Igen sokat álmodott az elmúlt hetekben a labirintusokkal, így egyik reggel J. Károly arra ébredt, hogy elveszítette a tájékozódó képességét. Most is az ébredés mentette meg a halálra rémüléstől, amikor már szemtől szemben állt a bikafejű emberrel, majd megnyugodott, hogy Karcsinak, a teknősnek sokkal barátságosabb az ábrázata, mint egy fegyvergyárosnak. Persze, lehet, hogy ők is úgy néznek ki, mint egy teknős, páncéljuk mindenesetre már van, arra az esetre, ha valamelyik fegyverük ellenük fordulna.

A lakásban is nehezen ment a tájékozódás, de végül megtalálta a kijáratot, majd a lépcsőházból is kijutott, mert abban nem lehet eltévedni, a lépcsők csak két irányba vezetnek, vagy fel, vagy le. A ház elől hívott egy taxit, mert fogalma sem volt róla, merre van a munkahelye, és a taxis akár városnéző útra is vihette volna, még a felújított Blaha Lujza térre sem ismerne rá, pedig az éppen úgy néz ki, mint a felújítás előtt.

A hivatalba érve a büfés Esztert rögtön megtalálta, mert a kávé illatát nem felejtette el, és ha már megtalálta, el is panaszolta neki, hogy mi történt, hozzátéve, hogy a labirintus az oka, amit álmodott, miközben nincs is, nem pedig a káosz, amit nem álmodott, mégis van.

Eszter előbb el akarta magyarázni, hogy merre van a Rendkívüli Talált Tárgyak Osztálya, ahol J. Károly érdeklődhetne az elveszett tájékozódó képessége után, aztán legyintett, hogy úgysem találná meg, inkább elkíséri. Ráér akkor, ha véget ér a munkaidő, mert mindig éjfélig vannak nyitva – az emberek általában este szokták keresni azt, amiről fogalmuk sincs, hogy mi az, és mikor veszítették el.

A Rendkívüli Talált Tárgyak Osztályán nem kézitáskát vagy babakocsit, irattárcát és telefont, esernyőt vagy fél pár lakkcipőt szoktak keresni, hanem olyan dolgokat, amelyeket nem visznek be a hagyományos talált tárgyak osztályára. Volt például Eszternek egy barátnője, aki elveszítette a kedvenc bárányfelhőjét, amit nem kapott vissza, felajánlottak azonban neki egy vőlegényt, akit éppen akkor hagyott el a menyasszonya, így Eszter barátnője immár férjes asszony, és szerinte egészen jó volt a csere.

A Rendkívüli Talált Tárgyak Osztályán egy kicsit várakozniuk kellett, mert hosszú volt előttük a sor.

„Elveszítettem az árnyékomat” – panaszkodott egy terjedelmes nő, mire az ügyintéző megjegyezte, hogy „méretét tekintve nem volt egyszerű feladat, persze, a dolog nehézségét a fényforrás is befolyásolja”. Aztán hozzátette, hogy árnyékot sajnos nem tud adni, mert az ellenzék beleöltöztette a főpolgármestert, viszont a főpolgármestertől sem lehet visszakérni, mert klíma híján elküldte a háborúba. „Van viszont egy frissen talált méhkaptárunk – folytatta az ügyintéző –, de méheink nincsenek, mert odaadtuk a klímaaktivistáknak, akik megosztoznak rajta a nemváltó műtét előtt álló férfiakkal.”

„Nem találta meg véletlenül valaki a lelkiismeretemet?” – kérdezte egy marcona arcú férfi, akinek még a foga sem állt jól. J. Károly előtt fölrémlett egy ismerős arc, de úgy hallotta, most már nem érdemes megjegyezni a nevét. Az ügyintéző felvilágosította, hogy ma már ő a kilencedik, aki az elveszett lelkiismeretét keresi, az imént viszont behoztak egy beszélő rózsafüzért, attól meg tud tanulni imádkozni, csak vigyázzon, hogy közben kapcsolja ki a kereskedelmi tévét, mert onnan véletlenül egészen más dolgokat tanulhat meg.

„Nem tudom – motyogta egy idősebb úr –, nem tudom…” Az ügyintéző megkérdezte, hogy mit nem tud, de az idősebb úr azt felelte, hogy nem tudja, éppen ezért irányították ide. A szomszédja szerint, aki ott állt mellette, és ő a gyomoridegét kereste, mert mostanra egészen megszokta, és olyan furcsa nélküle, szóval szerinte az öreg elveszítette az emlékezetét.

„Az nem is olyan rossz dolog – motyogta magában az ügyintéző –, legalábbis nem ritka, mert egy jól időzített amnéziával egészen sikeres közéleti karriert lehet befutni.” Aztán hangosan azt kérdezte, hogy „Akkor a bácsi nem emlékszik a diktatúrára sem?” A bácsi megjegyezte, hogy nem a hallását veszítette el, hanem az emlékezetét, és valóban nem emlékszik a diktatúrára.

„Szerencsére éppen most hoztak be egy strasbourgi meghívókártyát az uniós parlament üléseire, állandó belépővel a brüsszeli bizottsági tanácskozásokra is. Ezt oda tudom adni magának.” Az idős úr megkérdezte, hogy ezzel visszanyeri-e az emlékezetét, mire az ügyintéző azt mondta, hogy sajnos, nem, viszont újra megtanulhatja, hogy mi a diktatúra.

J. Károly került sorra, s mikor elmondta, hogy elveszítette a tájékozódó képességét, azért van itt, hátha megtalálta valaki, az ügyintéző lehorgasztotta a fejét, hogy a tájékozódó képességből végképp kifogytak, sőt az összes képességet oda kellett adni az ukrán elnöknek, aki már mindenből kifogyott, még a saját szerepeiből is.

Viszont fel tud kínálni egy új állást a férfinak. Akár már ebben a pillanatban helyet cserélhetnek, és ő lehet a Rendkívüli Talált Tárgyak Osztályának új ügyintézője.