Telt házas Budapest Park, Sziget Nagyszínpad, állandó sajtójelenlét. Kevés magyar zenekar mondhatja el magáról, hogy csupán négy év alatt úgy robbant be a köztudatba, mint a Carson Coma. A zenekar amellett, hogy üde és egyben nosztalgikus színfolt beatzenéjével egy traptől hangos korban, a Z generáció szócsöve is egyben: dalszövegeikkel és társadalmi szerepvállalásukkal elfogadásra és szolidaritásra biztatnak, és kritikus gondolkodásra sarkallják közönségüket. Legújabb lemezüket, a IV-et már bemutatták a Budapest Parkban, szeptember 1-jén azonban visszatérnek: a két színpadra szervezett minifesztiválon nemcsak a zenekar, de hét másik, általuk kiválasztott kisebb banda koncertjét is élvezhetjük majd. Takács Dalma interjúja.

Takács Dalma/WMN: Lemondott brüsszeli koncert, rendszerellenes beszéd a kecskeméti bulin, a Homofóbok buzik feliratú póló a Sziget Nagyszínpadán, kormánykritikus dalszövegek. Lassan már nemcsak zenekar a Carson Coma, de mozgalom is. Hogy élitek ezt meg? Unjátok már, ha politikáról kérdeznek?

Fekete Giorgio: Szerintem mi nem politizálunk, hanem társadalmi felelősségvállalás történik, és nagyon szomorú, hogy manapság összekeveredett a kettő. Én zenésznek szerződtem, és szeretném azt gondolni, hogy elsősorban zenével foglalkozom, nálunk ez van az előtérben.

Héra Barnabás: Szerintem sok olyan magyar előadó van, akinél ez hangsúlyosabb. Ha megnézed például Krúbi szigetes vagy parkos koncertjét, ott sokkal direktebben jelenik meg a politika. Nemcsak egyszerű társadalmi kérdésekről van szó, hanem követi az aktuálpolitika történéseit is, például Márki-Zayt is beleírta a szövegébe. Talán nála ez már lassan felülírja a zenei szempontot, de tök jól működik az egész.

F. G.: De erre jó példa Fluor Tomi is, akinél megesett, hogy úgy voltak előtérben a közéleti megnyilatkozásai, hogy közben nem írt aktívan zenét. Nálunk azért ez nincs így, három hónapja adtuk ki a negyedik lemezünket, tök sokat koncertezünk, és ez is a célunk. Sosem beszéltünk arról, hogy ebbe vagy abba bele kéne állni.

Talán csak annyi, hogy egyre inkább elengedjük magunkat, és ami elhangzik a próbateremben és a turnébuszban, azt jobban ki merjük tenni a közönség elé is.

Legalábbis egy részét. Amúgy meg egy csomó helyzetbe passzívan sodródtunk bele, és ebben nagyon nagy szerepe van a sajtónak. Nem vagyok biztos abban, hogy a Szigeten viselt pólóm ekkora port kavart volna, ha nem előzi meg a brüsszeli Liszt Ferenc Intézetben lemondott koncertünk.

T. D./WMN: Szóval ez a fajta szerepvállalás inkább „nem tudott nem megtörténni”, mintsem direkt megtörtént?

H. B.: Nagyon sok ember óvatosságra törekszik Magyarországon, és véletlenül sem mer elejteni kritikusabb mondatot, mert félti a bőrét. Szerintem nincs értelme óvatoskodni, de azok az előadók, akik a rádiólejátszásokra támaszkodnak, valószínűleg sosem fognak beleállni ezekbe a kérdésekbe. Már csak a kiadók és a saját seggük féltése miatt sem.

T. D./WMN: És ti nem féltek?

H. B.: Ez talán arrogánsan hangzik, de mi nem a rádiós lejátszások miatt vagyunk ott a fesztiválokon, úgyhogy nem igazán. És szomorú, hogy egy csomó előadónak arra kell támaszkodnia.

F. G.: Félreértések elkerülése végett, nem nézzük le a rádiós játszásokat, hiszen anno nekünk is sokat jelentett a karrierünk kezdetén, és most is nagyon örülök, ha játsszák a dalainkat.

Viszont szörnyűnek tartom, hogy az esetleges politikai áthallás állhat annak az útjába, hogy egy adott dal bekerül-e a rotációba.

Emellett szerintem pöcsfejdolog úgy menni a világban előre, hogy mi semmitől sem félünk, bennünket inkább a konokság hajt. De egyébként sosem mondtunk semmi személyeset bárki ellen, sosem uszítottunk, sosem pécéztünk ki egy adott csoportot. Egyszerűen olyan dolgokat propagálunk, amik számunkra a józan ész irányába mutatnak. Én nem fogom azt mondani, hogy Bayer Zsolt egy hülye fasz.

T. D./WMN: Noha ő megtette veled.

F. G.: Hát, nála volt a szerva.

T. D./WMN: Hogy érint az ilyesmi?

H. B.: Én nagyon örülök, hogy végre valaki ezt leírta a Giorgióról. (nevet)