkedésünket, sokkal mélyebben, mint azt sejtjük. Nem mellesleg ezek közül némelyik gazdaságilag remekül kihasználható, aminek az árát közösen fizetjük meg.

Maga a könyv, a mondanivalója könnyen érthető. A következmények elfogadása, a saját szerepünk és hatásunk megértése már valószínűleg nagyobb falat. A cél és egyben a legnagyobb kihívás: változást elérni.

A cikk szerzője Major Imre, író, közgazdász