- Emlékszel mikor találkoztál először zenével? Mi volt az első zenei élményed.

- Az első komolyabb zenei élményem - amire emlékszem -, tizenévesen ért. Az akkori legjobb barátom apukájánál, Pomázon a lakótelepi lakásban volt egy dobszerkó, néhány gitár meg egy basszusgitár, amiket kipróbálhattam. Ott és akkor fogalmazódhatott meg bennem, hogy engem ez érdekel és zenész akarok lenni.

- Én még jártam Tramps bulikra, talán a Banhofban is voltam pár koncerteteken. Amikor abból kilépve megalakult a Roy és Ádám, az már egy tudatosabb építkezés volt, vagy az is csak klubzenekarnak indult?

- Azt már tudatosan próbáltuk építeni, mert úgy éreztük, hogy klubzenekarként kinőttük magunkat aTramps-el és sokkal nagyobb durranást akartunk csinálni! Először még Tramps néven házaltunk a kiadóknál, aztán a „Roy & Ádám zenekar” névre esett a választás, mert végül is a Tramps-ben is folyamatosan cserélődtek körülöttünk a zenészek, csak mi ketten voltunk mindig a fix tag!

- Mindig mondom, hogy az egyik legjobb hangú hazai férfi énekesnek tartalak. Igazi füstös és karcos blues hangod van. Nem gondolkodtál soha angol nyelvű lemezen, ami a határokon túl mutat?

- Köszönöm az elismerést. Voltak erre kísérletek, rögzítettünk angol nyelvű dalokat, de egy egész lemeznyi anyagot nem csináltunk végül. Külföldön komolyabb sikereket elérni akkoriban még sokkal nehezebbnek tűnt, meg ahhoz szerintem ott kell lenni folyamatosan, hogy egy zenekar ténylegesen befusson! Ott kell élni. Még 2005-ben egyébként kijött egy rock átdolgozásunk Madonna: Music c. dalából, aminek a videóklipjét egy véletlennek köszönhetően kirakta a honlapjára Perez Hilton, aki akkoriban Amerika egyik legmegosztóbb és legsikeresebb bloggere volt. Még nem volt Facbook, Instagram, stb. Hirtelen a világ minden pontjáról elkezdtek zúdulni a kommentek. A menedzserünk még éjszaka felvette a kapcsolatot a kiadónkkal, majd a kiadó londoni központjával és reggel már küldte is DHL-el beta kazettán a videóklipet Angliába, hátha... Sajnos pár óránk volt meglovagolni ezt a helyzetet, de másnapra már csak egy kifutott sztori lettünk, valahol a blogger honlapjának az alján. Magyarán nem lett belőle semmi. Volt azért jónéhány külföldi fellépés és turné is az évek alatt. Koncerteztünk többek között New York-ban, Berlinben, Londonban, Amszterdamban és Oslóban is.

Fotó: Dom Stefanik

- Mely zenekarok vagy zenészek voltak rád és a dalaitokra a legnagyobb hatással?

- Számomra nagyon meghatározó volt a 60-as 70-es évek zenéje, kultúrája. Ebből a korszakból a Beatles, a Doors, és a Stones, aztán a 90-es években jöttek a grunge zenekarok, aztán a Police, a U2, a Red Hot Chili Peppers és a Talk Talk is. Ezeket a zenei élményeket, hatásokat próbáljuk meg most az új formációmmal, a Roy Galeri zenekarral egy modernebb, mai hangzás világban megmutatni úgy, hogy azért a lényeg ne vesszen el! Szerintem nyitottnak kell lenni bármilyen mai hangzásra, stílusra, mert ma is születnek azért értékes dolgok. Minden új stílusnak, zenekarnak adok legalább egy esélyt azzal, hogy meghallgatom. Általában egésznap zenét írok, hangszeren, vagy fejben és kísérletezek mindenben, amiben csak lehet, hogy valami egyedi dolog születhessen, amit még senki nem csinált. Engem ez motivált mindig is. Ezért lettem zenész tulajdonképpen!

- A Roy és Ádám körül mintha nagyobb lenne a csend, és inkább az új formációval, a Roy Galerivel kapcsolatban lehet látni téged. Átmenetileg szünetel a Trió?

- Korántsem. Februárban volt az Akváriumban a 25 éves jubileumi koncertünk teljes teltház elött és ezzel a koncertprogrammal koncertezünk a nyáron országszerte. Ezenkívül a napokban jelent meg egy vadonatúj 4 számos EP, ’Minden kedden’ címmel!

Fotó: Dom Stefanik

- Ha jól tudom, a Roy Galeriben nevelt lányod, Millie a másik frontember. Gördülékeny a fiatalokkal a közös alkotás?

