Több okból is kötődsz Debrecenhez. Jól tudom?

Debrecenben születtem, és Balmazújvároson nőttem föl. Szóval így van kötődésem. Debrecen mindig is az egyik kedvenc helyem lesz itthon. A szüleim mind a ketten máshonnan jöttek. Anyukám Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, apa meg Püspökladányból, és valahogy Debrecenbe kerültek, a Kodályban ismerkedtek meg. Mind a ketten hangszert tanultak, és összejöttek, később költöztünk Balmazújvárosra. Debrecen nagyon jó hely. Ott kezdtem a gimnáziumot. Aztán feljöttem Pestre, de a zenekarom debreceni kötődésű, úgyhogy nagyon gyakran járok haza.

Viszonylag fiatalon Budapestre költöztél.

Tizenöt évesen jöttem Budapestre. Az Ady Endre Gimnáziumba jártam dráma tagozatra, nagyon-nagyon szerettem oda járni, csak pont benne voltam egy műsorban, a Sztárban Sztár plusz egy kicsiben és nagyon sokat ingáztam, Debrecen, Balmazújváros és Budapest között, és  a tanulmányaim eredménye kicsit megromlott, és anyukám nagy ötlete volt, hogy Budapesten több a lehetőség, és költözzek fel. Egyik napról a másikra, pont karácsonyi szünet volt, és egyik nap kiiratkoztam Debrecenben, másik nap meg már a kollégiumba költöztem Budapesten.

Tulajdonképpen az anyatejjel szívtad magadba a zenét.

Igen. Anyukám szolfézstanárként dolgozik, apukám pedig játszik rézfúvós tubán, harsonán, ott Balmazújvároson. Komolyzenét tanítanak, úgyhogy a bátyámmal zeneiskolába jártunk. Mindig az a sztori, hogy nem akartak bébiszittert fizetni, és én 6 évesen már zeneiskolás voltam, és nagyon sok minden a zenében a matematikára épült, matekból nagyon-nagyon satu voltam, de a szolfézs az a véremben volt, lehet, hogy anyukám által. Nagyon szerettem magának a zenének a felépítését, és akkor fuvolázni tanultam, de nem szerettem gyakorolni. Amikor valami nem ment fuvolán, akkor azt eldúdoltam, és valahogy rátaláltam az énekhangomra.

Már kislányként voltak olyan álmaid, hogy a zenével fogsz foglalkozni, vagy a szüleid miatt volt egyértelmű?

Nem tudom. Vannak kiskori hangfelvételek, amiken a Pál, Kata, Pétert éneklem, meg mindenféle dalokat, de egyébként nem erőltettek rám semmit, hanem ez így kialakult. Sportos osztályban kezdtem, de nagyon korán kiütközött, hogy a sporthoz nincs annyi tehetségem, mint a zenéhez. Amúgy azzal meg is szívtam, mert a lányok országos bajnokok voltak kéziből, én meg pont kézilabdázni nem tudtam, és nagyon hamar kiütközött, hogy nem megy. Ki is lógtam, én voltam az osztály lúzere, de hát most már fordult a kocka, és nagyon-nagyon szeretem csinálni azt, amit csinálok.

Kislány korodban nézted a Rihannát, vagy a Beyoncét, vagy Miklósa Erikát?

Patai Anna nagyon tetszett, akkor voltam olyan 5-6 éves. Nekem inkább a tévé volt az álmom. Nagyon tetszett, hogy egy ilyen fiatal kislány megmérettette magát az ország előtt, ő a Kicsi gesztenyét énekelte, és van olyan rajzom, ahol a kis Bogit a Kicsi gesztenyét tátogja, vagy énekli. A televízió nagyon hamar tervben volt, de nem gondoltam volna, hogy egy gyerekműsorban szerepelni fogok. Az ének iskolája volt az első műsor, 12 éves voltam, és a szüleim nem is akartak elengedni. Három évad volt a műsorban, és az utolsóban már el is engedtek a castingra, de mondták, hogy nem valószínű, hogy be fogok kerülni, mert hát ide kell történet. Legyünk őszinték, ők nem váltak el, nem vagyunk hátrányos helyzetűek. Cuki kislány vagyok, jó hanggal, de hogy ez nagyon kevés a tévében. Úgy mentem be a castingra, hogy semmi esélyem nincsen, aztán vissza-visszahívtak, és akkor azt vettem észre, hogy a színpadon állok.

Te rendes kislány voltál?

Én nagyon-nagyon jó családi háttérrel rendelkezem. A szüleim annyira atombiztos stabil hátteret adtak, hogy azért vagyok most is ennyire kiegyensúlyozott, mert nagyon jó alapokat hoztam el otthonról.

Nem volt rémísztő először Budapest?

