20 év körüli lehettem, amikor a rendőrségen dolgoztam és néha munkahelyi bulikat tartottunk a fiúkkal. Az egyik helyes kolléga születésnapját ünnepeltük épp, amikor beszélgetés közben a 39 éves, macsónak tűnő srácból a következő vallomás bukott ki: „Higgyétek el, ebben a korban már jobban esik a sz3xnél egy finom vacsora, utána pedig egy összebújás a tévé előtt.”

Abban az életkorban persze fel nem tudtam fogni, hogy valaki tényleg így érezhet. Az ölelkezést elcserélni egy vacsira? Fenét! Inkább étlen, szomjan, de napokig hódolni az élvezetnek… Aztán persze egy tartós kapcsolat során megtapasztalja az ember, hogy a libidó sem mindig egyformán működik. Még azoknál sem, akik alaptermészetüknél fogva nagyon is szenvedélyesek. Vannak időszakok, amikor átmenetileg minden megborulhat. Előfordul, hogy a stressz és a hétköznapi gondok csökkentik az együttlétek számát. A babavállalás körüli feladatok is ilyen szakaszt jelenthetnek több pár életében, és persze számtalan betegség járhat libidócsökkenéssel. Szóval mindenképp érdemes felfigyelni, ha egyik napról a másikra inkább a fal felé fordulsz esténként az ágyban, minthogy lerángasd a másikról az alsóneműt.

A Panda-szindróma lassú gyilkos, éppen ezért rejt magában nagy veszélyeket. A biztonságérzetedre apellál: hogy úgy éled meg, jó helyen vagy, minden kerek, és már nem kell folyamatosan küzdened azért, hogy ez a szuper szövetség megmaradjon. Egyre gyakrabban engedsz a fáradtságnak olyan helyzetekben, amikben régen még erőt vettél volna magadon. Egyre többször engeded meg magadnak nőként a kinyúlt, de kényelmes nagymama bugyit, férfiként a használtan visszavett alsót. Már nem rohansz reggel ébredés után fogat mosni, hogy a napindító csóknál – netán sz3xnél – friss mentol ízed legyen. Egy idő után pedig nem is lesz reggeli sz3x – aztán már csók sem…