Eddig kiadatlan, korai Cseh Tamás-felvételekkel, a Levél nővéremnek árnyékában elsikkadt Uránbányászok dalaival, és Víg Mihály elemi erejű feldolgozásaival, gyönyörű zongoravariációival jelent meg novemberben a Cseh-Víg album tripla vinylen, amit december 9-én egy koncerten is bemutatnak a lemez megvalósításában is fontos szerepet játszó Magyar Zene Házában. Az albumot szerkesztő és kiadó Hanák Gáborral, a Cseh Tamás Archívum nyugalmazott alapítóigazgatójával beszélgettünk, aki reméli, hogy ezzel a lemezzel „talán elindul valami azon a téren is, hogy ne utánozzák Cseh Tamást, hanem azzal az őrületes energiával játsszák a dalokat, ami Víg Mihályban is megvan.”

Az első lemezen hallható Cseh–Bereményi-dalokat a Még kér a nép egyik forgatási szünetében vettétek fel a Magyar Rádióban. Spontán ötlet volt, hogy a filmben elhangzó dalokon felül többet is rögzítsetek?

’71 szeptemberében kezdte forgatni Jancsó Miklós a Még kér a népet, és ott, egy Robur teherautó fülkéjében íratta meg a később Filmdalként ismertté vált számot Tamásékkal. Ennek persze a helyszínen énekelt változata használhatatlan volt, hiszen behallatszódott, ahogy Jancsó instruál, ezért az egyik forgatási szünetben Jancsó első számú asszisztensével, Grunwalsky Ferenccel elmentünk a Rádióba, hogy felvegyük a dalokat.

Ekkor még nagyon friss, nagyjából egyéves volt Cseh Tamás és Bereményi Géza együttműködése, de már körülbelül száz daluk megszületett. Mi akkor Alattvalók, királyok címmel egy televíziós sorozatot is csináltunk Grunwalskyval az 1972-es Dózsa-évre, és ez volt az indok, hogy több dalt is felvegyünk, ugyanis hat részből ötben elhangzott egy Cseh Tamás-dal, ami passzolt az adott témához, a Lovagkortól a Pridemig.

Fontos volt, hogy Tamás jókedvéből énekelt ezen az éjszakán, néha nem is a kéziratnak megfelelő szövegeket. Végül 13 dalt vettünk fel a Rádió padlószőnyeg-ragasztó szagú, új, 22-es stúdiójában, ezekből válogattam az első lemezre. A Rádió az eredeti mesterszalagot kidobta, Jancsó pedig szétvagdosta a Filmdal felvételeit, mert azt használta a filmhez, így az maradt meg ebből az éjszakából, amit a hangmérnök a magammal vitt orsós szalagra átjátszott. Ezért kezdődik úgy a lemez is, hogy azt mondja, „indulj el”.

Az is különlegessége ennek a felvételnek, hogy a stúdióban ott volt Sebő Ferenc, Halmos Béla és Koltay Gergely triója is, akik filmzenéket vettek fel Grunwalskyval, és ők is játszották, kísérték időnként a dalt a háttérben, de mikrofonja csak a Tamásnak volt, ami egy nagyon érdekes együttállást eredményezett.

Nyers, karcos felvételek ezek: az volt a benyomásom, hogy kábé ilyen lehetett, amikor Cseh Tamás a hetvenes évek elején egy lakásban előadta a dalait egy szál gitáron.

Ez is volt a cél. Bevallom, a Hungarotonnál megjelent lemezei zömével nem nagyon rokonszenveztem, mert azokon sokszor esztrádot csináltak Tamásék dalaiból.

UTÓIRAT – ITT TEKINTETTÜK ÁT CSEH TAMÁS DISZKOGRÁFIÁJÁT

Milyen benyomást tett rád előadóként Cseh Tamás a Rádióban?

Ez a ’71-es felvétel egy természetes kulturális közegnek volt a terméke. Cseh Tamásnak ekkor már híre ment egy szűk értelmiségi közegben. A két Bacsó-filmből, a Szerelmes biciklistákból és a Nyár a hegyen-ből kifolyólag volt egy olyan referenciája, hogy tudtuk, ebben a fiúban több van. Orsós magnószalagokon terjedtek a dalaik, amiket szó szerint rongyosra hallgattunk akkoriban.

Bereményivel ekkor köztes fiúknak számítottak: nem voltak se szamizdatosok, se udvari zenészek, hanem valahol a kívülállás határán alkottak. Szentjóbyék kitalálták, hogy mi nem publikálunk ezeknek, és ők ehhez egy ideig, ’72-73-ig kvázi csatlakoztak. Kivéve, amikor nem: Bereményinek megjelent A svéd király című novelláskötete, Cseh Tamás pedig előbb a Még kér a népben, aztán a Szerelmem, Elektrában szerepelt, és négy gyönyörű dalt énekelt Mészáros Márta Szeptember végén című televíziós-filmgyári koprodukciójában. De a legnagyobb tett Elek Judité volt, aki 1974-ben két koncertjét is rögzítette a Műegyetemen Cseh Tamásnek (az őt kísérő Ad Libitum együttessel), akinek akkor még se lemeze, se rádiófelvétele nem volt. 1973-ban aztán megszületett A DAL nélkül című előadásuk a Huszonötödik Színházban, aztán Elek Judit felvételét ’75-ben leadta a televízió, és ’75-76-ban megcsinálták a Levél nővéremnek előadást.

A lemezen hallható dalok viszont még ennek a korai korszak lenyomatai. Tamásban volt egy nagyon erős tudása annak, hogy valami különösnek van a birtokában, aminek nem biztos, hogy lesz kibontakozása. De ő mindig készült rá, és minden egyes alkalommal meghalt a színpadon, annyira beleélte magát a dalokba. Enélkül nem is működött volna a dolog, és ez érződik a felvételeken is.