Én nem akartam Pestre jönni. Amikor gimnáziumot kerestünk, akkor felhoztam anyának, de csak úgy szóban, gondolatban, hogy Pestre nem adunk be jelentkezést? Mondta, hogy még fiatal vagy ehhez, biztos, hogy nem adjuk be. Egy évre rá meg ő küldött, amikor látta, hogy nem rúgtam ki a hámból, pedig Debrecen kicsit mégis nagyobb város, mint Balmazújváros. Megbíztak bennem. Középiskolai kollégiumban voltam, nagyon nagy szigorral, heti egyszer ki kellett takarítani a szobát, minden nap levinni a szemetet, de egyébként az nagyon jó korszak volt. Szerettem.

A kollégium nagy szigora mellett tudták, hogy te tudsz énekelni, kacsingatsz a televízió felé? Nem fogadtak kis sztárként?

Enyhe túlzás. Akkor volt a Sztárban Sztáros időszak, tehát akkor tudták, hogy azért megyek fel, mert műsorban vagyok. Kaptam protekciót, hogy nekem nem kellett tízig, lámpaoltásig megérkezni, hanem maradhattam a műsorforgatásokon tovább, de amúgy nem kezeltek úgy. Én sem tartottam úgy magam, hogy én vagyok a kis sztár.

Milyen televíziós műsorokban szerepeltél?

Első az Ének iskolája. Utána volt a Sztárban Sztár plusz egy kicsi. Ezek gyerekműsorok voltak. Utána volt A Dal 2019 és Dal 2020, az azért nagy dolog, mert ott már saját produkcióval álltam színpadra, és nem csak dalokat dolgoztam fel. Utána voltam Konyhafőnökben is, tehát sok minden volt. Én nagyon szeretem a tévét amúgy, annyira jó miliője van. Utána meg most a Csináljuk a fesztiváltban voltam zsűri.

Milyen volt gyerekként belépni ebbe a világba? Lámpák, kamerák, szigorú, kiabáló gyártásvezetők. Ez számodra nagyon izgalmas világ volt?

Tizenkét évesen persze, pláne egy kis Balmazújvárosból felmenni. Én csak egy budapesti castingra akartam feljönni, aztán beleláttam az egészbe. Szerintem a gyerekműsorokat teljesen másképp forgatják, mint a felnőtt műsorokat. Nem volt ordibálás, meg kötelezően járni kellett pszichológushoz. Nagyon megmaradt az alapozó illata, amikor sminkeltek és felöltöztettek, az Ének iskolája olyan volt, mint egy álom. Kettő hét alatt forgattuk le azt a tíz adást, és olyan gyorsan történt, hogy amikor visszaemlékeztem, és láttam a televízióképernyőn, el sem hittem, hogy én ezt átéltem, annyira varázslatos volt.

Milyenek a gyerekek egymással egy ilyen közegben? Érződik, hogy itt egy verseny van?

Hát embertípus. A nagy része egyébként nagyon jó fej volt, baráti viszony volt, meg nagyon sok vidéki volt. Minket egy hotelben szállásoltak el, együtt néztük a műsorokat, meg együtt jöttünk ide, de voltak, akik versenynek fogták föl, de ők ki is buktak szerintem a közegből. Hogyha valaki nem partner ezekben, nem úgy viszonyulnak a másikhoz, az nagyon hamar kiütközik.

Mit szólt a szüleid, amikor kiderült, hogy ez nem csak egy casting az életedben, hanem egy komoly műsorba kerülsz?

Nagyon hálás vagyok azért, hogy anyukámék az elején visszarántottak a földre. Anyáék nagyon büszkék, de nagyon ritkán mondják. Ezt tudatosan csinálják, hogy nehogy elszaladjon velem a ló, bár nem tartom magam ilyen embernek. Nagyon-nagyon jó fejek. Mindenkinek ilyen szülőket kívánok.

Nagyon könnyű elszállni, ha az ember fiatalon belekerül ebbe a világba.

Nagyon sokszor próbálom kívülről látni magam. Tudom, hogy hova szeretnék eljutni pár év múlva, és tudom, hogy most hol vagyok azon a ranglétrán, úgyhogy próbálom ehhez mérten elhelyezni magamat a térképen. Nagyon sok tervem, célom van, és azt érzem, hogy szépen lassan épül ez a vár, de korántsem úgy, mint mondjuk az Azahriah-nak, aki berobbant és két éven belül már hatalmas koncerteket csinál. Nyilván király lehet 21 évesen egy Arénát megtölteni, hátha egyszer én is eljutok erre a szintre lassabban, de biztosabban.

A műsorokban beleszólhattál abba, hogy mit énekelj?

Általában ők adják az instrukciókat, de ez így volt jó.

