Mikrolied, Mikrolied Vokál avagy General Girls – ahogy a legtöbb hetvenes évekbeli magyar könnyűzenei alakulatnak, úgy ennek a formációnak is szinte kibogozhatatlan a története a rengeteg tagcsere és a néhány évnyi nagyon intenzív működés, majd az eltűnés miatt. Ami azonban biztos: a Mikrolied tagjai fiatal, gyönyörű és tehetséges vokalista lányok voltak, akikért vetélkedtek a legnépszerűbb előadók és beatzenekarok.

A hetvenes éveken átívelő pályafutásuk emlékét számos sikeres dal és koncertfelvétel őrzi – saját nagylemezük azonban sosem volt, csak vendégszereplőként bukkanhattak fel elsősorban a Generál, továbbá a Fonográf, a Bergendy, a Juventus, Delhusa Gjon, Payer András, a Beatrice és a Volán Rt. mellett, de Koncz Zsuzsa és Máté Péter is őket hívta, ha megbízható és profi háttérénekesnőkre volt szüksége. Hogyan is ívelt fel a Mikrolied története, és miért szakadt vége a sikertörténetnek?

A Mikroliedet néhány fiatal, tizenéves lány hozta össze 1971-ben, akiknek az élete a Mikrolied előtt és után is többször összefonódott. Nevük egyszerre rímel a szolfézs alapfogalomra, a mixolídra, illetve utal az énekeslányok apró termetére. Az ötletgazda a „kölyök” Generál egyik alapítója, Várkonyi Mátyás volt, aki a formálódó együttes mellé vokalistákat keresett egy Ki mit tud?-szereplésre.

Várkonyi Bódy Magdit kereste fel, aki ekkor a konzervatórium növendéke volt, nem sokkal később pedig már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (akkor főiskola) dzsessztanszakát látogatta. Ő részesült a legmagasabb zenei oktatásban, fontos azonban, hogy a Mikrolied tagjai mind klasszikus zenei képzettséggel rendelkeztek: gyerekkorukban a Magyar Rádió legendás Gyermekkórusának tagjai voltak, világkörüli turnékon vettek részt, ami életre szóló köteléket alakított ki közöttük. A többszólamú kórusművek után meg sem kottyantak számukra az egyszerű, „lalázó” énekes kíséretek, a rockzenekari palettán viszont kiemelkedő erény volt a tiszta, csengő énekszó és az azonnali blattolás képessége.

Bódy Magdi tehát a kórista barátnőit, egyben egykori, általános iskolai osztálytársait, Várszegi Évát és Selényi Hédit kérte fel, hogy csatlakozzanak hozzá a Mikroliedben – a lányok már korábban is vokáloztak Magdi mellett a fellépésein. Az első tagcsere azonban már a tulajdonképpeni munka előtt megtörtént Mivel Várkonyit behívták katonának, a Ki mit tud?-os projekt összeomlani látszott, az ambiciózus Bódy viszont mindenképp szeretett volna elindulni a megmérettetésen, ezért egy másik formációhoz, a Virginiához csatlakozott (hogy még kuszább legyen a kép, ebben énekelt egy másik leendő mikroliedes lány, Szigeti Edit is). Végül a Generál mégis összeállt a verseny kedvéért, a Mikrolied pedig egy másik osztálytárssal, Herczku Annamáriával egészült ki. A trió (érdekes módon a szólóénekesi kategóriába sorolva) külön is elindult az 1972-es Ki mit tud?-on, ahol harmadikok lettek, a Generál pedig megnyerte a zenekari kategóriát a Mit tehet az ember? című dallal – de mivel mindkét fellépés során egymást kísérték, ezután is együtt maradtak.

A nagy siker után elindult a belföldi, ORI által rendezett turnék sora, sokezres stadionokban és vidéki haknikon egyaránt szerepeltek, majd külföldre, főleg a szocialista országokba, de Hollandiába, Ausztriába és Nyugat-Berlinbe is eljutott Generál és a Mikrolied – ez volt a Mikrolied csúcskorszaka. Néhány hónappal a Ki mit tud? után Selényi Hédi helyén ismét Bódy Magdi énekelt. Időközben az a döntés született, hogy a lányok csak a Generál mellett lépjenek fel, hogy ne aprózódjon el a tehetségük, és megmaradjon az egyedi hangzás. Hamarosan, 1975-ben azonban elkezdtek gyülekezni a fellegek a koprodukció feje fölött. Az akkor ismert Generál két lemez után, lépésről lépésre felbomlott, Karácsony János és Révész Sándor távozása időszakában Várszegi Éva is otthagyta a Mikroliedet, Postássy Julihoz és Zalatnay Saroltához csatlakozott, megszületett a Cini és a Tinik. Éva helyére a már említett Szigeti Edit érkezett, aki ekkor a Vadmacska szólógitárosaként volt ismert. Edit egyik pillanatról a másikra, az ORI büféjéből ugrott be egy lengyel turnéra, aztán később is maradt – érdekesség, hogy korábban már írt a Generálnak két dalszöveget, így nem volt ismeretlen előtte az együttes.

Nyílt titok, hogy a könnyűzene teljhatalmú ura, Erdős Péter számos női előadóval szemben követett el szexuális visszaélést, ez alól nem volt kivétel a Mikrolied sem, ami a vokáltrió egyik veszte lett. Nőként érvényesülni a popszakmában többszörösen nehéz volt, ám míg a zenésztársak közeledését könnyebb volt hárítani, a hivatalos szervekkel szemben csapdába kerültek a női előadók. A lányok visszautasították Erdős közeledését, nem akartak „kedvesek” lenni hozzá, ő viszont szerette volna leépíteni az általa preferált női zenekarok konkurenciáját. A Mikrolied végeredményben nem kapott lehetőséget önálló lemezre, megindult a bomlasztás. Hamarosan Magdi ismét kilépett a csapatból, mert a szólókarrierjére szeretett volna koncentrálni, a helyére ismét Várszegi Éva tért vissza.

1976 után szinte követhetetlen a sok változás a Mikrolied körül, ekkor azonban még élt a vokáltrió szelleme, különböző összeállításokban koncerteztek és lemezfelvételekben is közreműködtek a lányok. Miközben a Generállal való együttműködés már megszűnt, Szigeti Edit, Herczku Annamária és a Beatricét alapító Csuka Mónika General Girls néven koncertezett a szocialista országokban. Ezután újabb átalakulás következett: az éppen Szigeti Edit, Várszegi Éva és 2021-ben elhunyt Szánti Judit (aki régebben szintén benne volt a Vadmacskában) összetételű Mikrolied csatlakozott a Volánhoz. A Volán-Mikrolied Éva visszaemlékezése szerint a legerősebb felállásuk volt. A Metronóm ’77 fesztiválon előfordult az is, hogy négyen vokáloztak Mikrolied néven: Csuka Mónika, Herczku Annamária, Szánti Judit és Szigeti Edit. Az állandóan változó felállások ellenére tehát a Mikrolied működött, csak a tagok disszidálásai vetettek véget neki 1979-ben: Várszegi Éva és Szigeti Edit is külföldön folytatta az életét. A rendszerváltás után ismét többször keresztezte egymást az egykori gyerekkóristák útja, a Mikrolied pedig ekkor is ugyanolyan jól szólt, mint évtizedekkel korábban.

Szerző: Gyöngyösi Lilla

Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.