Pedig csak egy mozdulat: az ember még úgy melegében,ahogy a pénztár nyomtatójából kikúszik, összegyűri, feldobja a levegőbe, és
mint ahogy ezt megboldogult Pelé 17 évesen, az 1958-as VB döntőben tette a labdával, jobb lábbal átemeli a feje felett és bal lábbal a sarokba bombázza.
Egyszer már megjártam a hagymával. Amiről a táskában felejtett számla alapján a feleségem megrökönyödve állapította meg, hogy bio-hagyma
és aranyáron vásároltam. Az esetet akkor le is jegyeztem az irodalomtörténet érdekében és saját okulásomra Bio címmel.
Ezúttal ugyanez történt a lazaccal.Nem lazacvásárlás céllal rohantam el vasárnap reggel az Auchanba, hanem a leveshez szükséges húsos csont miatt.

A lazacon csak úgy „en passant” megakadt a szemem.Ezért találták ki a bevásárló központokat. Hogy az embert kísértésbe hozza valamilyen mutatós árucikk. Például autógumi, rövidnadrág, új-zélandi birkahús, laptop, ajvár. És a fűnyíró, meg a mézpörgető akciós áron. A kosarat kerekes bevásárló kocsira cseréli és figyelmetlenül megpakolja.
Gyermekkoromban elküldtek a sarki boltba, kértem egy kiló lisztet meg fél kiló babot. Lajos bácsi az egyik nagyméretű fiókból nagyobb fakanállal lemérte a lisztet, majd kihúzta a bab feliratú fiókot és megtette ugyanazt.

A boltban nem bámészkodtam, megvásároltam, fizettem, távoztam.Emlékszem, amikor Becsén megjelent az első önkiszolgáló! A tolvajok előre röhögtek örömükben, hogy ennyire megkönnyebbül a dolguk! Szabadon lehet válogatni az árucikkek között, a kosárba beletesz az ember egy ratlukot, a zsebeket pedig megpakolja egyebekkel.

A helyszínen rájöttek, hogy a művelet, nem ennyire egyszerű. Akik kitalálták az önkiszolgálót nem csak a vásárlók becsületességében bíztak, a polcok fölé tükröket helyeztek el. Azóta már pityeg az áru, ha a vásárló véletlenül nem teszi ki a kassza előtt és szégyenkezhet, mert odarohannak a biztonságiak. Nem ritkán megtörténik, hogy a rendőrséget is kihívják és eljárást indítanak (kis értékű lopás vétség –úgy írom, mintha már megjártam volna, pedig nem, csak képben vagyok bűnügyekben). Az ember végül örül, hogy nem pofozták fel!
A hentestől a pénztár felé vezető útvonalon haladtam el a lazacok mellett. Közben szándékosan elfordítottam a fejem, ahol akciós borokat kínáltak, nehogy ebből is csemegézzek.

Nem élő lazacok úszkáltak egy medencében, hanem csomagolt szeletek.Nagy választékban, származási ország szerint. Mint a földieper pultnál: görög,spanyol, olasz és hazai, magyar. Lehetett választani norvég, skót, ír, izlandi és svájci lazac között. Az utolsóban nem vagyok teljesen biztos, hiszen a svájci tavakban nem úszkál ez a halfajta.

A Balatonban sem. Ezért nincs magyar lazac. Mint klasszikus figyelmetlen vásárló, nem az árakat böngésztem (rá sem néztem az árcédulára, szemüveg nélkül nehezen tudom kibogozni a számokat), hanem a származási országok között tépelődtem.Mennyiben lehet más ízű, a norvéghoz viszonyítva a skót lazac?
Miről lehet felismerni? (A szoknyájáról és a duda hangjáról).Hiszen ugyanabban az óceánban halásszák. Lehet, hogy a norvég és az izlandi hájasabb, mert északabbra hidegebb a víz, és mint a jegesmedvék, hájjal gondoskodik a szerveztük a test megfelelő hőszigeteléséről?

Végül a norvégot választottam. Feleségem szinte minden alkalommal norvégot vásárol, ne kelljen magyarázkodnom, hogy miért cseréltem az ismeretlen skótra. Megjegyzem, nem naponta vásárolunk lazacot, nem fogyasztjuk olyan rendszerességgel, mint a kenőmájast vagy a debrecenit. Kaviárt még ritkábban, hogy a szép, ollós, vörös testű rákot ne is említsem. Ilyen még nem járt (tolatott) asztalunkon. Pontosan ezzel védekeztem, erre építettem fel a védőbeszédemet: te is szoktál olykor norvég lazacot vásárolni, én is levettem egyet.

Egy hirtelen jött, megmagyarázhatatlan ihlettől vezérelve.Mivel legutóbb már régen vásároltunk ebből az étel-különlegességből, két lehetőség áll fenn: vagy időközben, mint általában minden élelmiszer, a tarja is, szemtelenül megdrágult. Vagy, ez a lazac rendkívül finom! Nem mindennapi. Olyan finom, mint a tepsiben sült fokhagymás tarja!
Eldöntöttük, hogy megadjuk a módját, ünnepélyes vacsora közben fogyasztjuk el, az általam szedett virág (pünkösdi rózsa) mellé gyertyát gyújtunk. Majd eliszogatunk valamilyen finom, megfelelő bort. A készletből, amit rendszeresen töltök fel, amikor bevásárlóközpontban járok és megakad a szemem az akciós borokon.
Tervünket elmeséltük Bettinek. Ő mondta, hogy biztosan finom lesz, pláne párolt madzaggal.

Nem madzagot mondott, hanem valami hasonlót. Spárgát! Végül elhalasztottuk a lakomát.Mert nem találtunk a hűtőszekrényben spárgát. Csak a szerszámos
dobozban, de Betti biztosan másmilyenre célzott.Holnap majd (ma nem érek rá, mert időpontom van a pedikűrnél)útközben betérek a boltba és kérek spárgát.

Súlyra vagy hosszúságra mérik?
Másfél méter elég lesz?
A Youtube-on pedig kikeresem, hogy kell párolni.

A norvég lazac addig megfelelő hűvös körülmények között – nem az
Északi-tengerben, hanem a hűtőszekrényben, a töpörtyű mellett – kivárja a
sorát.

CSORBA ZOLTÁN