Szirák Péter, az Alföld folyóirat főszerkesztője nyitja meg A rög embere - Irodalmi est Oravecz Imre tiszteletére című programot február 15-én, csütörtökön a Csokonai Fórum Simor Ottó Orfeumában. Így ajánlja az alkalmat:

"Az írásművész, aki hátat fordított a nagyvárosi tülekedésnek és visszatelepült szőlőfalujába, a Mátra lábánál fekvő Szajlára. A költő, aki a hetvenes évek elején szokatlan, különös hangot ütött meg, merész utakat járt be Trakltől a hopi indiánokig, s versei mindig is kevesek fontos ügye maradt. A személytelenítő, tárgyszerű beszédmódtól a visszafogottan, de félreérthetetlenül megnyilvánuló szenvedélyességig jutott – a napnyugati világ, az okcidentális Európa és Észak-Amerika költői nyelvétől, bölcseleti világától, kényelmes, fényes idegenségétől a szajlai elhanyagolt földekig, a kipusztított erdőkig, a restségbe forduló, pusztuló falusi életig. A Halászóemberig, a Távozó fáig, az Alkonynaplóig. A legszemérmesebb személyességig. Az övéitől az övéiig – akik már nincsenek.

Oravecz életpályájának fontos eleme a meglepetés. A szokatlanság, a váratlanság. Miközben csupa megszokott dologról ír: a szerelemről, a halálról, a földről, az égről, az otthonról és az otthontalanságról. Onnan is fakadhat mindez, hogy nem mulasztja el más kultúrák perspektívájából felmérni saját világunkat. A látószög, az eltérített, megdolgozott nyelv, az önmaga kiutalt, meghatározott, esetleges szerepével való elégedetlenség lehet az oka. Az odébb lépni, távolságot venni, máshogy látni – nem sármos, nem hízelgő, nem közhelyes - hanem szigorú és nehéz gesztusai munkálnak itt."