Az 1960-as évek elejétől Frank Drake amerikai csillagász kezdeményezésére a rádiócsillagászat vált a földönkívüli civilizációk nyomait kereső SETI (Search for ExtraTerrestrial Intelligence) program legfontosabb eszközévé, jóllehet, ezzel egy időben, 1964-ben Freeman J. Dyson brit-amerikai fizikus azt az elképzelést is felvetette, hogy a távoli szupercivilizációk olyan kiterjedt megastruktúrákat építhetnek, amelyek optikailag is azonosíthatóak a Földről. Egy nemzetközi kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy az úgynevezett Dyson-gömbök valóban felfedhetik a magasan fejlett földönkívüli civilizációk nyomait, elsősorban a fekete lyukak környékén.

Várnak-e ránk valahol, túl az emberi képzelet határain?

A földönkívüli élet lehetősége a Kopernikuszi világkép elterjedésével vált a csillagászokat is foglalkoztató tudományos kérdéssé. Az optikai teleszkópok fejlődése a 19. században már lehetővé tette a bolygók felszínének minden korábbinál részletesebb tanulmányozását. Ekkoriban még azt feltételezték, hogy a Naprendszer más bolygóján is kialakulhatott a földihez hasonló fejlett élet.

Amikor 1877-ben Giovanni Schiaparelli olasz csillagász bejelentette, hogy a Mars felszínén mértani pontosságú képződményeket, feltételezése szerinti mesterséges csatornarendszert azonosított, rövid ideig a tudományos közvélemény a marsi civilizáció bizonyítékaként tekintett az úgynevezett Mars-csatornákra. Hamarosan kiderült azonban,

HOGY A „CSATORNÁK" EGYSZERŰ OPTIKAI ÉRZÉKCSALÓDÁSOK,

amelyek a Mars felszínéről készített fényképfelvételeken soha sem voltak láthatók . A 20. század elejére végleg bebizonyosodott, hogy a Naprendszerben nem létezik a földihez hasonló másik civilizáció, sőt, az alacsonyabb rendű életformák létezése sem valószínű.