A Debreceni Egyetem együttese húsz forduló után az 5. helyen áll a labdarúgó NB III Keleti csoportjában. A csapat kvalitásait nézve előkelőbb pozíciót is elfoglalhatna a DEAC, ám a hullámzó őszi szezont nézve nem áll rosszul a fekete-fehér klub. A miértekről Pöszmet Tibor sportigazgatót kérdeztük.

Mi volt az őszi szezon előtti célkitűzés, s ehhez képest mennyire vagy elégedett az eredményekkel?

A legfontosabb cél a szezon előtt az volt, hogy az előző években elkezdett munkát folytassuk. Ennek legfontosabb elemei a játékosok és a csapat folyamatos fejlődése, és az utánpótláskorú játékosaink felépítése. Ezekhez a célokhoz véleményem szerint közelebb kerültünk.  Részben a fiatalokat érintő szabálynak köszönhetően is, az utánpótlás sportolóink folyamatosan szerepet kaptak az NB III-as csapatban, emellett rendszeresen fejlődhettek a megyei első osztályú felnőtt alakulatban is. Biztos vagyok benne, hogy kérdésed a csapat bajnoki helyezésére és a megszerzett pontokra is vonatkozott, ebben a tekintetben lehet hiányérzetünk, sok mérkőzésben „hagytunk pontokat”. Az ősz folyamán igen sok játékosunk szenvedett kisebb-nagyobb sérülést, amelyek hátráltatták a teljesítményünket. A BVSC nagyon magabiztos teljesítménye, és szerzett góljai által kiemelkedik a bajnokságból, mögöttük elég kiegyenlített és szoros a mezőny, szeretnénk ennek a bolynak az élére állni.

Egyetértesz-e azzal, hogy nagyjából három részre lehet osztani az idényt: egy-két meccs után beindult a henger és gólgazdag győzelmeket aratott a csapat. Októberben jött egy hullámvölgy, kevés gólt és pontot szereztünk. Ebből sikerült kilábalnunk és kis szerencsével meg lehetett volna a dobogó is az év végére.

Teljes mértékben! Ez elsősorban a szerzett gólok számában mutatkozott meg, illetve a begyűjtött pontok mennyiségét is ez a kevés szerzett gól határozta meg, amely nem volt jellemző a korábbi időszakunkra.

Mi volt a hullámzó teljesítmény oka?

Egyrészt a korábban említett sérülés- és betegséghullám, amely elsősorban a támadó szekcióban történt: Bereczki Dani, Oliver Tochukwu, Kerekes Krisztián, Bidzilya Anton folyamatosan, vagy időszakosan szenvedtek a szezonban sérülésekkel. Másrészt a kieső játékosok pótlására bevetett futballistáinkra talán túl nagy terhet rót az ő pótlásuk. Talán emiatt is vált bizonytalanná a korábban a ránk jellemző magabiztosság és a támadójáték.

Melyek voltak azok a momentumok, amelyek tetszettek, és melyek azok, amelyek kevésbé?

Kiemelném, hogy több fiatal kapott rendszeres játéklehetőséget. Nagyon fontos, hogy az utánpótlásunk számára is kimeneti lehetőséget biztosítson az első csapatunk, illetve a második gárda tudja ezt a szerepet erősíteni, ez véleményem szerint az utánpótlás sportolók és edzők számára is nagyon fontos lehetőség. A szezonban sikerült elérnünk, hogy a csapat jelentős része egyetemista legyen és az intézményben szintén képesek kiemelkedően teljesíteni. A a teljesség igénye nélkül emelném ki Jankelic Ivant, aki a nyáron szerezte meg programtervező informatikus diplomáját, Bényei Balázst, aki első helyezett lett a kari TDK-n, Korhut Misit, aki nyáron iratkozott be az egyetemre, vagy Al-Sheraji Raufot, aki harmadéves orvostan-hallgatóként ötös átlaggal teljesítette az elmúlt féléveket. Azt gondolom, ezeket kell egyetemi sportszervezetként képviselnünk. Amin javítanunk kell, az a támadójátékunk, amely a korábbi időszakban jól működött.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a csapat és a vezetőség életében ebben az időszakban?

Egyrészt a sérülések kezelése, amelyben nagyon nagy segítségünkre van az egyetem, illetve a Sportdiagnosztikai- Életmód- és Terápiás Központ, professzor Szántó Sándor és Gyurcsik Zsuzsi szakmai vezetésével. Másrészt a játékosáramlás két nagyobb területe: „házon belül” a fiatalok folyamatos szerepeltetése, akik három csapatunkban is szerepelhetnek, másrészt az esetleges érkezők monitorozása, felmérése, amelyben elértük, hogy már nemcsak a futballszakmai, hanem a tanulmányi eredményességet is figyelembe tudjuk venni. Komoly sikernek érzem, hogy több menedzser már ezzel a két mutatóval ajánl játékosokat.

Kik voltak a húzóemberek az ősszel?

Nem egyszerű kérdés, mert sok játékosunk nyújtott jó teljesítményt. Akiket ki tudnék emelni, őket a folyamatos jó játékuk, és persze, a kevés sérülés vagy betegség miatt, Korhut Misi, Ujvárosi Ádám, Sándor Tamás, Lakatos Beni, Soltész Jani, Kónya Márk és Al-Sheraji Rafi.

Milyen változás várható a keretben télen?

A támadószekciót szeretnénk kicsit megerősíteni, de nem akarunk nagyon belenyúlni a keretbe, a folyamatosságot továbbra is fontosnak tartjuk.

Milyen tavaszi szerepléssel lennél elégedett?

Ha az elkezdett munkát tudnánk folytatni tudjuk, a fiatalokat sikerül folyamatosan beépíteni, a játékosaink fejlődnek – akár úgy, hogy a DVSC is figyelemmel kísérje őket -, illetve a pályán vissza tudunk térni a magabiztos támadójátékunkhoz, akkor elégedett leszek.

TAMÁS NÁNDOR