Filmes szakterületeket bemutató interjúsorozatunkban ezúttal Muhi Zsófiát kérdeztük a casting directorok munkájáról, aki többek között olyan filmekhez keresett színészeket, mint a Testről és lélekről, a Larry vagy az Átjáróház.

Édesanyád forgatókönyvíró, édesapád pedig producer. Mennyire következett ebből, hogy te is a filmszakmában helyezkedsz majd el, és hogyan lettél casting director?

Ebben a közegben nőttem fel, otthon kizárólag erről volt szó, és bár mindig is érdekeltek a filmek, a gimnázium alatt egy előadás hatására egyre inkább a színház irányába mozdultam el. A színészet nem vonzott, de akkora teljesítménynek tartottam a színészek munkáját, hogy mindennél jobban szerettem volna velük dolgozni. Onnantól állandó jelleggel színházban ültem. A testvérem pedig ekkortájt az SZFE-re járt, általa ismertem meg Enyedi Ildikót és az akkori filmrendező osztályát. Ajánlottam nekik szereplőket a készülő vizsgafilmjeikbe, de akkor még nem tudtam, hogy ez egy konkrét szakma. Aztán Ildikó megkért, hogy segítsek neki színészeket keresni a következő nagyjátékfilmjébe, a Testről és lélekről-be. Ezek után elindult az egyik produkcióból a másikba zuhanó életforma.

Hogyan néz ki a szereplőválogatás folyamata onnantól kezdve, hogy a rendező elmondja, milyen típusú karaktereket keres a filmjéhez?

Mindenekelőtt el kell dönteni, hogy csak profi színészekben gondolkodunk, vagy amatőröket is keresünk, mert ez nagyban meghatározza a casting egész folyamatát. Aztán a rendezővel elemezni kezdjük a forgatókönyvet, a karaktereket, és hogy mik azok a külső és belső jegyek, amelyek meghatározó kiindulópontként szolgálhatnak. Ezután látunk hozzá a gyakorlati részhez, a szereplők megtalálásához. 

Minden castingfolyamat más, az összes alkalommal új kihívásokkal szembesülünk, ami fokozottan igaz, amikor amatőrök között is keresünk.

Utóbbi esetben át kell gondolni, hogy milyen szociális, szubkulturális közeget szeretnénk feltérképezni, de előfordul, hogy az ismerősi körből találunk egy jelöltet, vagy sorsszerűen sétál velünk szembe az utcán.

„Most először vettem részt szereplőválogatáson, ami nagyon érdekes volt. A színészek is mind megjegyezték, hogy mennyire izgalmas volt a folyamat, még azok is, akiket nem választottunk ki” – emlékezett vissza Szabó Mátyás a nyáron megjelent Látom, amit látsz castingjára. Hogyan zajlott a szereplők kiválasztása?

Arra emlékszem, hogy egyből izgalmasnak találtam, hogy összesen öt szereplőt keresünk, viszont nagyon eltérő életkorú, típusú karaktereket. Olyan szempontból klasszikusnak volt mondható a folyamat, hogy csak profi színészekben gondolkodtunk. Egyik szerepre sem néztünk meg túl sok mindenkit, ennek ellenére hosszúra nyúlt a folyamat, nehezen találtuk meg a főszereplőt, Ábelt. Emellett mindennél fontosabb szempont volt, hogy a két fiatal főhős, Ábel és Vera között meglegyen az a megmagyarázhatatlan valami, ezért nagyrészt páros castingokat szerveztünk, improvizáltattunk, és konkrét jeleneteket is próbáltunk a filmből. A mellékszereplők kiválasztása egészen más ritmusban zajlott. Amíg a két fiatalnál inkább a konkrét próbákra helyeztük a hangsúlyt, addig az idősebbeknél a beszélgetésre, hogy megismerkedjenek a karakterrel, akit játszanának. Lukáts Andorral volt egy hosszú beszélgetésünk, Nagy Marival viszont felolvastattunk egy részletet A kis hercegből. Itt történt meg, hogy elfelejtettem leállítani a felvételt. Ha ő nem kérdez rá, hogy még mennyit olvasson belőle, végighallgattuk volna tőle az egész könyvet.