Vasárnap tartják a francia elnökválasztás második, döntő fordulóját. A kérdés közismert: marad-e az ultraliberális elnök, Emmanuel Macron vagy a jobboldal győz, azaz, Marine Le Pen.

Régi bolsevik trükk Marine Le Pen ellen

Úgy néz ki, hogy a 2017-es elnökválasztási kampányhoz hasonlóan a két forduló között a balliberális tábor, a macroni hatalmi apparátus hathatós segítségével, minden követ megmozgatott Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke ellen. Ismét működésbe lépett a baloldal által már régóta alkalmazott képmutató, hazugságokra épülő, bármi áron „gátoljuk meg Marine Le Pen”-t terv, ami azon az egyszerű, régi bolsevik logikán alapul, hogy „vádold meg az ellenfeled azzal, hogy szélsőjobboldali vagy fasiszta”, így aztán biztosan tönkre teszed, és alul marad veled szemben.

Vegyük például a „Libération” (szélső)baloldali napilap szombati címlapját (az utolsót a választás előtt, vasárnap nem jelenik meg), amely a kommunista zászlókat felidéző vörös színben pompázik és arra szólít fel, hogy a „szélsőjobboldal ellen szavazzunk Macron-ra”. Vezércikkében pedig „antifasiszta” összefogásról beszél, azt kéri a baloldali érzelmű olvasóktól, hogy tegyék félre most azt, hogy „Macron egyes intézkedései antiszociálisak és szélsőségesen liberálisak” voltak, mert „rá kell szavazni minden áron”. Mindezt egy 14 oldalas, Macronnak hízelgő, Macront éltető melléklettel támasztja alá. Az írásmű minden túlzás nélkül az ötvenes évek kommunista stílusát idézi.  

A francia baloldal, és a jobboldal magát középen vagy liberális alapokon definiáló része, többféleképpen is szlogenisítette az elmúlt évtizedekben Marine Le Pen és politikai családja karanténba zárását. „Gátoljuk meg a szélsőjobboldalt” vagy „hozzuk létre a köztársasági frontot”, vagy csak egyszerűen „nem a szélsőjobbra”, esetleg „Marine Le Pen maga az ördög” jelszavakkal dobálóztak. Miközben Marine Le Pen és pártja a Nemzeti Tömörülés, már régen nem a szélsőjobboldalon található, hanem a jobbközép irányába mozdult el. Nagyjából 15 éve nevetséges Marine Le Pen pártjára azt mondani, hogy szélsőséges. Mert nem az.

Erre nemcsak a választásokra kidolgozott programjából, hanem abból is következtetni lehet, hogy a Republikánusok, a jobbközép párt és jelöltje, a Macront támogató Valérie Pécresse óriási vereséget szenvedett április 10-én és még az 5 %-os határt sem lépte át, és a teljes összeomlás fenyegeti őket. Figyelembe véve, hogy Éric Zemmour és sikeres mozgalma, a „Reconquête”, Marine Le Pen-től is bizonyos értelemben jobbra pozícionálja és radikálisabb jobboldali pártként definiálja magát, Marine Le Pen kezd középre tolódni, és a Republikánusok vereségével átveheti helyét és szerepét a francia jobboldalon. Nyilvánvalóan a helyzet nem ennyire egyértelmű, különösen a vasárnapi második forduló lehetséges kimenetele tükrében további változásokra lehet számítani a jobboldalon. 

Ami biztos: a hagyományos jobbközép Franciaországban megszűnt - főleg azért, mert balközép párt lett belőle, miután 2011-ben Nicolas Sarkozy visszavonult -, a választás után vagy Zemmour, vagy Marine Le Pen vezetésével fog megszületni az új francia nemzeti jobboldal.