Az amerikai űrügynökség várhatóan a 2025 környékén induló Artemis-3 küldetés keretében küld majd újra asztronautákat az égitest felszínére, a holdmissziókra készülődve pedig októberben két szimulációsorozatot is elvégeztek az arizonai sivatagban.

Hogy miért éppen itt, ahhoz elég egy pillantást vetni a Flagstaff mellett elterülő Black Point lávafolyam kietlen vidékére, amelyre a vulkanikus tevékenységnek köszönhetően valóban teljes mértékben ráillik a "holdbéli táj" jelző. Az amerikai űrügynökség ide dobta le október elején két asztronautáját, Drew Feustelt és Zena Cardmant, akik a JETT3 (Joint Extravehicular Activity and Human Surface Mobility Program Test Team) gyakorlat során négy szimulált holdséta keretében térképezték fel, hogy milyen kihívások várnak majd az Artemis asztronautáira. A NASA elsősorban azt szerette volna megtudni, hogyan boldogulnak majd a űrhajósok a Hold déli sarkának sajátos fényviszonyai mellett, így a sétákat kizárólag éjszaka végezték, miközben az alacsony szögben beeső napfényt lámpák segítségével szimulálták. A teszt két résztvevője (akik egyébként nem tagjai az Artemis 18 fős keretének) a séták során a nyomás alá helyezett űrruhákat modellező szkafandereket viselt, és számos olyan eszközt is használtak, amit a legénység tagjai a Holdra is magukkal fognak vinni.

Amíg az Artemis-3 legénysége a tervek szerint még csak egy nem nyomás alá helyezett, távirányítható holdautóval tud majd közlekedni, a NASA távolabbi tervei között szerepel egy sokkal komolyabb jármű építése is, amelyben az asztronauták akár heteket is eltölthetnek, így lehetőségük lesz nagyobb távokat is megtenni az égitesten. A várakozások szerint az első misszió, ami a "lakóbuszt" használhatja, a 2030 környékén induló Artemis-7 lesz, az amerikai űrügynökség viszont már most is teljes erővel dolgozik azon, hogy a terv időre megvalósulhasson.

Ennek érdekében az űrügynökség nemrég újra életre hívta a 2012-ben befejezett D-RATS (Desert Research and Technology Studies) missziót, amely kifejezetten arra irányul, hogy a szimulációkkal a jövőbeli holdautó fejlesztését készítsék elő. Az október 11. és 22. között megrendezett szimulációhoz a japán űrügynökség (JAXA) is csatlakozott, akik a Toyotával együttműködve dolgoznak egy hidrogénhajtású holdjármű létrehozásán, a mostani tesztre pedig két asztronauta mellett két mérnököt is küldtek. Őket egészítette ki a NASA űrhajósa és mérnöke, akik kettes csoportokban, összesen három darab háromnapos szimulációt hajtottak végre a sivatagban.

A mostani szimulációhoz a résztvevők a NASA 2008-ban kifejlesztett Small Pressurized Roverjét használták, amit az űrügynökség nem alaptalanul titulál RV-nek, vagyis lakóautónak. A nyomás alá helyezett kabinban az űrhajósok jóval kényelmesebben utazhatnak, mint a Pavlics Ferenc által megtervezett első holdautóban, és az akár hetekre elegendő élelem mellett ágyak és vécé is várja őket a fedélzeten. Az utasoknak a szkafandert sem kell viselniük, hiszen azt kiszállás előtt egy külön fülkében vehetik fel, ezzel óvva a kabint a kintről behozott szennyeződésektől. A három méter magas és öt méter széles rover legfeljebb 10 km/h-val tud haladni, a speciális kialakítású kerekei pedig külön-külön is irányíthatóak. A holdautó ennek köszönhetően akár oldalirányba is képes haladni, meg tud fordulni a tengelye körül, az aktív felfüggesztésének köszönhetően pedig akár magasabb sziklákat is könnyedén megmászik.