A racionalitásnak nyolcezer méter felett már nem igazán van létjogosultsága, palackozott oxigén nélkül az embernek olyannyira beszűkül a tudata ebben a magasságban, hogy már csak az automatizmusok működnek – fogalmazott Pintér László, a Magyar Hegymászószövetség kommunikációs vezetője az Index Konkrétan című műsorában Rónai Egonnak. A téma ezúttal Suhajda Szilárd hegymászó tragikus halála és annak társadalmi megítélése volt.

A hegymászó a Mount Everest harmadik magyar áldozata azok közül, akik oxigén nélkül próbálták megmászni a világ legmagasabb pontját. Suhajda Szilárd a múlt héten szerdán adott utoljára életjelet magáról, és bár később egy másik mászócsapat őt láthatta a Hillary-lépcső magasságában – akkor már feltehetően igen rossz állapotban –, a keresésére indult mentőcsapat tagjai nem találtak rá, így végül feladták a keresést. 

A témában azóta számos ismert és ismeretlen ember is véleményt nyilvánított. A mászót sokan azzal bírálják: felelőtlen volt, amiért nem fordult vissza, ugyanis felesége és négyéves kisfia várta itthon. Pintér László szerint Suhajda célja nem csupán a csúcs megmászása volt, hanem az is, hogy épségben hazatérjen a családjához.

Egy mászás végeredménye mindig apró döntések sorozatából rajzolódik ki a végén, ugyanakkor minél feljebb megyek egy hegyre, ezeket a döntéseket annál nehezebb meghozni

– fogalmazott a kommunikációs vezető.

Megvenni a tudást, az Everestre

Véleménye szerint az Everest meghódítása, az a huszonnégy óra mindenki számára keserves, senki sem jön le úgy a hegyről, hogy „jól néz ki”, mivel az ottani körülmények kizsigerelik az emberi szervezetet. Ez hatványozottan igaz, ha valaki oxigénpalack segítsége nélkül mászik.