Sok évvel ezelőtt komoly érzelmi kapcsolatba sodródtam egy bébi kasmír, éjkék Polo fazonú télikabáttal, de már a megpillantásakor tudtam, a töredékéért szeretném megszerezni.

December volt Münchenben és hideg, reális esély talán nem is volt arra, hogy ezt a remekbe szabott kétsoros klasszikust ölembe vesse a sors az egyik legnevesebb észak-olasz divatháztól. Hetente többször is elmentem az üzlet előtt és reménykedtem, hogy az akasztón marad. Többször benn is jártam, de az árcetlin sorakozó számsor büszkén állta a sarat. Miközben lassan elindultak az akciók az én klasszikusom ára egy cseppet sem változott, majd lassan bekerült a negyven százalékkal leárazottak közé, de többet nem láttam, eltűnt az osztályról.

Csalódott voltam, de természetesen megmagyaráztam magamnak, hogy nincs is szükségem rá, egyébként is a nagy hidegben sokkal praktikusabb egy tollal bélelt, kevésbé sikkes, de feltétlenül melegebb kályha-kabát. Három hét múlva január vége felé egy erősen napos délelőttön csupa kalandvágyból ismét betértem az üzletbe, ahol egy félreeső zugban megtaláltam a kabátot hetven százalékkal olcsóbban! Ez a pár hét megérte az óriási árkülönbséget és a még nagyobb örömet. Ma is az egyik kedvencem, egy klasszikus, amit még talán örökül is hagyhatok a fiamnak, mert állandó és olyan mint egy kifinomult és szeszélyes szerelem.

A szezonról szezonra váltakozó divat olyan, mint egy hirtelen fellángoló szerelem. Rövid ideig tart, de drágán megfizetünk érte.

Az érett stílus pedig a tapasztaltak szerelme, akik már tudják, adni és kapni ugyanolyan fontos. A divatosoknak életszükséglet az új, mert nincs tradíció, amire támaszkodhatnak, csak az újat érzik megfelelőnek. Ami tavalyi, az számukra sokszor értéktelen is. Akik stílussal öltözködnek, egy biztos és jól kombinálható ruhatárral rendelkeznek, amit persze megújíthatnak naprakész darabokkal, de amelynek lényege az állandósultság és a személyes üzenet. A divatüzlet rohamos tempót diktál, egymásba érnek a szezonok, az üzletek januárban már tavaszi termékeket kínálnak, júliusban pedig szőrmés dzsekikkel csalogatják az „áldozatokat”. Télen a jelentős üzletek már szinte mind átállnak a tavaszi kollekcióra, friss fehér nadrágok, üde béleletlen zakók és zokni nélkül viselendő mokaszínek ékesítik a kirakatokat. Aki ilyenkor vastag kabátra vágyik, nem sok eséllyel kap már, hiszen mindenki a tavaszt és a nyárt akarja eladni.

A divatot követők rögtön az új termékek megjelenésekor, teljes áron vásárolnak, hogy aztán három rövidke hónapon át büszkék lehessenek darabjaikra, mert akkor elkezdődnek az akciók, majd a leárazások, majd végezetül az igazság pillanata, amikor az ing, nyakkendő, öltöny vagy pulóver gyakran hetven százalékos engedménnyel megkapható. A stílusos ruhatárat építők ilyenkor indulhatnak portyázni, és biztosak lehetnek abban, hogy komoly engedménnyel igazi pompás darabokat találnak majd, mert mindig akadnak olyan klasszikusok, amelyek ilyenkor fellelhetőek.

Micsoda leértékelődés, talán ez az a termék, amely a leggyorsabban veszíti el értékét, amely ilyen pillanatokig tartja csak az árát, hogy aztán töredékéért eladják. A szezonok őrült tempója miatt a leárazások ma már nem az egyes évszakok végére, hanem éppen a kellős közepére kerültek át, így aki szemfüles már decemberben is engedménnyel vásárolhat, de januárban már biztosan hozzájuthat majd egy olyan télikabáthoz, amit március végéiig bizton viselhet. Júliusban pedig vehet pamutöltönyt, lent, pólót és beach darabokat.

A szezonok egymásba érése, a gyártók és forgalmazók „ki-kit-előz-meg” versengése miatt felcserélődtek az évszakok, amit az okos vásárló egyre jobban kihasználhat. A stílusos ruhatár klasszikus darabokra épül, amely darabokat éppen az tesz értékessé és számunkra különlegessé, hogy folyamatosan kerülnek egymás mellé, hogy megszerzésük is öröm, gyakran kitartó vadászat eredménye. Néha csak egy-egy darabbal gazdagodunk, máskor talán eggyel sem, a lényeg az érték, az üzenete és a minősége ezeknek a ruhadaraboknak. A rohanó divat-őrültek hordják, mi viszont viseljük őket, és mint tudjuk a viseléshez idő, türelem és megfelelő élethelyzetek kellenek.