„Sopronban soproni bort akarunk készíteni” – vallja ifjabb Franz Weninger, aki burgenlandi poncichterként a határ mindkét oldalán borászkodik. Számára a borkészítés művészet, amelynek a természettel való kölcsönhatásban szabad csak kiteljesednie. Önkifejezésről, szabadságról és identitásról beszélgettünk Sopron legendás borászával a balfi birtokon.

Ifjabb Franz Weninger Balfon és Haracsonyban (Horitschon), a határ két oldalán készíti borait biodinamikus elvek szerint művelt szőlőből. Egyik nagyanyja magyar volt, ő poncichternek, németül beszélő magyarnak tartja magát. A család mindig is földdel foglalkozott, a két hektár szőlő és a boreladás csupán kis része volt a gazdaságnak.

Édesapja kitartó munkája vezetett a növekedéshez, és Franz is keményen megdolgozott azért, hogy a saját elgondolása szerinti bort készíthessen. Naponta ingázik a két ország között, de számára a határnak nincs jelentősége: földrajzi régióban gondolkozik. A szőlőben vagyunk, a Fertő fölé magasodó Frettner-dűlőben, ahol még a birkák is besegítenek a szőlőmunkába.