2023 decembere óta jelenleg már a harmadik rövidebb vulkánkitörés zajlik Izlandon, a Reykjanes-félszigeten, és a hatodik 2021-től számítva. A tudósok azonban úgy vélik, hogy ez csak a kezdete egy olyan rendkívül aktív vulkáni tevékenységnek, amely évtizedekig vagy akár évszázadokig is eltarthat.

Hány vulkán működik a tűzhányók földjén, Izlandon?

Izlandon nem számít rendkívülinek a vulkáni tevékenység, hiszen az észak-atlanti térségben fekvő szigetország a világ egyik legaktívabb vulkanikus helyszíne. Ennek az az oka, hogy Izland egy úgynevezett geológiai hotspot felett helyezkedik el. A szigetország tulajdonképpen az atlanti középóceáni-hátság felszín fölé emelkedett részének tekinthető. Az óceán mélyén az atlanti medencét nagyjából észak-déli irányba keresztülszelő hasadékból folyamatos a magma kiáramlása, 

de a fagyos mélytengeri világban a vulkanizmus sokkal csendesebb folyamatként zajlik, mint a felszínen. 

A dermesztően hideg, + 2–3 Celsius fokos vízben a kiömlő magma megdermed, és vánkosszerű formációkban, úgynevezett párnalávaként felboltozódva hosszú vízalatti hegylánccá épült fel az idők folyamán.

 Izland az eurázsiai és észak-amerikai tektonikus lemezek határán fekszik, amelyek nagyon lassan távolodnak egymástól, lehetővé téve a forró olvadt kőzetanyag – a magma – feláramlását. Ahogy a magma egyre jobban felhalmozódik a kéreg alatt, a nyomás addig növekszik, amíg a kőzetolvadék a kérget áttörve a felszínre ömlik. (A felszínre kiömlött forró és folyékony kőzetet nevezzük lávának.) Izlandon több mint száz vulkán található, ezek közül harminc jelenleg is aktív.

Miért telt el csaknem 800 év az utolsó lávakitörés óta?

A hírek fókuszába került Reykjanes-félszigeten viszont igen rég, csaknem egy évezrede történt az utolsó nagyobb aktivitású lávakiömlés, ami a geológiai vizsgálatok szerint a 8. vagy 9. században kezdődhetett el, és egészen 1240-ig tartott. Most azonban ismét elkezdődtek a kitörések, ami felvetheti azt a kérdést, hogy miért szunnyadt ilyen sokáig a Reykjanes-félsziget hasadékvulkánja. "A geológiai idők során a tektonikus lemezek körülbelül olyan sebességgel válnak szét, ahogy a körmök nőnek, tehát évente néhány centimétert" - magyarázza Tamsin Mather professzor, az Oxfordi Egyetem földtudományi kutatója. "De úgy tűnik, hogy ez a szétválás nem simán, egyenletesen zajló, hanem a magasabb aktivitás impulzusain keresztülmenő folyamat. És valószínűleg ez az, amit most látunk Reykjanesben" -fűzi hozzá az Oxfordi Egyetem kutatója.