Az egyik leggyakoribb mondat, amit kisgyerekes anyukáktól hallok a szülés előtt, ahogy megfogadják: nem fog a szülői ágyban aludni a gyerek. Ez a fogadalom viszont általában hamar megdől. Az elmúlt évek során az anyaság körül – oly sok egyéb más kérdés mellett – az egyik legmegosztóbb téma, hogy hol érdemes altatni a kisbabát: az ágyban magunk mellett, babaöbölben, a szülőkkel egy szobában, kiságyban, vagy teljesen szeparáltan, egy másik helyiségben. És mi a helyzet a nagyobb gyerekekkel, ha éjszaka átszöknek? Krajnyik Cintia szemléje.

Az alvás terén is nagyot fordult a világ

A héten a Guardian oldalán jelent meg egy cikk arról, hogy milyen összefüggésben állhat a pihentető alvás azzal, ha a gyerekeket beengedjük a hálószobába, illetve hogy a közös alvás milyen biológiai előnyökkel járhat. Sarah Blunden klinikai pszichológus, aki a gyerekek alvási szokásait kutató központ vezetője a Central Queensland Egyetemen, kiemelte: az emberiség történelmében viszonylag új keletű szokás, hogy a gyerekeket külön szobába helyezik a születésük után, hiszen

korábban sokkal inkább az volt a jellemző, hogy az egész család, akár több generáció is együtt aludt. Sőt, az európai alvási szokásokról szóló középkori feljegyzések már az V. században is arról számoltak be, hogy az alvásnak közösségi szerepe is volt.

Olyannyira, hogy a látogatók és az átutazók is gyakran abban a hálószobában kaptak helyet, ahol a ház összes többi lakója. A közös alvást a személyes biztonság növelésének, a vagyonmegóvás egyik módjának tekintették, emellett persze az is előfordult, hogy a család tagjai így melegítették egymást.

A különálló alvóhelyeket kevesen engedhették meg maguknak, így az, hogy ki kivel osztotta meg az ágyát, nemcsak a közösségi kapcsolatokat, hanem a társadalmi struktúrát is tükrözte.

A XV. század környékén már egyre gyakoribbá vált, hogy az emberek egyedül aludtak, és számos nyugati országban a gazdagság és a jólét fokmérőjét jelentette a külön hálószoba. A társadalmi irányelvek ugyan fokozatosan változtak azzal kapcsolatban, hogy ki kivel oszthatta meg az ágyát,

de az alvás továbbra is tükrözte a szociokulturális és családi értékek tágabb változásait az összetartozás, az identitás, a gondoskodás, az intimitás és a függetlenség tekintetében.

A csecsemők sokkal kiszolgáltatottabbak, mint a legtöbb újszülött emlős

Az emlősök ösztönszerűen arra vannak kódolva, hogy a kicsinyeikkel együtt aludjanak a kellő hőfok megteremtése és a kötődés kialakulásának érdekében. A közeli alvás definíciója szerint az élőlényeknek legalább két érzékszerven keresztül kell kapcsolódniuk, legyen az az érintés, a szaglás, a mozgás, a hallás vagy a látás, és az emlősök alapvetően a közeli alvásra vannak berendezkedve a kicsinyeikkel.

Az állatokhoz viszonyítva a csecsemők sokkal védtelenebb újszülött korukban. Sokkal több, illetve hosszabb ideig tartó gondoskodásra van szükségük.

Éppen ezért is lehet furcsa evolúciós szempontból, hogy ehhez képest az ember nem feltétlenül alszik együtt a gyerekével a születést követően – miközben ma már kifejezetten gyakori, hogy valaki a háziállatával osztja meg az ágyát, és a legtöbb háztartásban az sem kérdés, hogy a pár tagjai közös hálószobán osztoznak.

2015-ben jelent meg egy cikk az Independent oldalán, amely arról is beszámolt, hogy a közhiedelemmel ellentétben, ha a csecsemő a születése után szoros közelségben van a szüleivel, az hosszú távon pont hogy nem függőséget alakít ki,

sokkal inkább a korai függetlenséget, az önállóságot segíti elő, sőt, akár még az önbizalmat is fokozhatja a későbbiekben.

Sokan tévesen a függetlenség jeleként értelmezik, ha egy csecsemő képes önmagát visszaaltatni egy-egy ébredés után, szakértők szerint azonban a felnőttkori önellátás képessége és az önállóság nem annak köszönhető, ha egy kisbaba a szülei nélkül is képes álomba ringatni magát.

Az anyag arra is kitér, hogy a gyerekek alvási ciklusa körülbelül hatéves korukig rövidebb, mint a felnőtteké – 90–100 perc helyett körülbelül 60 perc. Így sokkal gyakrabban ébredhetnek fel éjszakánként, amikor egyik ciklusból átlépnek a másikba, tehát nem azért ébrednek többször, mert figyelemre vágynak, egész egyszerűen más még a biológiai