Míg 2022-ben rendkívüli aszály és szárazság sújtott számos országot, köztük hazánkat is, idén úgy tűnik, ennek épp az ellenkezője okoz komoly gondokat. Az elmúlt hetekben több alkalommal előfordult Magyarországon is, hogy a hatalmas mennyiségben lezúduló csapadék okozta villámárvíz nagy pusztítást végzett, sőt, emberéleteket is követelt. Mi okozza ezt a szélsőséges jelenséget, és mi lehet a megoldás a problémára a szakértők szerint?

Dedák Dalma a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője a Klubrádiónak azt mondta a témával kapcsolatban, hogy egy hűvösebb tavaszi időszak után, mint amilyen például idén is volt, sokan úgy gondolják, hogy a klímaváltozás okozta szárazság és felmelegedés nem valós veszély, azonban ez hibás következtetés. Éppen azt látni, hogy egyre inkább küzdünk a szélsőségekkel: túl sok a víz, amikor heves viharok és villámárvizek pusztítanak, túl kevés, ha aszály és forróság van. Nagy esőzésekkor a jelenleg alkalmazott gyakorlat célja az, hogy a lezúduló, hatalmas mennyiségű vizet minél előbb elvezessék, gyorsítsák a lefolyását, például a csatornarendszer segítségével, vagy a folyómedrek szélesítésével. A szakértő szerint ezeket a szélsőséges időjárási jelenségeket már az adott terület szintjén, helyileg kellene kezelni, segítve a növényeket például a mezőgazdasági területeken, erdőkben, hogy kiegyenlítsék ezeket a szélsőségeket, ugyanis a klímaváltozással az ilyen anomáliák egyre gyakoribbá válnak majd.

Villámárvizek során a talaj felszín alatti víztározó rétegeibe a víznek egyszerűen nincs ideje beszivárogni, így az ott lévő vízszint folyamatosan süllyed, míg a felette lévő termőföldet a hatalmas áradat elmossa, lesodorja az adott területről, ezzel jelentősen károsítva a mezőgazdaságot is, hangsúlyozta a szakértő. Nagyban hozzájárul ehhez a jelenséghez, ha a domb- és hegyoldalakról a fákat, bokrokat eltávolították, a szintvonalakra merőleges szántás, fedetlen talaj, szőlősorok, illetve burkolt felületek is rávezetik a vizet a lakott területekre.

Ez ellen olyan földművelési módszerekkel lehet tenni, mint például a forgatás nélküli talajművelés, amikor nem a felső és alsó talajrészek helyzetének cseréje valósul meg, mint a „hagyományos” ekével végzett forgatásos technika esetében, hanem a rétegek keverése, porhanyítása, lazítása. Szintén megoldás lehet a folyamatos növényzetborítás biztosítása mezőgazdasági takarónövényekkel, amelyek akár még egy szántóterületen is nagy segítséget jelenthetnek. A talaj szervesanyag tartalma nagyban segíti a vízmegkötést, így ha nem egy termelőközegként tekintünk a talajra, amelyet folyamatosan műtrágyázunk, mesterségesen töltve fel tápanyaggal, hanem figyelünk a föld természetes humusztartalmára, az is segíthet árvíz esetén.

A mezővédő fa- és cserjesorok jelenléte is sokat számít, vagy akár, ha gyepet, vagy vágásterület nélküli erdőt telepítenek a hegyoldalra. Utóbbi kritikus jelentőségű lehet például az olyan különösen veszélyeztett települések esetében, mint Gyöngyöstarján, ahol két halálos áldozata is volt a legutóbbi villámárvíznek.

Míg a nagy folyóinkon bekövetkező áradatok előrejelezhetőek, addig a villámárvíz érkezésére nincs idő felkészülni. A villámárvizeket legtöbbször okozó, lokálisan képződő (konvektív) csapadék előrejelzése szinte lehetetlen, így az áradat gyakran előzmény nélkül, egyik pillanatról a másikra önti el a településeket. A hegyekről, dombokról rendkívüli sodrással lezúduló víz fákat, sziklákat, gépjárműveket és házakat magával sodorva hatalmas pusztításra képes.

Az Európai Unió agrártámogatási rendszere lehetőséget ad olyan beruházások elősegítésére, amelyek enyhíthetik a villámárvizek veszélyét. Ilyen például a szőlőkben, szántóföldeken végzett mezővédő fásítás, vagy erózióvédő rézsűk kialakítása. Magyarországon azonban jellemzőbb, hogy kisebb, gyorsabb befektetésekre vesznek fel támogatásokat, a komplex átalakítások, amelyek hosszútávon jelentenének megoldást például a lezúduló víz elvezetésére, felfogására, háttérbe szorulnak.

A túl sok vizet hazánkban hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mintha a túl kevés víz problémája nem állna fent,

hangsúlyozta Dedák Dalma. A gyakran alkalmazott koncentrált záportározó rendszerek nem jelentenek megoldást, egyrészt azért, mert az ár elvonultával a vizet ezekből leengedik, másrészt pedig egyáltalán nem biztos, hogy ezek a tározók a klímaváltozás hatásai miatt várhatóan megnövekedő, szélsőséges csapadékeseményeket kibírják. Tehát még az is lehetséges, hogy adott esetben veszélyt jelentenek majd a közelben lévő településekre. Kis léptékben, területi szinten lenne szükséges ezt a problémát kezelni, kidolgozni egy stratégiát, amelyet aztán minden területhasználó követ. Ez persze nem azt jelenti, hogy a villámárvizek teljesen megszűnnek majd, az viszont nem mindegy, hogy mekkora pusztítással jár egy-egy ilyen esemény.