Hogyan juthat el valaki egy kisújszállási vályogházból a tudományos világ csúcsáig? Most megjelent, Áttörések – Életem és a tudomány című könyvében a Nobel-díjas tudós részletes bepillantást enged különleges életútjába.

A szórakoztatóipar, a politika vagy az üzleti élet területén gyakran látunk üstökösszerű karriereket, amikor valaki – látszólag – pár év alatt ér fel a csúcsra és lesz akár egészen fiatalon kiugróan sikeres. A tudomány azonban más. Bár a tudománytörténetben is van néhány kivétel, az évtizedes, kitartó munkát nem nagyon lehet megspórolni. Ahogy Karikó Katalin sem tette. Ugyanakkor még ezen a területen is kell a szerencse, amely akár egy fénymásológép, akár egy világjárvány képében is érkezhet.

Elképesztő időzítéssel, Karikó Katalin fiziológiai és orvostudományi Nobel-díja bejelentésének hetében jelent meg magyarul az Áttörések – Életem és a tudomány című életrajzi könyve. Ebben részletesen ír népmesei fordulatokban bővelkedő életéről, amelyben a szegény legény (leány) a vályogtéglás házból világgá (Amerikába) megy, megküzd a sárkányokkal (a rosszakarókkal, a pénzügyi kiszolgáltatottsággal), hogy aztán jogosan elnyerje a királylány kezét (a szakmai elismertséget).

A szorgalom gyermeke

Kitűnően szerkesztett könyvét, amelyben időnként előre és hátra ugrálunk az időben, egészen kicsi gyerekkorától indítja. Beleláthatunk egy átlagos, vidéki, meglehetősen szerény körülmények között élő család életébe a szocializmus idején, amikor a saját autó még vágyálom sem lehetett. Már ekkor, a kerti, ház körüli feladatoknál megtanulja, hogy „az elvégzendő munkának soha nincs vége”. Nosztalgikus szeretettel beszél szorgos és minden nehézségen átevickélő szüleiről, nővéréről – aki csakúgy, mint nagyanyja, édesanyja, majd lánya is, a Zsuzsanna nevet viseli – és a kisújszállási mindennapokról.

Bár nem tartja szellemi képességeit kivételesnek, kitartó szorgalma már korán megmutatkozik: nyolcadikos korában élővilág tantárgyból megyei első, majd országos harmadik helyet szerez. A biológia iránti érdeklődése nem apad el később sem. Szakkörre jár, társaival levelet ír egyik példaképének az alábbi címzéssel: Albert Szent-Györgyi, USA. Hónapokkal később érkezik meg a válasz a Nobel-díjas tudóstól The Living State című könyvének egy példányával együtt. Ebben a dedikáció: „A tudomány lelkes kisújszállási művelőinek”.

Ezután már nem lehet nagyon kérdéses, hogy a tudományos pályát választja. A József Attila Tudományegyetem (ma Szegedi Tudományegyetem) biológia szakára nyer felvételt, ahol szó szerint éjjel-nappal tanul, annyira hajtja a tudásvágy. Megkapja a népköztársasági ösztöndíjat is, annak ellenére, hogy valaki kihúzza nevét a listáról – valószínűleg apja 1956-os, államellenesnek minősített tevékenysége miatt. Az viszont segíti, hogy neve mellett ott az F betű, amely azt jelenti, hogy fizikai dolgozók gyermeke. Egyetem után útja a Szegedi Biológia Központba (SZBK – eszbéká) vezet, ahol a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként dolgozik, és már igen korán labort építhet fel. Közben megpróbálják beszervezni, amire látszólag rábólint, de egyik kollégájáról sem hajlandó jelenteni. Egy gyógyszergyár évekig finanszírozza kutatásait, de miután egyik napról a másikra visszavonják a támogatást, munkája megszűnik. A pénzügyi finanszírozás miatti bizonytalanság vissza-visszatérő elem lesz későbbi pályafutása során.

Amerikai álom?

Ekkor már férje és kicsi gyereke van. Nem akar lemondani a tudományos pályájáról, ezért különféle külföldi egyetemekre jelentkezik, de ösztöndíj híján csak a philadelphiai Temple Egyetemre kap meghívást. Ne feledjük, ekkor még a nyolcvanas években vagyunk, nem volt annyira megszokott, hogy egy kutató külföldre utazzon, ott munkát vállaljon. Jól ismert sztori az eladott Lada árából váltott valuta kicsempészése kislánya mackójában, amely az új, amerikai élet elindításához kell.

Nehézségekből azért bőven kijut neki ott is. Nem hallgatja el egészségügyi problémáit sem, amelyek közül több gyerekkora óta kínozza: ízületi fájdalmak, térd- és hátfájás, mellekben talált csomók, később fültőmirigyrák, majd a műtétek következtében bekövetkező időszakos arcbénulás.

Első, hatalommániás főnöke, amikor munkahelyet akar váltani, szakmai ellehetetlenítéssel és kitoloncolással fenyegeti. Később a neves Pennsylvaniai Egyetemen kap munkát, de mivel nem tud támogatásokat szerezni, visszaminősítik. Makacsul ellenáll a publikációs és pénzszerzési kényszernek, csak az mRNS-sel kapcsolatos kutatásaira akar koncentrálni. Ami szintén nem egy fáklyásmenet, hiszen évtizedekig lenézett területe a biokémiai kutatásoknak, gyakran csak Karikó és szűkebb kutatói környezete lát benne fantáziát.

Tudományos eredményeiről csak annyit ír könyvében, amennyi feltétlenül szükséges, de laikusként még így sem könnyű követni fejtegetéseit. Ami viszont egyértelmű, az az átlagember számára felfoghatatlan szintű elköteleződés és kitartás, amivel munkáját végzi. Éjszakába nyúlóan dolgozik, majd még elolvas jópár szakcikket, hogy aztán hajnalban fusson egyet a campuson és kezdje az egészet elölről. Hetekig, hónapokig, évekig. Közben pedig anyatigrisként szurkol az amerikai nyolcas evezőcsapatban később két olimpiai aranyérmet szerző lányának.