Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb régészeti lelete annak az ötszáz éve eltűnt hajónak a felfedezése, amelyet a délnyugat-afrikai sivatagban találtak meg aranyérmékkel és más kincsekkel a fedélzetén.

Bizarr látványt nyújtott a sivatagi homokból előkerült vitorlás

A Bom Jesus (A jó Jézus) egy portugál lobogó alatt hajózó vitorlás volt, amely a korabeli feljegyzések szerint 1533. március 7-én, pénteken futott ki Lisszabonból, Portugáliából, hogy Afrika megkerülésével Indiába jusson.

A vitorlás azonban sohasem érkezett meg a nyugat-indiai Goába,

ÉS EGÉSZEN 2008-IG ISMERETLEN MARADT A SORSA,

amikor is a namíbiai sivatagban gyémántbányászati műveletek során rábukkantak az eltűnt vitorlás roncsaira.

Amikor a Bom Jesus egy heves viharban elsüllyedt a délnyugat-afrikai partok közelében, éppen úton volt Indiába olyan kincsekkel megrakva, mint az arany, az elefántcsont és a réz. A száraz sivatagi körülmények között kiválóan konzerválódott fa hajótestben

KÉTEZER SZÍNARANY PÉNZÉRMÉT ÉS NAGY MENNYISÉGŰ RÉZTÖMBÖT FEDEZTEK FEL,

szinte teljes épségben. A feltételezések szerint a Bom Jesus akkor süllyedhetett el, amikor egy erős viharban túl közel sodródott a parthoz és egy víz alatti sziklának ütközött.

Az ütközés erejétől a hajótest – amit elárasztott a betörő víz –, először megdőlt, majd felborult. Délnyugat-Afrika atlanti partvidéke, különösen Namíbia és a Jóreménység-fokának térségében már régóta hírhedt a tengerészek között a hirtelen lecsapó erős viharairól. Az antarktiszi eredetű Benguela-áramlat hideg vize lehűti a partvidéket.

Namíbia sivatagos partjainál pedig a hideg és páradús tengeri levegő összekeveredik a forró és száraz sivatagi légtömegekkel, ami miatt nagyon gyakran üli meg sűrű köd a Csontváz-partnak nevezett térséget. A sivatag ráadásul folyamatosan terjeszkedik a tenger rovására, így az a partvonal, ami több száz éve még víz alatt állt, ma már a sivatag része. Ez a magyarázat arra, hogy mit keres a Bom Jesus roncsa a sivatagi homokdűnék között.