Kell-e több nő a politikába? Pető Andrea és Skrabski Fruzsina a Mandinernek

Igaz-e, hogy még mindig a férfiak uralják a magyar politikát? Mi a baj az esélyegyenlőségi indexekkel? Vita a nők közéleti szerepvállalásáról, civilségről és családpolitikáról.

Szalai Laura interjúja a Mandiner hetilapban.

Az utóbbi években egyre több nő tűnik fel a közéletben, mégis gyakran halljuk, hogy macsó a magyar politika. Mennyire valós ez a kép? 
Skrabski Fruzsina: Inkább suttyóságnak nevezném azt, ami a közéleti kommunikációban zajlik. Aktív vagyok a közösségi médiában, így én is sokszor tapasztalom, hogy semmi tiszteletet nem adunk egymásnak, a nőknek pláne nem. Sokan ezeken a felületeken élik ki a frusztrációjukat.
Pető Andrea: Valóban, a közösségi média keretei most már meghatározzák az életünket, a gondolkodásunkat. A Facebook és a Twitter alkalmatlan felület arra, hogy érdemi vitát lehessen folytatni. Nincs meg a felelősség érzése sem, bárki bármit posztolhat következmények nélkül, ami nagy kísértés.
S. F.: Sajnos a politikai kommunikáció is gyakran a kommentelők színvonalán zajlik, ettől függetlenül nekem kedvező tapasztalataim vannak a politikusokkal oldaltól függetlenül. Amióta édesanyámtól megörököltem a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat, soha nem érzékeltették velem azt, hogy én csak civil vagyok, aki ráadásul nő. Orbán Viktortól Karácsony Gergelyig, Gulyás Gergelytől Mesterházy Attiláig mindenki a legnagyobb tisztelettel beszélt velem, és segítséget nyújtott.
P. A.: Igen, de te a NER-elit kevés női tagjának egyike vagy, nyilván nem beszélnek úgy veled, mint bárki mással. De egyetértek, amit a közéletben tapasztalunk, az a suttyóság normalizálása. Nem tisztelni az ellenfelet, megtagadni a nőtől a szellemi munka jogát – ezek olyan eszközök, amilyeneket a 18. századtól használnak a hatalomért folyó versengésben. Magyarországon ma is küzdeni kell azért, hogy ne kérdőjelezzék meg, a nő egyenlő a férfival.