- Egyenlőre inkább csak koncert és próba szinten dolgozunk együtt, de Millie nagyon ügyes, profi munkát végez. Ha szólót énekel egy-egy dalban, az sem kíván nagyon beleszólást, ha pedig vokálozik, akkor is magától tud mindent, kitalálja a saját maga szólamait, jó érzéke van hozzá. A zenekar csupa fiatalokból áll, nagyon inspiráló számomra, mert egy csomó dolgot másképp látnak, gondolnak, amiből meríteni tudok. Ez így van az elejétől kezdve, úgyhogy nagyon gördülékeny minden. Megtaláljuk mindig az összhangot, meg persze a többi zenekari taggal is természetesen.

- A Dal 2024 versenyen benne voltatok a döntőben a Kiáltás című dalotokkal. Élvezted a versenyt? Rutinos előadó vagy, de azért az élő TV show varázsa okozott lámpalázat?

- Nagyon élveztük, bár az idei versenyben csak a középdöntőben elhangzó rock verzió kapcsán állt színpadra az egész zenekar. A dalunk egyszál zongora + ének verzióban íródott, így volt hangzásában a legerősebb és ezzel mindenki egyetértett. A dal zenéjét és szövegét egyébként Szabó Tibi, a Magna Cum Laude gitárosa írta. Tavaly a Boldog vagy c. dallal szerepeltünk az egész bandával, ami nagyon klasszul sikerült, például a Petőfi rádió hónapokig rotációban játszotta a szerzeményt. Visszatérve, egy egészséges lámpaláz mai napig van bennem, mielőtt színpadra állok, de az kell is, hogy legyen szerintem. Ez egy természetes reakció nálam, anélkül talán unalmas is lenne a produkció.

- Ha már szóba jöttek a fiatalok, mennyire követed a mai hazai trend zenekarokat? Egyre több élőzenés hangszeres produkció születik.

- Bármit szívesen, előítélet nélkül meghallgatok legalább egyszer, utána eldöntöm, hogy nekem ez kell-e, üzen-e számomra valamit. Nem a trendek alapján hallgatok zenét, hanem ízlés, eredetiség, egyéniség alapján. Azt gondolom, hogy csak jó zene meg rossz zene létezik, bárminek is hívják, bármilyen címkét is ölt magára, műfajtól függetlenül.

- A Roy Galerivel milyen terveitek vannak?

- A legfőbb cél, hogy minél többet koncertezzünk! Van a zenekarnak egy másfél órás, nagyon ütős, nagyszínpados koncertprogramja, ez egyébként akusztikus hangszerelésben is létezik. Április 26.-án, pénteken egy nagyszabású lemezbemutató koncertünk lesz Budapesten, az Instant-Fogas Komplexumban, az első lemezünk anyaga pedig napokon belül napvilágot lát a digitális platformokon. Heteken belül pedig forgatjuk az új klipet, ami egy Roy Galeri x Tarján Zsófi x Geszti Péter feat. 1AM kollaboráció!

- Pályád során mi volt a legnagyobb elismerés számodra, és a zenekaraid számára?

-  A Roy és Ádám kapcsán jónéhány volt, például az első teltházas Budai Parkszínpados koncertünk az első lemez után, de a közös dalok, duettek is többek között Cserháti Zsuzsával, Charlie-val, Presserrel és Fenyő Miklóssal. Például több alkalommal koncerteztünk a Felvonulási téren a Kapcsolat koncerten, százezres tömegek elött. Számtalan szakmai és közönség díj. Vagy amikor New Yorkban, csupa színesbőrű zenésszel közösen léptünk fel a legendás Cafe Wha-ban, ahonnan Bob Dylan és Jimi Hendrix is indult, de még órákig sorolhatnám... A Roy Galeri kapcsán pedig talán az, hogy a 2024-es DAL verseny döntőjében a “Kiáltás” c. dalunk nyert a szakmai zsűri szerint. Példátlanul sokan reagáltak erre a dalra a közönség részéről és mindenki szinte egyöntetűen azt írta, hogy számukra miénk az év dala és nagyon hálásak érte! Talán ez jelentette a legtöbbet! Mindig a közönség a legfontosabb “zsűri”. Az is nagyon jólesett, hogy rögtön a döntő után éjszaka felhívott Zorán és megkérdezte, hogy miért nem mi nyertünk, pedig ő ránk szavazott! Ez számomra fantasztikus elismerés volt egy ilyen neves és jó zenésztől!

- Ha visszarepülhetnél bármelyik korba, és csak egyetlen koncertet nézhetnél meg, melyik lenne az?

- A Doors koncertjén szívesen ott lettem volna Los Angelesben, a Whisky A-Go-Go klubban, amikor Jim Morrison azokat a megdöbbentő sorokat énekli… biztosan tudják a Doors rajongók, hogy mire gondolok!

ROY GALERI lemezbemutató koncert // Instant-Fogas Komplexum 2024.04.26.  https://www.facebook.com/events/2958913187581661

Boritó fotó: Kiss Áron