Túl vagyunk az idei jubileumi Campus Fesztivál felén, eltelt két nap, és sokak érzése az, ahogy hallani, miszerint eddig azt kaptuk, amire vártunk. Pazar produkciók, a magyar zenei élvonal legjava, és Robin Cshulz egy akkora bulival, melyet szerintem a szervezők is csak a legvérmesebb álmukban gondoltak. És jelzem újra, ez még mindig csak a fele volt.

Láthatóan – legyen szó fiatalokról, középkorúakról, vagy a régebb óta fiatal generációról – szomjazzák Debrecenben az ilyesfajta rendezvényeket. Jóllehet, amint azt is várni lehetett, az internet széles hálóján azért bőszen megjelennek a negatív hangok is, bár célba mindezek aligha érnek. Nem voltam rest felkeresni egy, a Nagyerdőn élő idős bácsit, aki elmondta, hogy persze nagy hanggal jár mindez, de ő szerinte hagyni kell a fiatalokat, élvezzék az életet, ameddig csak tudják. Elmondása szerint – 85 éves –, ahogy az ő korabeliektől hallja, sokan nem tudnak aludni, mert meleg van, nem tudnak aludni mert itt fáj, meg ott fáj, nem tudnak aludni, mert csak jár az agyuk, akkor meg nem mindegy?! Elmesélve mindezt a fiatalabbaknak, annyit válaszolt erre a többség, hogy bárcsak mindenki így gondolkodna.

Ha valamin, azon viszont nem kell sokat töprengeni, hogy érdemes-e a pénteki napon is kilátogatni a fesztiválra. Ezer meg egy okot lehetne rá mondani, de most szedjük össze „csak” a legnívósabb érdekeket. A Nagyszínpad előtt borítékolható az, hogy nagyjából 18 óra körülre már egy tűt sem lehetne leejteni, annyian fogják várni a mai világ nagy magyar kedvencét Azahriaht. Aztán jön a debreceniek és az ország egyik kedvenc rockzenekara, de nem csak egy egyszerű dallal lép színpadra a Tankcsapda, majd következik a Campus Fesztivál első visszatérő headlinere, Parov Stelar. De együtt bulizhatunk többek között Dzsúdlóval, KKevinnel, vagy Ganxsta Zolee és a Kartellel is.A szervezők a mai napon is kedveznek a techno világát kedvelőknek is, de érkezik a legmagyarabb
francia, Cooky is.

Egy szó mint száz, kihagyhatatlan a pénteki nap is a fesztiválon, abban pedig biztosak lehetünk, hogy ezúttal is „csak” azt fogjuk kapni, amit várunk, sőt!

^{Palánki István}