Nem volt túl nagy falat A Dal?

A Dal 2019 volt az utolsó év, amikor még az Eurovízión versenyeztünk. Én akkor 16 éves voltam, és nagyon közel voltam a célhoz. Benne voltam a top 4-ben, de hogy ott hanyadik lettem, azt szerintem nem mondhatom el, de nagyon kevesen múlt, hogy én kerüljek ki. Nagyon sokat gondolkozok ezen, hogy mi lett volna, ha akkor sikerül. Nyilván kicsit sajnálom, hogy akkor nem jött össze, de valahol meg hálás vagyok, mert volt egy menedzserem, akivel jó, hogy akkor nem folytatódott a közös munka. Úgyhogy minden rosszban van valami jó.

Sírtál, hogy nem sikerült?

A második lettem, és a második szám nagyon befolyásolja az életem. Második gyerek vagyok, életem első énekversenyén második lettem, az Ének iskolájában is második lettem. Bárhol voltam, második lettem. Nem az volt a baj, hogy a második lettem, hanem az, hogy megint itt van ez a második szám. Hajas Lacinak sírtam. Sose voltam első. Örültem Pápai Joci sikerének, de közben rossz volt, hogy megint ott a második szám. Az Ének iskolájából az első helyezettek nem maradtak fent, viszont én igen, tehát végül is én nyertem. Csak egyszer legyek első, valahol.

Hogyan zajlik az utolsó napod a színpadra lépés előtt?

Változó, mert amikor egyedül állok színpadra, akkor nem izgulok, de a zenekarral igen, hiszen mindenkinek jól kell, hogy sikerüljön. Tavaly voltam az első Campus Fesztiválon. Megkaptuk az egyik legkisebb színpadot, de ott voltak a legtöbben, és életem egyik legjobb koncertélménye volt. Nagyon élvezem, és teljesen más érzés zenekarral élő zenét játszani. A dalok át vannak alakítva, mert alapból egy lírai romantikus vonalat képviselek, de a zenekarral megcsináltuk a dalokat fesztiválos hangulatúra. Debrecenben egyébként kifejezetten sokat vagyunk. De hát miért ne lennénk? Odavaló a csapat, meg szeretünk ott lenni, úgyhogy most az a cél, hogy nyáron minél több helyen megmutathassuk magunkat.

Kik adnak instrukciókat, visszajelzéseket a koncerteken?

A menedzser, a fiúk is, a zenekarom tagjai, meg apukám, de attól falra mászom. Ez tipik szülői dolog, amikor igazából jót akarnak, de apukám a mai napig mondja, hogy Bogi szépen beszélj, és mindig felidegesít, de cukik egyébként, és szeretem az építő kritikát. Nekem nincs bajom azzal, hogyha valaki elmondja az objektív véleményét, mert abból tudok építkezni, de nagyon-nagyon jó közönségem van, akik úgy jönnek koncertre, hogy jegyet vesznek, és csak azért vannak ott, hogy megnézzenek. Hihetetlen jó ember egytől egyig mindegyik.

Téged nem vesznek körül a negatív kommentek, a negatív légkör?

Benne vagyok folyamatosan. Magyar mentalitás, hogy mivel te fellépő emberke vagy, neked tűrnöd kell, de a hallgatóim nagyon jó emberek. Egytől egyig. Áprilisban volt egy szülinapi koncertem. Évek óta akartam egy szülinapi hangulatú koncertet, és annyira cuki volt mindenki. Volt egy idős néni, aki az első sorba beült, és mondta, hogy mindennap imádkozik, hogy a gyönyörű káoszom működjön, ahogyan a dalomban van. Annyira kedvesek, annyira cukik.

Az utcán milyen a visszajelzés? Észreveszed, hogy bámulnak?

Észreveszem. Az a legrosszabb, inkább jöjjenek oda köszönni, de amikor csak bámulnak, meg ujjal mutogatnak, az lehangoló. Úgyhogy nyugodtan jöjjön oda bárki, kedves vagyok, aranyos, ölelést is adok, csak ne mutogassanak az utcán, mert az nem kedves.

Mik a nagy célok? Említetted még az interjú elején, hogy vannak nagy céljaid, akár egy Aréna megtöltése?

Nekem a Budapest Park a szerelemhely. Ezért dolgozom nap mint nap. Ez az év kicsit bonyolultabb, mert mindenki nagyon elcsúszik a zeneiparban. A producerem, a videoklipesek, de dolgozunk az új dalokon. Eredetileg egy kislemezt akartam év elején kihozni, de lehet, hogy év végére egy nagylemez lesz belőle, még én sem tudom, hogy mit fog hozni ez az időszak, de remélem, hogy minél több dal és minél több koncert lesz.