Ha valaki környezettudatosan akar élelmiszert vásárolni, egyelőre meg kell erőltetnie magát, de az EU-nak hála ez hamarosan megváltozik. A fenntarthatóság problémája az élelmiszer-kereskedelemben nem lesz könnyen megoldható, a képet sok minden árnyalja. Például az, ha gyalog megyünk boltba, vagy ha okosan bánunk a csomagolással.

Ha az élelmiszerpazarlást országként tartanánk számon, a világ harmadik legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátója lenne – kezdte a Másfélfok.hu szerkesztője, Vigh Péter az oldal által szervezett sajtóbeszélgetést a fenntartható táplálkozásról. Mondott egy másik ismert, de hasonlóan meghökkentő tényt is: eszerint

ha csak a földhasználat alapján vizsgálnánk, hogy melyik a domináns faj a földön, akkor nem az embert, hanem a tenyész- és haszonállatokat találnánk ezek között. A földerületek 27 százalékát ugyanis állattartásra használjuk.

„Ez több, mint az összes erdőterület nagysága” – mondta Vigh.

A fenntartható táplálkozás kérdése és annak megvalósítása azonban jóval összetettebb annál, hogy egyszerű, fekete-fehér válaszokat lehessen adni rá. Ezt már a sajtóbeszélgetés két szakértő résztvevője, Kertész István folyamattervező élelmiszermérnök, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Élelmiszertudományi Karának munkatársa és Szöllősi Réka élelmiszer-politikai elemző hangsúlyozta.

Alapvetés: fenntarthatatlanul fogyasztunk

Habár egyszerű válaszok nincsenek, bizonyos alapvetéseket azért meg lehet fogalmazni. Ilyen az, hogy az élelmiszertermelésünk és fogyasztásunk fenntarthatatlan. Kertész szerint ennek sokrétűek az okai: túltermelünk, a termelési technológiák gyakran elavultak, aránytalanok a fogyasztási szokások, nem hatékonyak az ellátási láncok és itt van még a pazarlás valamint a veszteségek nem megfelelő hárítása is.

A túltermelés egyik legfőbb oka, hogy amíg a mezőgazdaságban a fogyasztókhoz jut a termelőktől az élelmiszer, rengeteg idő telik el. Kertész ezt nevezte ostorcsapás-effektusnak, és hozzátette, vannak már ígéretes próbálkozások, amelyek igyekeznek megbecsülni a jövőbeli kereslet mértékét a túltermelés megelőzése érdekében.

Vannak piaci anomáliák is. Kertész ezek között említette, hogy a piac egyre inkább elvárja az alacsonyabb környezeti terheléssel járó technológiák alkalmazását. „Elviekben a piac önszabályozó, az egésznek a mozgatórugója, a profit növelése viszont ez nem feltétlenül jelent hatékonyságnövekedést” – mondta Kertész.

Ezzel kapcsolatban arról is szót ejtett, hogy nagyon nem mindegy, sikerül-e a kormánynak megegyezni az Európai Unióval a támogatási pénzekről.

„Új termékek előállítása alapvetően sokkal kisebb befektetést igényel, mint egy gyártósornak környezeti szempontból alacsonyabb terhelésűvé átalakítása vagy felújítása. Erre állami, és a mi esetünkben EU-s támogatások állnak rendelkezésre. Kérdés, hogy ebből mennyi az, ami ténylegesen hatékony felhasználásra kerül. Mondjuk úgy, hogy Magyarországon vannak ilyen téren hiányosságok. Hamarosan az is eldől, mennyi lehívható támogatás áll majd rendelkezésre a következő években környezeti terhelést csökkentő technológiák telepítésére.”

Menjünk gyalog boltba

A folyamattervező szerint a pazarlás és fenntarthatóság kérdését sokszor rátolják a gazdagokra, holott ez láthatóan sok esetben legalább annyira szocializációs kérdés – ezért kulcsfontosságúnak gondolja a szülők és a társadalom példamutatását.

Egy ellátási láncokkal kapcsolatos közkeletű vélekedést ugyanakkor megcáfolt.

„Ökölszabályként szoktuk emlegetni, hogy szezonális, illetve lokális termékeket fogyasszunk. Ez előnyös, de hozzá kell tenni, hogy azért nem akkora mértékben járul hozzá a fenntarthatósághoz. Egy Egyesült Királyságban készült kutatás arra jutott, hogy

szén-dioxid egyenértékben nagyjából a fele az élelmiszerek által megtett kilométereknek a fogyasztók szállításából fakad, nem a kereskedelmiből. Úgyhogy fölösleges másokra mutogatni. Ha környezetileg hatékonyak akarunk lenni, menjünk gyalog boltba”

– mondta.

Árcsökkenés = pazarlás?

A csomagolásokkal kapcsolatban elmondta: a műanyagcsomagolás lehet ugyan, hogy környezetterhelő, de nagyban meg tudja hosszabbítani egy-egy étel élettartamát, ami a pazarlás ellen mindig jól jön. Főleg azért, mert a Nébih adatai szerint a kidobott élelmiszer harmada a háztartásokban keletkezik.