Huszonegyszeres magyar bajnok. Mindent is - ahogy ő fogalmazott - megnyert pályafutása alatt. Egyéniben, csapatban, párosban - a vegyes párosban szintén - évekig nem talált legyőzőre. Még ma is csak alig töltötte be a negyvenet. Egy debreceni bevásárlóközpont kávézójában főzi a feketét, adogatja a süteményt, üzletvezető. A vevők nem igazán ismerik fel, de ezt ő nem bánja.

Csiszér Levente – mert róla van szó – nem is olyan régen még a hazai és az európai tollaslabdázás koronázott királya volt.

Soha nem fényezném magam és tulajdonképpen elégedett is vagyok a pályafutásommal. Bejártam a világot, állhattam nemzetközi versenyeken a dobogó legmagasabb fokán, ezt nem sokan mondhatják el magukról azok, akik anno a Kossuth gimibe jártak Debrecenben.

A város két évtizeddel ezelőtt a hazai tollaslabdázás fellegvára volt. Hová lett a régi dicsőségünk?

Én is ezt kutatom manapság. Verhetetlenek voltunk. Csodálták az itt folyó munkát a riválisok. Jöttek tanulni Pécsről, Budapestről, de ennyi. Még csak megszorítani sem tudtak bennünket. A versenyeztetésünk is megfelelő volt. Igaz én szinte ingyen ütöttem a labdát, a cipőimet is magam vásároltam, de a többit állta a klub.  Mostanra eltűntek a fiatalok. Keresem a választ vajon miért, de igazán nem tudom az okokat.

Pedig a sportág jól fizetőssé vált.

Csak nem itthon. Az ázsiaiak itt is lassan egyeduralkodóvá váltak. Kína, Japán, Malaysia és a többi kis tigris ontja a tehetségeket. És a pénzdíjak sem kevesek. Egy profi tollas versenyző majdnem annyit keres, mint a jobb golfozók. Gázsi, ellátás, utazás, a pénzdíjak nem kevés költséggel járnak. És ezeket kis hazánkban nem tudják követni. Nálunk most is a látványsportágak kapják a nagy támogatásokat. Pedig vannak tehetségek, csak kellő figyelem híján elkallódnak.

Csiszér Levente is elkallódott? Azért kérdezem, mert tudtommal 26 éves korban abbahagyni a versenyzést luxus.

Így történt. 15 évvel ezelőtt letettem az ütőt. Idehaza nem volt ellenfelem, a nemzetközi tornákat pedig nem finanszírozta nekem senki. Elmentem a TF-re, diplomás edző lettem.

Kamatoztatta a papírjait?

A legjobb magyar női versenyzőt készítettem fel két olimpiára is. Sárosi Laura 2013-tól kezdődően hatszor volt magyar bajnok. Itthon nem talált legyőzőre. 2016-ban olyan jó helyen állt a világranglistán, hogy kvalifikálta magát Rióba az olimpiára. Húsz év után ő volt az első magyar tollasos, aki részt vehetett a játékokon. Sajnos ott kikapott kanadai és indiai ellenfelétől és nem jutott tovább. Aztán 2021. júniusában már kellett a selejtező, de kivívta magának és kijutott Tokióba.

Miért az egyes szám? Edzője nem kísérte el?

Visszakérdezek: miből? Szóval, Laura Japánban az első csoport meccsét elveszítette, a második előtt meg elszakadt az Achillese, így visszalépett. 2021. novemberében befejezte a pályafutását.

Bánja?

Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy kellettem-e volna tovább is.

Miért mondják a szakmában, Csiszér megosztó személyiség?

Én is hallottam, de nem nagyon izgat. Állítólag túl nagy az igazságérzetem. Megmondom, ha a bögyömben van valami, vagy valaki.

Megéri?

21 aranyérmet nem lehet egy tollvonással annullálni. Mindenkinek megmutatom, aki kíváncsi rá. Tény, van bennem ambíció, képesség, hogy valaha még nagyot alkossak tehetséges gyerekekkel, gyerekekből a saját sportágamban. Ehhez viszont mecenatúra kell.

A kávéfőzés diplomához kötött?

Most jól érzem magam. Fiatalokkal dolgozom, az üzlet is megy. Negyvenegy éves vagyok. A pályára már nemigen megyek vissza, legfeljebb csak szenior versenyekre, de Csiszér tanítvány lesz hamarosan.

Talán Párizsban?

Nem én mondtam…

W.Gy.