A Cream több dologban számít úttörőnek. Ez a zenekar volt az első supergroup, vagyis olyan együttes, amelynek tagjai már addigi munkásságukkal sztárokká váltak, miként Magyarországon az LGT 1971-ben. Azonban a Cream 1966. július 17-én (más források szerint 31-én) adta első koncertjét. Mondhatnánk, mi az az öt esztendő a történelemben. Ott semmi, de a rocktörténelemben, akár a való életben, öt évtized.

A Cream tagjai elsőkként alapítottak rocktrió formációt. Közel egy időben Jimi Hendrixszel, akit menedzsere, Chas Chandler, az Animals basszusgitárosa, az Egyesült Államokból Londonba költöztetett, ahol létrehozták a Jimi Hendrix Experience-t. Ez az együttes a másik, amelyik a Cream mellett döntő módon befolyásolta a rocktörténelmet. Valóban ötven évre előre, miközben egyik zenekar sem működött öt évig, pusztán kettőig.

A Cream onnan indult, ahol a műfaj tartott, amikor is a beatzenéből rock lett. Ekkor jelent meg a Beatles Revolver című albuma, amikor az egykori gombafejek feladták a koncertezést, és a továbbiakban kizárólag stúdióban alkottak. Nem véletlenül büszkélkedett George Harrison a lemezzel, elég összevetni az előző Rubber Soul cíművel. Összességében az ekkori rockzenéről elmondható, hogy erős benne a blueshatás, miközben keményedett a hangzása és előrenyomultak a pszichedelikus elemek. Eme általános képből ragyog ki a Cream (és Hendrix).

A briliáns dobos, Ginger Baker kereste meg a John Mayall Bluesbakers parádés szólógitárosát, a „lassú kezű” Eric Claptont, hogy hozzanak össze egy dzsessz-blues triót. Claptonnak tetszett az ötlet, s azonnal Jack Bruce-t ajánlotta basszistának, mint a korszak legjobbját.