Galla Miklós májusban jelentkezett Kincses Gallandárium című duplalemezével, amellyel életművének összefoglalását és egyben továbbgondolását adja, emellett új szerzemények is helyet kaptak az albumon. A képzőművész-zenész-humoristával beszélgettünk a zenei pályafutásáról, bölcsességről, és arról, hogy miért címezi egyik új dalát Shakirának.

KULTer.hu: Egyszerre több művészeti ágban is jeleskedsz: a humorista mellett a zenészi és képzőművészi énedet is megismerhettük már. Te az a fajta multitálentum vagy, aki az időt felosztva, periodikusan alkot egy-egy ágazatban, vagy mindennel egy időben szoktál foglalkozni?

Inkább a periodikus alkotás jellemző rám.

Amikor beütött a karantén, szenvedélyes lázzal elkezdtem festeni,

hiszen itthon kellett maradni, és ez volt a legpraktikusabb itthoni tevékenység. És megállás nélkül festettem, egész nap, reggel nyolctól délután négyig. Volt, hogy akár három képet egyszerre. Aztán jött az új lemezem, amire készült kilenc új felvétel. Azokon a stúdióban kellett dolgozni. Először meg kellett hangszerelni – azt még lehetett intézni távkommunikáción keresztül, de amikor fel kellett énekelni, akkor muszáj volt odamenni a stúdióba. Emiatt az utóbbi időszakban inkább a zenére koncentráltam, a festészettel kevéssé foglalkoztam. Szeretek mindig egy dologra figyelni, egyszerre egy ötletet megvalósítani.

KULTer.hu: A bezártság időszakát hogyan élted meg alkotóként?

Nekem nem volt túl nagy váltás a karantén, mert egyébként sem nagyon mászkálok. Bevásárolni szoktam. Természetesen, ha fellépés van, akkor arra elmegyek, de bulizni nem járok el, vendégségbe sem megyek jellemzően. Az, hogy a fellépések elmaradtak, bántott, de amúgy is festettem már korábban. A festészet tizenegy éve kezdődött nálam, és akkor nem volt karantén, azóta azzal foglalom el magam itthon. Az itthoni tevékenykedés így nem egy ismeretlen, sokkot okozó állapot számomra.