Varázsló, papnő, földműves, üzletasszony, harcos: egy viking nő életébe ezek a szerepek is beleférhettek. Bár azt nem állíthatjuk, hogy teljes egyenjogúságot élvezett ebben az északi társadalomban férfi és nő, az tény, hogy nemcsak saját koruk normái szerint örvendhettek széles körű szabadságjogoknak, de ezek némelyike még bizonyos mai társadalmakból is hiányzik.

Viking nők valójában nem léteztek: a kifejezést az északon hódító, hajózó népességre használták saját korában, a hajókon pedig leginkább kizárólag férfiak utaztak. Előfordult persze időnként nő is az utasok között, de nagyon alacsony számban, így tehát technikailag viking nőkről nem beszélhetünk. Az utókor mégis eltekint ettől a distinkciótól, és a vikingek asszonyait, lányait, anyjait, egyszóval a társadalom összes tagját a viking jelzővel illeti. Maradunk hát mi is a viking nők kifejezésnél.

Házasság északon

A nők, vagyis inkább lányok általában 12–15 éves korukban mentek férjhez, választásuk pedig ugyan részben a családok megegyezésének kérdése volt, de nekik maguknak is jutott beleszólásuk abba. 

A HÁZASSÁGI SZERZŐDÉS SEM VOLT ISMERETLEN EBBEN A KORBAN, EBBEN LEFEKTETTÉK, HOGY ESETLEGES VÁLÁST KÖVETŐEN MELYIK FÉL MILYEN TULAJDONNAL TÁVOZHAT A KAPCSOLATBÓL.

Ha egy nő elvált, a hozományát visszakaphatta, és bizony ő maga is dönthetett arról, hogy nem akar már férjével élni. Ennek oka a bántalmazás vagy az elszegényedés is lehetett akár. Az újraházasodás lehetősége is nyitott volt, a viking társadalom nem vetette meg az elvált nőket.

Abban már van némi ellentmondás a tudósok között, hogy a házasságon kívüli kapcsolatok pontosan hogyan alakultak ebben a társadalomban. Az egészen biztos, hogy a férfiak szabadabban választhattak maguknak házasságon kívüli partnert, és utalnak jelek arra, hogy bizony az is előfordulhatott, hogy a másik – vagy harmadik… – nőt otthonukba vitték. A feleségnek ekkor joga volt szinte uralkodni az ágyasok fölött. Egyes források szerint ugyanakkor bár házasságban nők esetén keményen büntették a hűtlenséget, a házasságot nem kötött nők választhattak maguknak partnert úgy is, hogy hivatalosan nem esküdtek meg, és az ebből a kapcsolatból születő gyerekek hivatalos örökösként való elismerésére is volt mód.

Egy viking nő élete otthon

Bár sokféle szabadságjoggal rendelkeztek ezek a nők, az azért tény, hogy a viking társadalom berendezkedése alapvetően patriarchális volt. A férfiak házuk urai voltak, a legtöbb információnk arról van, ők hogyan élték életüket, de ez nem azt jelenti, hogy a nőkről ne tudnánk semmit sem. A családok összetartásában, a háztartás vezetésében természetesen hatalmas szerepük volt, de ez több és más, mint amit sztereotipikusan gondolhatnánk róluk.

A viking társadalom – bármennyire is hódítóként híresült el – kereskedelem és mezőgazdaság révén tartotta el magát, így a férfin túl a nőnek is jutott feladat bőven otthon. A férfiak általában inkább a földeken dolgoztak, míg a nők jellemzően az állatok ellátásával voltak elfoglalva.