Nagy Viktor Oszkár egy kifejezetten személyes nagyjátékfilm (Apaföld) és néhány társadalmi témát érintő dokumentumfilm után részben műnemet, illetve hangvételt váltott. A Becsúszó szerelem romantikus komédia, melynek hátterében a futball, valamint a társadalmi előítéletek állnak. Vállalásaikért mindenképpen dicséret illeti az alkotókat, néhány helyen azonban érezni a koncepció korlátait.

Amennyire a fesztiválsikerekkel, elismerő kritikákkal, díjakkal egyértelműnek tűnik az elmúlt egy évtizedben a magyar művészfilm helyzete, annyira ambivalens képet festenek a közönségfilmek. Ezen a téren is látszik némi pozitív elmozdulás, a BUÉK, a Hab, az Utóélet vagy a Nyitva el tudott szakadni az olcsó gegekre építő kortárs vígjátéki hagyománytól,

de minden ilyen sikeresebb próbálkozásra jut egy Pappa Pia, egy Megdönteni Hajnal Tímeát, egy Pesti balhé vagy egy Kölcsönlakás.

A Becsúszó szerelem valahol a két végpont között helyezkedik el, nincs meg benne a Nyitva fanyar humora és szerzői hangja, de kétségtelenül mérföldekkel színvonalasabb, mint a negatív példaként említett alkotások.

Gyula (Ötvös András) a helyi futballcsapat egyik törzsszurkolója, a szélsőjobboldali ultracsoport tagja. Feleségével (Stefanovics Angéla) már régóta szeretnének gyereket, ám kiderül, hogy a férfi impotens. Kapcsolatba kerülnek egy fiatal roma lánnyal, Lüszivel (Gombó Viola Lotti), aki felajánlja nekik a gyerekét. Hamar világossá válik azonban, hogy az érzelmek még a társadalmi előítéleteket is felülírják.

Sokféle alapról építkezik a Becsúszó szerelem. Egyrészt nagyon szerves kapcsolatot ápol a magyar vígjátéki hagyományokkal,

akár a 1930-as évekig visszamenően, hiszen a humor alapját a szerepjáték és a társadalmi különbségek adják. Másrészt egy kortárs filmes trendhez is kapcsolható Nagy Viktor Oszkár műve, ugyanis főleg az amerikai független szcénában egyre több olyan filmmel találkozni, amely vegyíti a könnyed és a súlyos megközelítésmódot, vagy amely egy fontos témáról szórakoztató eszközökkel mesél. Így tesz a Becsúszó szerelem is, és ahogy a bevezetőben is említettük, a szándék mindenképpen dicsérendő, sőt magyar filmek között már-már unikálisnak mondható.

A végeredmény viszont bizonyos szempontból ambivalens, még úgy is, hogy vannak egyértelmű erényei Nagy rendezésének. Az egyik ilyen, hogy nem hazudja el a magyar valóságot, sem pozitív, sem negatív irányba.

Az előítéletességnek azokat a szólamait hallhatjuk benne, melyekkel mi is találkozunk a mindennapokban.

Azok a mondatok, azok a nyelvi berögződések jelennek meg, amelyek ténylegesen jellemzőek a magyar társadalomra. Nagy két irányban is beszél az előítéletességről, hiszen a romákkal szembeni sztereotípiák mellett a fociultrákat érintő túlzó vélemények is terítékre kerülnek.