Legutóbb a Pesti Színház Az apa című előadásban láthattuk, ahol a főszereplő lányát, Annét játssza. Trokán Annát kérdezte a Deszkavízió.

Az, hogy édesanya saját bevallása szerint sokat változtatott rajta: “Nemcsak a szakmához való hozzáállásomat, hanem az egész életemet megváltoztatta, hogy felelős lettem egy kis életért. A legnagyobb változás talán az, hogy sokkal nyugodtabb és lazább lettem minden téren. Illetve több lett az önbizalmam is, így ma már sokkal kevesebbet görcsölök azon, ha valami nem vagy nem úgy megy, mint kellene. Jelenleg nekem a színház jelenti a pihenést az otthoni teendők mellett, és közben egyre jobban élvezem azt is, hogy abban a néhány órában, amit a színpadon töltök, más ember lehetek egy teljesen másik történetben, mint ami a sajátom. Emellett szerintem sokkal érzelmesebb is lettem minden tekintetben.”

A kérdésre, mi volt a legfontosabb tanács, amit a pályafutása alatt kapott, azt felelte: “A Színművészeti Főiskolán Kerényi Imre osztályába jártam, aki a diplomavédésem követően, félig viccesen azt tanácsolta, hogy menjek hozzá egy orvoshoz vagy ügyvédhez, utána lehet ezzel a pályával foglalkozni. Most, hogy egy ideje már a pályán vagyok, azt hiszem értem, miért mondta ezt: bármennyire is szeretem a szakmám, tisztában vagyok vele, hogy ez csak nagyon ritka esetben és nagyon kevés embernek ad biztos anyagi hátteret.”

A karriere Pesten indult, majd 5 évig a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt, 2015-ben óta szabadúszó. Ennek kapcsán kifejtette: “Az, hogy tartozzam valahova, mostanában kezdett el igazán hiányozni. Jó csapatjátékosnak tartom magam, aki tud és szeret is ilyen formában dolgozni, de mikor eljöttem Veszprémből, muszáj volt váltanom, és ez azóta valahogy így maradt. De a szabadúszásnak is megvannak a maga előnyei, többek között, hogy így nem kell a büfében, illetve az öltözőben zajló nyomasztó problémákkal foglalkozni, emellett sokkal több helyen és sokkal több emberrel dolgozhatok együtt. És az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy jelenleg elég kevés olyan színház van Budapesten és a közeli városokban, ahová szívesen mennék.”

Az elmúlt időszak kapcsán arról is beszélt, megtanulta értékeli a szakmáját: “Előtte sokszor azt éreztem, hogy kezdek belefásulni a munkába, és a színház varázsa, amiért ezt a hivatást választottam, valahogy eltűnni látszott. Kezdett inkább teher, mintsem élvezet lenni, ha a színpadon lehetek.”

Nemrég a Pesti Színházban láthattuk Az apa című előadásban, ami azért is különleges, mert nem a kezdetektől része a produkciónak: “Nagyon jól érzem magam velük. Az Apa után volt még egy beugrásom szintén a II. Richárdba, így én két csapattal is dolgoztam együtt a Pestiben. Az utóbbiban ráadásul rengeteg régen látott ismerőssel és baráttal találkoztam újra. Remélem, lesz ennek folytatása a későbbiekben is, mert nagyon megszerettem a társulatot, jó velük a közös munka. Azt gondolom, hogy a Víg most egy fehér lap a színházi világban, amiből most még bármi lehet.”