Egyike a kilenc magyar kutyafajtának. Népszerűségét egyedi kinézetének és hihetetlen intelligenciájának köszönheti. Cikkünk a puli történetét, ikonikus külsejét, viselkedését, nevelését, valamint etetését és szőrének ápolását mutatja be.  

A puli minden bizonnyal világszerte a legismertebb magyar kutyafajta, nincs is angol vagy más nyelvű elnevezése, hanem mindenhol puliként szerepel. Az FCI (Nemzetközi Kinológiai Szövetség) is így jegyzi. Érdekesség, hogy a magyar nyelvben először 1765-ben fordult elő a puli kifejezés, amely bizonytalan eredetű, talán német jövevényszó, a jelentése ‘kis juhászkutya’.

Története messzire vezet

Az i.e. 4. évezredből ismert már olyan sumér szobor, amely puliszerű kutyát ábrázol, illetve a puli szó sumér nyelven ‘támadva terelő’ jelentésű, ez a fajta terelési technikájára utalhatott. A puli ősei olyan pásztorkutyák voltak, amelyek valószínűleg valamikor az ázsiai vándorlás során kerülhettek eleinkhez, akik a nyájaikkal, kondáikkal, méneseikkel a velük együtt dolgozó kutyáikat is magukkal hozták a Kárpát-medencébe. Bizonyos források szerint azonban nem találtak a puliéhoz hasonló csontokat a régészeti ásatásokon, csak nagytestű, agárszerű kutyának tulajdonítható maradványokat.  

A puli ősi formájáról szóló első írásos anyag Heppétől származik 1751-ből: „Erősen bodor és nemezes szőrűek, színük általában hollófekete, vannak nagyobb és kisebb testűek. Közepes termetük tömzsi, tekintetük dacos.”

Az 1750-es évektől többen is említik írásaikban a pulit, mint hihetetlen intelligenciájú, remek munkakutyát. Suk Dezső, a magyar pásztor- és juhászebeket ismertetve például ezt írta a puliról: „Ez a kis kutya zseni, mint nyájőrző, egyszerűen mesével határos, mint juhterelő, a szó szoros értelmében nélkülözhetetlen. Sok esetben emberrel egyáltalán nem pótolható. Tanulékonyabb, intelligensebb ebfajta a világon nincs még egy. Láttam pulit, amelyik juhász nélkül őrzött 400 darab birkát 25 hold gyepen, amely nem volt szélesebb 150 méternél, és körül volt véve vetésekkel. Ennek ellenére egy szál gabonát a birka le nem haraphatott, pedig a puli egyedül őrizte. Erről a kutyáról el lehet mondani, hogy csak éppen beszélni nem tud. Érteni mindent! Nemcsak gazdája szavait, de intését, sőt szemeivel kifejezett akaratát is parancsnak veszi és feltétlen teljesíti.”

Az 1900-as évektől egyre inkább megváltozott a mezőgazdaság szerkezete, a legelők mérete lecsökkent, így a puli munkájára is egyre kevésbé volt szükség. A fajta minden bizonnyal el is tűnt volna, ha dr. Raitsits Emil állattenyésztő, állatorvos, főiskolai tanár nem helyezi új alapokra a magyar pásztorkutyák felkutatását és törzskönyvezését az első világháború után. Elhivatott munkásságának köszönhetjük több fajtánk, így a puli megmentését is. Szakértelmének köszönhetően hamar átlátta, hogy a pásztorélet visszaszorulása milyen hatással lesz a fajtákra, így a tenyésztésben a terelés helyett a házőrzést, a társszerepet helyezte előtérbe.

Dr. Raitsits Emil nemcsak az Állatorvosi Főiskola tanára volt, hanem az állatkert állatorvosaként is dolgozott, ahol Dr. Lendl Adolf akkori igazgatóval együttműködve összegyűjtötték a magyar kutyafajták legszebb egyedeit, és bemutatták őket a hazai és a külföldi látogatóknak is. A puli hamar a külföldiek, elsősorban a külföldön élő magyarok kedvence lett, és először országos, majd nemzetközi sztárrá lépett elő.

Dr. Raitsits halála után Dr. Abonyi Lajos és Anghi Csaba vitte tovább a törzskönyvezést, és 1935-ben összeállították a magyar pásztorkutyák jellegleírását, a pulikat négy méretkategóriába (törpepuli, kis puli, középpuli, nagy vagy rendőrpuli) sorolva, valamint döntöttek az elfogadható színekről is, kizárva a foltos egyedeket.

A második világháború szerencsére nem tett óriási kárt a jelentős létszámú, stabil populációban, a tenyésztést azonban visszavetette. A puli tervszerű tenyésztése 1960-ban kezdődött meg Ócsag Imre vezetésével, ennek során kitisztult a fehér, a szürke és a maszkos szín, valamint javult a szőrzet minősége is.

Mára a puli terelőhajlama sajnos igencsak elhalványult, azonban 1990-től kezdve számos helyszínen rendeznek terelési ösztönpróbákat, amelyeken pulik is rendszeresen részt vesznek. Népszerűsége hazánkban a külföldi divatfajták megjelenése miatt sokat csökkent, olyannyira, hogy az egy évben születő kölykök alacsony száma miatt a puli immár „veszélyeztetett” fajtabesorolást kapott.

Az FCI 1935-ben ismerte el a pulit hivatalos fajtaként, és felállította a minden országra érvényes fajtastandardot is. A fajta 2017 óta pedig hungarikumnak számít.  

Tudtad?
A kopasz puli egy FCI által el nem ismert kiváló munkakutyafajta, amelyet más néven májzlinak vagy magyar kopasz kutyának is hívnak.  

Az ikonikus külső

Nem túlzás azt állítani, hogy a pulinak a külleme, ezen belül is a jellegzetes, hosszú és zsinóros szőrzete a védjegye. A földig érő bunda igazán bohókás kinézetet kölcsönöz viselőjének, akiről emiatt néha azt is nehéz megállapítani, hogy melyik az eleje, és melyik a hátulja.

A puli különleges szőrzete

Jó hír a kutyaszőrre érzékenyek számára, hogy a puli hipoallergén kutyafajta. Szőrzete szinte egyáltalán nem hullik, ugyanis az elhalt szőrök megakadnak a sűrű tincsekben. Bundája lehet zsinóros, szalagos vagy szalagos jellegű.

Ahhoz, hogy valóban szép és egészséges legyen a puli kültakarója, időnként gondozni kell. Ekés Zsuzsanna kutyakozmetikus szerint az alábbiak betartásával biztosan ápolt és látványos szőrzetet biztosíthatunk kedvencünk számára.

A kölyök puli bundája még rövid és göndör, majd szépen fokozatosan, nagyjából 8–9 hónapos korára kezdenek el rajra megjelenni a zsinórok. Ekkor a gazdának még nincs más dolga, mint néha átfésülni a bundát, ezt azonban nem szabad túlzásba vinni, mert elvékonyodhat tőle a puli szőre.