Amikor a nyár elején először hallott a pletykákról, hogy a Liverpool akarja szerződtetni, kellő nyugalommal fogadta, barátai azonban egyre többször hívták fel figyelmét a sportsajtóban erősödő értesülésekről, aztán már maga Szoboszlai Dominik is egyre türelmetlenebbül frissítette a pletykaoldalakat.

A magyar válogatott csapatkapitánya a Vörösök hivatalos honlapjának mesélt az átigazolása előtti napokról, hetekről a klub szingapúri edzőtáborában.

„Hárman vagyunk, az ügynököm, az édesapám és én – soha nem döntök egyedül, sem az ügynököm, sem édesapám. Történjen bármi, mindig hárman döntünk. Az ügynököm a WhatsApp csoportunkban írt a Liverpool érdeklődéséről, én éppen nyaraltam, mindhárman máshol voltunk, aztán csináltunk egy csoportos hívást. Nem akart semmit mondani, mielőtt bármi konkrét lett volna. Csak akkor szokott keresni, amikor szerinte már közel van a lehetőség, és szükség van a döntésemre. De persze olvastam a pletykákat, és minden nap írtam neki… >>Na, történt valami? Történt valami?<< De azt mondta: csak ne aggódj, légy türelemmel" - mondta Szoboszlai.

Július első hétvégéjén aztán minden felgyorsult, a 22 esztendős futballista hirtelen Liverpoolban találta magát.

„Minden három nap alatt történt. Voltak pletykák innen-onnan, erről a csapatról, más csapatokról. Sok pletykát hallottam arról is, hogy hova menjek, itt az ideje menni vagy még nincs? Aztán amikor először szóba került a Liverpool, azt hiszem, az egyik barátom küldött nekem egy Instagram-posztot. Azt mondtam, rendben van, de ez csak egy poszt. Aztán 10 óránként megnéztem, hogy van-e valami újdonság, és csak több és több lett. Tudod, ha ez csak egy kis pletyka – két kép után kész, vége. De nem akart lecsillapodni, és elkezdett érdekelni. Felhívtam az ügynökömet, és attól a naptól kezdve minden nap beszéltünk, mindig kérdeztem: mi történik?" - folytatta a sztorit Szoboszlai, akit arról a találkozóról is kérdeztek, amikor ellenfélként játszott az Anfielden.

„Ez az egyik legjobb stadion, ahol valaha játszottam, pedig nagyon sok helyen futballoztam már. A szurkolók hihetetlenek voltak, és a játékosok is. Őrült az a szenvedély, ami a menedzserben van, és ez tetszik. Természetesen kedves és jó személyisége van, de az az energia, ami a pálya széléről jön tőle… olyan, mintha velünk együtt játszana. Néha azt hiszem, ő is beszaladna a pályára és velünk küzdene!”