Az elmúlt hétvégén egy igazán parázs, végig izgalmas mérkőzésen döntetlent ért el a Loki Székesfehérváron. Az újabb bajnoki erőpróba előtt azonban egy nem kevésbé fontos feladat vár a cívisvárosiakra: a Magyar Kupa nyolcaddöntőjében kell bizonyítani.

Az elmúlt években a klasszikus kupa-hangulat nem igazán ragadta magával a szurkolókat. A kupa sajnos az elmúlt évtizedekben sokat vesztett nívójából és a 12 csapatos első osztály sem feltétlenül tett jót a sorozat nimbuszának. Debreceni futballszurkolóként különösen fájó az elmúlt esztendők kudarcos szereplése, hiszen több esetben is alacsonyabb osztályú csapat jelentette a végállomást. Pedig sokkal többet jelent a jelenlegi hazai futballklímában egy kupagyőzelem, mint valaha!

A bajnokságban meglehetősen nehéz a dobogó közelébe férkőzni, a legtöbb csapat kizárólag a pontvadászatra összpontosít, így aki kicsit koncentráltabb a kupában is messzire juthat. A körülmények kifejezetten kedvezően alakulnak, hiszen a Ferencváros és a Videoton már korábban búcsúzott a sorozattól, így a legtöbb gárda lelki szemei előtt már egészen biztosan megjelent a kupadöntő vagy talán-talán a nemzetközi szereplés képe. Természetesen a debreceni drukkerek is erre vágynak... De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez még mindig csak a legjobb tizenhat.

A győriekkel hosszú évekig nem találkoztunk, aztán volt szerencsénk a másodosztályban oda-vissza győzedelmeskedni felettük. Ha a Győr-Debrecen kupacsatákat kell feleleveníteni a nem túl távoli múltból, akad egy fantasztikus és egy rém kellemetlen élménye is a Lokistáknak. Idén májusban lesz épp 10 esztendeje, hogy egy remek Adamo Coulibaly duplával az akkor még nagyon is acélos Győrt verte az Isteni Vasutas az MK döntőben 2-1 arányban. Ezzel megszerezve a klub történetének mai napig utolsó kupagyőzelmét. Igen ez volt a szép emlék. Sokkal rosszabb érzés a 2016-os kupameccsünk a Rába-partiakkal. Itt ugyanis az akkor épp az NBIII-ban vitézkedő zöld-fehérek fájó 1-0-ás vereséget mértek csapatunkra.

Talán elég is ennyi a nosztalgiából. Mit tartogat viszont a mai csata? Egy első és egy másodosztályú középcsapat ádáz harcát, amiből a statisztika, a pillanatnyi forma és természetesen az érzelmeink alapján is DVSC továbbjutást remélünk. A „hogyantovábbról” pedig még egyáltalán nem érdemes beszélni. Előttünk a feladat, mindegy hogyan vagy milyen játékkal, csak egy eredmény elfogadható: tovább kell jutni az ETO Parkban. Hajrá Loki, mindörökké Debrecen!