„Ha nem lennék magyar, és választhatnék, valószínűleg akkor is a magyart választanám, mert ilyen törékeny és mesebeli nyelvről, mint a magyar, nem tudok.” 70 éve, 1954. január 5-én született Krasznahorkai László, a világ legelismertebb kortárs magyar írója, akinek neve szinte minden évben felmerül a Nobel-díj megítélésekor.

Krasznahorkai László napjaink világirodalmának egyik legfontosabb alkotója, műveit eddig több mint harminc nyelvre fordították le. „Krasznahorkai írásainak talán egyik legnagyobb erénye egy olyan emberi mélységperspektíva-teremtés, amelyben gondolkodásunk alapkategóriái átértékelődnek. A mélybe nézve az olvasó is elszédülhet, elveszítheti a biztos fogalmak kapaszkodóját” – írja Zsadányi Edit az íróról készült könyvében. „Akár így, akár úgy, mindenképpen elveszek. Holnap egy idegen szobában ébredek, s ugyanúgy nem tudhatom, mi vár majd rám, mintha egyedül vágtam volna neki… Szétrakom majd az asztalon meg a priccsen, ha lesz egyáltalán, ócska kacatjaimat, s alkonyatkor megint nézhetem, hogy tűnik el az ablakból a fény.” (Krasznahorkai László: Sátántangó)

Krasznahorkai László 1954. január 5-én született Gyulán. Az újító szellemű magyar író 1985-ben, Sátántangó című regényének megjelenésével vált elismert szerzővé, s a könyvet később Tarr Béla rendezővel filmre is vitték. 1993-ban az Ellenállás melankóliája című munkájáért megkapta a német Bestenliste díjat az év legjobb irodalmi műveként, s azóta számos más irodalmi díj mellett kitüntették a magyar állam legmagasabb elismerésének számító Kossuth-díjjal is. A szomorúság-motívum átszövi több Krasznahorkai-regényben is, relativizálva a művek egész határolhatóságát.  „Eszter úrnál ugyanúgy feltűnik Az ellenállás melankóliájában, mint Az urgai fogoly Krasznahorkai nevű szereplő-elbeszélőjénél. A Théseus-általános egyik előadásának tárgya is a szomorúság. A szomorúság-motívum így folyamatosan vándorol a műben és műről műre, új értelmezéseket nyer, és átértékeli az előzőeket” – jegyzi meg Zsadányi Edit. 1985-ben látott napvilágot első műve, a Sátántangó. További fontosabb regényei: Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború, Az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó és a Seiobo járt odalent. „Ellenállni az elkerülhetetlennek. Ellenállni bárkinek, aki legyőzhetetlennek látszik. Ellenállni bármilyen elméletnek, amelyben szerepel a szó, hogy algoritmus. Ellenállni az impulzusnak, hogy buborékformákat rajzolj. Ellenállni a vágynak, hogy tavasszal Párizsba utazz. Ellenállni a vágynak, hogy valaha Los Angelesbe költözz. Ellenállni a gondolatnak, hogy az építészet egy épület. Ellenállni a gondolatnak, hogy az építészet megmentheti a világot. Ellenállni a csábításnak, hogy a kisebb ellenállás irányába menj. Ellenállni a kísértésnek, hogy túl gyorsan beszélj. Ellenállni a vesztesek ölelésének. Ellenállni a megnyerő alakok befolyásának. Ellenállni az egyre mélyülő meggyőződésnek, hogy Nekik van igazuk. Ellenállni a hitnek, hogy az eredmény a legfontosabb. Ellenállni a vélekedésnek, hogy a történelem a múltra vonatkozik. Ellenállni az ítéletnek, hogy csak az érvényes, amit meg lehet ismételni. Ellenállni a vágynak, hogy egy másik városba költözz. Ellenállni a végső kimerültség érzésének. Ellenállni a reménynek, hogy jövőre jobb lesz. Ellenállni, hogy elfogadd a sorsot. Ellenállni azoknak, akik azt mondják, állj ellen. Ellenállni a pániknak, hogy egyedül vagy.” (Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért)